Jancsó - A nagy Mao és a tízmilliós hotel

- Jó pár éve Bacsó Péter csinált veled hosszabb beszélgetést. Ott említetted, hogy Aczél György nem nagyon szerette az Így jöttemet. Miért?

- Nem lehetett igazán tudni, hogy ezek mit szerettek vagy mit akartak. Végül is készült jó néhány olyan film, amiről tudhatták, hogy nem lelkesedik azért, amit ők uraltak. Nem voltak hülyék, tanult emberekről van szó, akik még a kultúrához is konyítottak kicsit. Az igaz, hogy Aczél nem szerette az efféle filmeket. Már az Oldás és kötéssel is problémája volt, nem akarta, hogy leforgassuk, aztán valahogy kiegyezett velem és Hernádi Gyulával. Talán Gyurkó Lászlónak köszönhetően, mert sokszor a személyes dolgok számítottak. Volt az Így jöttemben egy kép, amit a filmfőigazgató kivágatott. Megmutatta ugyanis a filmet orosz tábornokoknak, akik kifogásolták a snittet. Nem olyan lett a film vége, amilyet akartam. Mondtam a filmfőigazgatónak, adja írásba, hogy kiveteti azt a jelenetet. Írásba adta, az akkori feleségem, Mészáros Márta  pedig megőrizte azt a papírt. Attól kezdve eldöntöttem, hogy nem engedek beleszólást a filmjeimbe.

- Tabutémák azért nyilván akadtak, s gondolom, az öncenzúra is működött...

- Viszonylag szabadon dolgozhattunk. Szigorú tabunak számított azonban, hogy 56 nem lehetett forradalom, és az, hogy oroszok, menjetek haza. Működött persze egyfajta öncenzúra is. Tudtam, hogy meddig lehet elmenni, és azon a határon belül kellett kitalálni, hogyan lehet összekötözött lábbal táncolni.

- A stílust, a sokat emlegetett hosszú beállításokat a Szegénylegényekben próbáltátok ki először igazán?

- Igen, bár ha jól emlékszem, az Így jöttemben is vannak már jelei, a maga teljességében pedig a Csend és kiáltásban használtuk először. Nem is a hosszú beállítás a lényeg, hanem az, hogy száműztük a filmünkből a klasszikus montázst.

- Soha nem szeretted a történetmesélést?

- Nem szerettem, mert baromira hazug lehet egy történet. Ettől függetlenül megnézek elbeszélő filmeket, és persze nagyon sok jó is van közöttük. Ráadásul az amerikaiaknak elképesztően jó színészeik vannak.

- Azt nyilatkoztad valahol, hogy másféle filmeket kell csinálni. Mit értesz ezen?

- Nehéz megmondani. A torinói ló például másféle és nagyon szép munka. Ráadásul Tarr Béla  nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Nagyon ritka ez, mert majdnem mindenki kénytelen megalkudni. Az úgynevezett művészrendezők közül sokan hátulról jöttek, Tarantino például ilyen, és nyíltan beismeri azt is, hogy ő bizony lopkovic. Majdnem mindenki lop egyébként, ha ez nevezhető így. Az Így jöttemben van egy snitt, amelyet Hitchcocktól kölcsönöztem, az Utolsó tangó Párizsban befejező jelenetét pedig Bertolucci  az egyik filmemből vette. Bernardo mindig el is mondta, hogy az Jancsótól van. Nem gond ez, csak be kell vallani.

- A jancsói történelmi parabolák után következtek a Kapa-Pepe filmek, amiket abbahagytál. Utolsó munkád, az Oda az igazság pedig mintha visszatérés lenne legismertebb korszakodhoz. Váltani kell?

- Magyar pártküldöttség utazott annak idején Pekingbe. A nagy bölcs elvtárs, Mao is fogadta őket. Mao megkérdezte: Hányan vannak? Elértették a kérdést, a válasz az volt, tízmillóan. Erre Mao: És melyik hotelben laknak? Ennyire különböznek a nézőpontok. Túl szűk ez a mi kis világunk. Stan és Pan sokáig fenn tudtak maradni, mert akkora világban és olyan körülmények között készültek. Azt hiszem, hat filmet csináltam Mucsival és Schererrel, de már a harmadik után többen kezdték mondani, ezt már láttuk. A hatvanas-hetvenes évekbeli filmjeimre is egy idő után elmondták, ezt ismerjük, már nem érdekel minket.

- Tervezel, készítesz elő, dolgozol valamin? Az utóbbi 20 év például megérne egy misét, nem gondolod?

- Sajnos, rossz szakmám van, ha író lennék, biztos írnék, festők 100 évesen is csináltak szép dolgokat. Az enyém pénzes mesterség. Persze, gondolkodom rajta, mi lenne, ha... Mi lenne, ha a nagymamának kereke lenne? Igen, fel lehetne dolgozni a 20 évet, de nincs rá kereslet. A nézőcsemeték számukra ismerős filmeket keresnek.

- Andrew Vajna szerint a magyar filmek legnagyobb baja a forgatókönyv. Igaza van?

- A forgatókönyv arra való, hogy ellenőrizd, mi készül. Annak idején Carlo Ponti producerrel dolgoztam. Ismert engem, a forgatókönyv minden oldalát aláíratta velem, hogy azt csinálom, ami abban van. Nem is lett belőle semmi.

- Idén kilencven éves leszel. Mit kívánnál magadnak?

- Ahogyan Hernádi Gyula barátommal mondtuk, szabadságot. Most is.