Kilenc évtizednyi szenvedély

Az első, magyar postabélyegre még pár évtizedet várni kellett, 1871-ben került forgalomba. 1884-ben alakult meg a Levélbélyeggyűjtők Első Hazai Egyesülete Budapesten, a vidéki gyűjtőket is magába tömörítve. 1925 novemberében jegyezték be a Székesfehérvári Bélyeggyűjtők Egyesületét, élén egy gimnáziumi igazgatóval, Szentgyörgyi Ferenccel. A második világháború csak rövid időre szakította meg a kör működését, az elbeszélések szerint, alighogy véget ért Székesfehérváron a háború, egy színház melletti romos épületben már újra összegyűjtötték a világégést túlélő gyűjtőket, akik 1946-ban már bélyegkiállítást is rendeztek a városban. Az egyesület köpönyegéből bújt ki a MABÉOSZ 1952-es megszületése után, a Székesfehérvári Városi Bélyeggyűjtő Kör, ami 2005 óta önálló civil egyesületként működik. A most kilencven éves fennállását ünneplő kör elnökével, Szabó Mátyással beszélgettem a filatélia múltjáról és jelenéről, jubileumi kiállításuk helyszínén.

– A hatvanas, hetvenes években borzasztó nagy divat volt a bélyeggyűjtés. A nyolcvanas években közel nyolcszáz tagja volt a körnek, ami mellett számtalan üzemi kör is működött – meséli Szabó Mátyás, aki azt is hozzáteszi, sajnos ma már ez a létszám hatvanöt főre redukálódott. Már más köti le a fiatalok figyelmét. Mégis bízik abban, hogy nem marad örökre parkolópályán a filatélia, és a modern technikai lehetőségek mellett, újra felizzik majd az évezredes gyűjtőszenvedély – sőt mi több, ösztön –, a fiatal generációkban is.

A 90 éves Székesfehérvári Városi Bélyeggyűjtő Kör elnöke, Szabó Mátyás gyermekkorában szeretett bele a bélyeggyűjtésbe

Szabó Mátyás már kisgyermek korában együtt bélyegezett a postatiszt nagypapájával. Így szinte már a legelső bélyegek és a két világháború közötti időszak darabjai is megtalálhatók a tőle megörökölt gyűjteményében. Az azóta is folyton gyarapodó, több tízezer bélyeget magában foglaló albumok tulajdonképpen minden megjelent magyar bélyeget tartalmazzák, a maguk szépségével és ritkaságával együtt. Ezek nem csupán postatiszta bélyegek, a legtöbbnek megvan a pecsételt változata is. Megtudom, az akár százéves levelek eredeti borítékon található bélyegei számítanak manaság a legnagyobb értéknek.

– Fiatalabb koromban, a hideg téli estéken még többször nézegettem, rendezgettem az albumokat. Bevallom, ezt ma már én se nagyon csinálom, nem kerül elő mindennap a szekrényből – mondja a gyűjtő, majd félmosollyal az arcán megjegyzi: – Már, akinek elfér egy szekrényben. Jártam már ugyanis olyan gyűjtönél, ahol egy egész szoba volt tele bélyegekkel. Ez azért is lehet, mert a nyolcvanas években, még tényleg a bélyeggyűjtés virágkorában, nem csak egy sorozatot vásároltunk meg az újonnan megjelent sorozatból, egyből hármat, vagy ötöt. Ma már csak egyet – magyarázza a kör elnöke, akinek a bélyeggyűjtésen túl, a sport is a szenvedélye, régebben a Székesfehérvári Építőkben kosárlabdázott, így tematikusan, külön odaadással gyűjti az ehhez kapcsolódó bélyegeket, és persze élőben drukkol minden hazai mérkőzésen.

– Egy feleségnek untig elég ennyi passzió, nem? – kérdez vissza humorosan.