Futóbolondok - költözés a történelem elől

Mindenesetre a történet hőse, az Anya (Gardó Berta) és családja huszonhétszer költözött életében. Utoljára, 92 évesen, egyedül, de azért, hogy a lánya melletti lakásban élhessen. Már ez is érdekessé teszi ezt a családregényt, a „futóbolondokét", de az állandó életvándorlás amennyire konkrét, annyira jelképes is.

Költözés a történelem elől, ahogyan a néző azt magában megfogalmazza, és ahogyan Fekete Ibolya rendező egy interjúban beszélt legújabb alkotásáról.

Családi piknik, egy derűs és békés jelenet a filmből, amely kedvesen, szeretnivalóan meséli el a költözések történetét a 20. század viszontagságos éveiben. Fotó: Vertigo Média – Szlovák Judit

Hét év szívós munkával készítette el az Anyám és más futóbolondok a családból című filmjét, amely a héten került a magyar mozikba. S habár a mese végigszalad egy századon, mégsem elsősorban történelmi filmet látunk. Még akkor sem, ha a múlt század viharos, szörnyű és ritkán felemelő eseményei ott vannak a háttérben, és a szereplőket össze-vissza dobálta a sokszor elviselhetetlen 20. század. A család belső értékei és összetart(oz)ása határozza meg ugyanis hőseink életét. A finoman szólva is élénk természetű, néha idegesítő, de szeretnivaló, és a veszélyt mindig elképesztő szimattal megérző, Erdélyben született Berta végighurcolja családját, férjét és lányát meg motyóját a fél országon. A túlélésről, az életösztönről és az életszeretetről szól ez a film, kedvesen, derűsen és gyakran egészséges iróniával. A rendező és stábja a 108 perces mozit szinte végig egységes stílusban képes tartani, és dicséretükre szólva a játékosságról sem feledkeznek meg. A fotók néha megelevenednek, és az annak idején a Forrest Gumpban megismert technika révén szereplőink fel-feltűnnek egy-egy áldokumentum fotón, jelenetben.

Balra a fiatal Gardó Berta, akit Ónodi Eszter alakít a filmben.

Négy generáció életét követhetjük nyomon, és ebben a családtörténetben a nők a főszereplők. Mondják, ők azok, akik erősebbek, szívósabbak, pláne akkor, ha a túlélésről van szó. A fő karaktereket jól választották ki. Básti Juli alakítja a nagymamát és a saját unokáját is, hetven év van a két szerep ideje között. Ónodi Eszter játssza Bertát, férjét, Barkó Lajost pedig Gáspár Tibor. Öreg Berta szerepére a több mint száz éves lengyel Danuta Szaflarskát kérték fel, akit Ónodi szinkronizál. Árnyalt, mégis könnyed színészi játékuk erőssége a filmnek. A mellékszereplők mindegyikéről már nem lehet elmondani ugyanezt, de ez nem töri meg a film ívét.

Básti Juli (Ilu) és a lengyel Danuta Szaflarska (idős Gardó Berta)

Hibaként azért felróható, hogy Fekete Ibolya túl sok mindent akart belezsúfolni a sztoriba, és ettől kevésbé tűnnek ki a drámai súlypontok. Ám ez nem változtat azon, hogy sok nézőt érdemelne ez a szívmelengető, szépen fényképezett (Gózon Fransisco, Jancsó Nyika) film. Megéri „beköltözni" a moziba.