Egér Ágota meséi: A dühös darázs

Nyusz nem félt tőlük, bár minden nap ott zúgtak a feje fölött, sosem bántották. Ám egy nap megváltozott a helyzet: az egyik darázs valami oknál fogva megtámadta Nyuszt. Hogy miért? 

Nyusz a fa alatti bokorban lakott. Senki sem szerette őket, mert agresszivek voltak, és bárkire rátámadtak ok nélkül. Nyusz egy szép reggelen kibújt bokorlakásából, és üdvözölte illendően a napot, mikor szúrást érzett a hátsójában. Először azt hitte, egy tüske lehetett, viszont az ő bokra tüske nélküli. Akkor honnan jött hát a szúrás? Ekkor vette észre a körülötte röpködő darazsat.

– Te szúrtál meg? – kérdezte számonkérően.
– Lehet! – hangzott a rövid válsz.
– És miért, ha szabad érdeklődnöm? Mert szerintem én nem bántottalak.

De válasz nem jött. A kis alattomos csíkos rovar se szó, se beszéd tovarepült. Viszont Nyusz megjegyezte, mert jellegzetesen volt csíkozva. A nyuszifenék pedig egyre jobban kezdett fájni, dagadni. Még csak megtapogatni sem tudta igazán, mert nem ért el odáig. Mit tegyen? Egyszer csak megszólal a fáról egy kis vörösbegy:

– A csípésekre a legjobb a hideg víz. Én a helyedben lemennék a patakhoz.

És Nyusz már indult is. Sosem csípte meg semmi, mert vastag bundája eddig megvédte. Nem is értette, hogy jutott eszébe ennek a darázsnak őt megszúrni. Sántikálva érte el a patakot, ahol Nándi hamar észre vette. 

– Mi a bajod, drága barátom?
– Ne is kérdezd! Szánalmas dolog történt velem, és még azt sem tudom, miért?
– Nyusz mindent elmondott a feldühödött darázsról.
– Most az a legfontosabb, hogy lehűtsük a duzzanatot. – tanácsolta a béka.
– És már irányította is a patakfelé. Ekkor Nyusz hátra ugrott.
– Csak nem akarsz belelökni?
– Nem, dehogy! Csak ülj bele a vízbe. Nem lehet ezt máshogy megoldani.
– De én nem szeretem a vizet! Összetapad tőle a bundám.
– Így viszont hatalmas lesz a púp.

Sok időbe telt, mire Nyusz elindult a patakparton lefelé. Először az egyik, majd a másik tappancsát dugta bele a vízbe, de beleülni sehogy sem akart. Végül még is megtette, mert már nagyon fájt a csípés helye. Így üldögéltek Nándival, és közben azon tanakodtak, mi baja lehetett annak a darázsnak?

– Keressük meg, és kérdezzük meg! – javasolta Nándi. Csapzott hátsóval jött ki Nyusz a vízből, de a csípés helye már tényleg nem fájt annyira. Elsétáltak a fáig, és Nyusz hamarosan ráismert a tettesre.

– Ő az! – kiáltotta.

- Ő volt az. Megismerem a furcsa csíkjáról.

Ennek megfelelően számon is kérték, hogy miért támadta meg ezt a nyugodt bolyhos nyulat?

– Valaki este meglökte a fészkünket, ami majdnem leesett. Csak az biztos, hogy szőrös volt. És mivel a nyúl lakik csak itt, biztos vagyok benne, hogy ő volt.

– Dehogy voltam! – védekezett Nyusz. De ekkor remek ötlete támadt, mert eszébe jutott Karmosmancsos, akire nagyon megharagudott, amiért elrabolta legjobb barátját, Ágotát. Így hát azonnal tudta, kit kell megemlítenie a dühös darázsnak, aki azonnal a Tanya felé vette az irányt. S mi lett Karmosmancsossal? Nem értette, miért támadta meg egy dühös darázs?