Hogyan lett sikeres Buday Péter mesterszakács?

Buday Péter az egyik legnépszerűbb szakácsmester idehaza, akinek mostanában a fő küldetése, hogy  megmutassa,  miként lehet  az iskolai menzán mást is adni a gyerekeknek, mint a  megszokott és talán már meg is unt  ételeket. Nemrégiben Mezőfalván is sikerrel járt, kevés tányéron díszlett maradék, de megértette volna azt is, ha nem esznek egy falatot sem a gyerekek a főztjéből, mert ő is volt gyerek.
- Méghozzá nagyon rossz gyerek voltam a gimnáziumban. Ma azt mondanánk, hiperaktív, de szerintem csak büdös, rossz, neveletlen kölyök van, aki eleven, mint a  tűz,  vagy tudja az  anyja kezelni vagy nem. Az anyukám egyedül nevelt, látja  mégis ember lett belőlem! Az osztályfőnököm azt mondta negyedikben, ne nagyon felvételizzek sehová, mert úgysem javasol az iskola. Az anyukám  a Hungarhotelsnél dolgozott, és így, véletlenül kerültem a szakmába, lettem szakács. Egy csavart  nem tudok becsavarni, olyan béna vagyok technikai, mechanikai dolgokhoz, de egymásra találtunk, a szakma meg  én. Van ebben 95 százalék véletlen, 3 százalék, hogy olyan nagyon jó emberek voltak a főnökeim a pályafutásom alatt, akik láttak bennem valamit, és akikre nagy szeretettel gondolok. Mondjuk  2 százalék tehetség, szorgalom, kitartás, kemény munka, az az én részem.  Érettségi után másfél éves iskolába jártam,  és közben villant be, hogy úristen, még negyven évig ebből kell élnem, akkor kezdett igazán érdekelni a szakma. Azóta mindig arra törekszem, hogy a lehető legjobb teljesítményt hozzam ki magamból, ez nyilván  öröklött tulajdonság. 
   
Aki kicsit is ismeri Buday Péter pályafutását, tudja, zsúfolt az élete, dolgozik, tévézik, külföldre hívják. 
- Mindezt úgy tudom megtenni, hogy van egy fantasztikus családom, isteni feleségem, akivel 25 éve vagyunk együtt. Ő teremti meg a hátteret, abban a kis időben, amikor szabad vagyok, tudok regenerálódni.
Amikor arról beszéltünk, hogy ma kevesen járnak étterembe, hozzátette:  
- Maradjunk annyiban, hogy az étel a mindennapok öröme. A főzéssel mindig örömet szerzünk a családunknak, a barátainknak, vagy éppen saját magunknak.   Étterembe  pedig úgy érdemes  menni, hogy ott olyat együnk, amit otthon nem készítünk el.  Legyen élmény az étel, amire évek múlva is emlékszünk. Szerencsére sok a főzőműsor, sok a szakácskönyv, ez egy picit hat az emberekre. A hazai  gasztronómia még mindig híres a világban, és  ha hiszi, ha nem, még mindig a gulyásra jönnek a külföldiek. Ideutaznak szórakozni, enni, inni, bulizni. Bejártam a világot jobbról balra és lentről föntre, mégis azt mondom, Magyarország nagyon jó hely! Most jöttem haza Japánból, a XXII. századot láttam, mégsem élnék ott. Minden nagyon  jó, minden nagyon  minőségi, de a 110 millió  ember olyan egyedül van! Nincs olyan, hogy beszélgetnek egymással a metrón, a  kocsmában szóba nem elegyednek a másikkal. Hosszú évek óta azt  tapasztalom, hogy a jólét az emberekből kiöli a társas viszonyt. Minden hazai  vacaksággal együtt,  sokkal jobb itthon, és ezt a külföldiek is tudják, és idejönnek. Hogy nekünk, magyaroknak jobb lenne egészségesebben enni,  élni,  ez másik dolog. Amit ma  magyar konyhának ismerünk, az az igazi magyar konyhának csak egy nagyon pici része.  Föl kellenne  eleveníteni elfelejtett dolgokat. Ha egy kiló húsból csinálok pörköltet, az alá hat-nyolc deka zsírnál nem kell több. Ha sovány húsból készül a töltött káposzta, alig zsíros. Mezőfalván a 400 adag ételhez alig használtunk el másfél liter olajat. 

- Hogy mi a kedvenc ételem? Mindenkinek gyerekkori a kedvenc étele.  A nagymamámnál minden vasárnap rántott karaj volt krumplipürével és párolt káposztával. Az anyukám a vadast csinálta, a legjobb ízek voltak. Én soha nem tudok olyan vadast, rántott húst, párolt káposztát készíteni, mint ők tették.  Ezek az ízek főként emlékképek,  felidézni igen, de előállítani szinte lehetetlen őket, és ami nagyon fontos,  emlékképpel nem lehet versenyezni! 

Az ízletes mezőfalvi menü receptjét alább, a kapcsolt anyagban olvashatja!