Hétvége

2010.03.13. 03:28

Személyes emlékek egy '48-as honvédről

Leszerelő obsitlevél, egy festett arckép és egy kardvágás nyomát őrző csákvári hordócska. Ez a néhány tárgy, no és a dédunoka, Piroska őriz még halvány személyes emléket Kovács Mihály honvédről és az 1848-49-es szabadságharcról.

J. Mező Éva

Az obsitlevél tulajdonosa Kovács Mihály, Csákvár első kántortanítója volt. Dédunokája Schmidt Mártonné Piroska ma is Csákváron él. Az ő édesapja, Kovács László Pál is kántortanítója volt a községnek, nyugdíjazása után gyűjtötte össze a település néprajzi kincseit, ezzel alapozva meg a helyi múzeum gyűjteményét.

- Dédöregapámról sokat hallottam édesapámtól, aki tízéves kora körül sűrűn megfordult itt Csákváron. A református templom mellett laktak egy szolgálati lakásban. Apámat főleg az állatok szeretete fogta meg itt, de azért hallott a történelmi időkről is. Apám a szabadságharcról nekem már keveset mesélt. Nem tudom például, melyik hadjáratokban szolgált dédapám, inkább gyerekeknek szóló meséket kaptam ezekből az időkből. A családi legenda szerint dédapám testvére, Dániel helyett vonult be, akinek akkor már felesége és három gyereke volt. Amikor Dánielt be akarták sorozni, Mihály úgy gondolta, családos embernek otthon a helye, de a sorozásnál adódott némi nehézsége, ugyanis nagyon alacsony ember volt. Hogy ne váljon alkalmatlanná, a sorozóbizottság előtt a magasba ugrott, hogy elérje a megfelelő mércét. A hazafias hangulatban a sorozók szemet hunytak próbálkozása felett.

Az obsitlevelet a családtagok sokáig dugdosták, titokban tartása a megtorlás éveit ismerve érthető volt. Piroska először húsz éve, Szegeden élő nagynénjétől hallott róla, ő volt a soros, aki a szabályok szerint vigyázott rá. Piroska ma is őrzi az írást, amiben Lenke néni beszámolt az obsitos levél létezéséről, és megkéri őt, a csákvári múzeumban helyezze biztonságba. Piroska a feladattól meghatódott. Első gondolata az volt, milyen is a sors! Gyűjtő édesapja nem tudhatott a ritka, értékes családi emlékről, hiszen ő 1973-ban meghalt.

A múzeumban Kovács Mihály és felesége festett arcképe mellett egy kis hordócska is idézi még a történelmi időket, ami egy csákvári fazekasműhelyből került ki, és ami a dédapával megjárta a hadszíntereket. Milyen kár, hogy a tárgyak hallgatnak! A zöldesbarna mázas hordó egy kardvágás nyomát őrzi ugyanis a csatatérről!

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

Az obsitlevél tulajdonosa Kovács Mihály, Csákvár első kántortanítója volt. Dédunokája Schmidt Mártonné Piroska ma is Csákváron él. Az ő édesapja, Kovács László Pál is kántortanítója volt a községnek, nyugdíjazása után gyűjtötte össze a település néprajzi kincseit, ezzel alapozva meg a helyi múzeum gyűjteményét.

- Dédöregapámról sokat hallottam édesapámtól, aki tízéves kora körül sűrűn megfordult itt Csákváron. A református templom mellett laktak egy szolgálati lakásban. Apámat főleg az állatok szeretete fogta meg itt, de azért hallott a történelmi időkről is. Apám a szabadságharcról nekem már keveset mesélt. Nem tudom például, melyik hadjáratokban szolgált dédapám, inkább gyerekeknek szóló meséket kaptam ezekből az időkből. A családi legenda szerint dédapám testvére, Dániel helyett vonult be, akinek akkor már felesége és három gyereke volt. Amikor Dánielt be akarták sorozni, Mihály úgy gondolta, családos embernek otthon a helye, de a sorozásnál adódott némi nehézsége, ugyanis nagyon alacsony ember volt. Hogy ne váljon alkalmatlanná, a sorozóbizottság előtt a magasba ugrott, hogy elérje a megfelelő mércét. A hazafias hangulatban a sorozók szemet hunytak próbálkozása felett.

Az obsitlevelet a családtagok sokáig dugdosták, titokban tartása a megtorlás éveit ismerve érthető volt. Piroska először húsz éve, Szegeden élő nagynénjétől hallott róla, ő volt a soros, aki a szabályok szerint vigyázott rá. Piroska ma is őrzi az írást, amiben Lenke néni beszámolt az obsitos levél létezéséről, és megkéri őt, a csákvári múzeumban helyezze biztonságba. Piroska a feladattól meghatódott. Első gondolata az volt, milyen is a sors! Gyűjtő édesapja nem tudhatott a ritka, értékes családi emlékről, hiszen ő 1973-ban meghalt.

A múzeumban Kovács Mihály és felesége festett arcképe mellett egy kis hordócska is idézi még a történelmi időket, ami egy csákvári fazekasműhelyből került ki, és ami a dédapával megjárta a hadszíntereket. Milyen kár, hogy a tárgyak hallgatnak! A zöldesbarna mázas hordó egy kardvágás nyomát őrzi ugyanis a csatatérről!

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

- Dédöregapámról sokat hallottam édesapámtól, aki tízéves kora körül sűrűn megfordult itt Csákváron. A református templom mellett laktak egy szolgálati lakásban. Apámat főleg az állatok szeretete fogta meg itt, de azért hallott a történelmi időkről is. Apám a szabadságharcról nekem már keveset mesélt. Nem tudom például, melyik hadjáratokban szolgált dédapám, inkább gyerekeknek szóló meséket kaptam ezekből az időkből. A családi legenda szerint dédapám testvére, Dániel helyett vonult be, akinek akkor már felesége és három gyereke volt. Amikor Dánielt be akarták sorozni, Mihály úgy gondolta, családos embernek otthon a helye, de a sorozásnál adódott némi nehézsége, ugyanis nagyon alacsony ember volt. Hogy ne váljon alkalmatlanná, a sorozóbizottság előtt a magasba ugrott, hogy elérje a megfelelő mércét. A hazafias hangulatban a sorozók szemet hunytak próbálkozása felett.

Az obsitlevelet a családtagok sokáig dugdosták, titokban tartása a megtorlás éveit ismerve érthető volt. Piroska először húsz éve, Szegeden élő nagynénjétől hallott róla, ő volt a soros, aki a szabályok szerint vigyázott rá. Piroska ma is őrzi az írást, amiben Lenke néni beszámolt az obsitos levél létezéséről, és megkéri őt, a csákvári múzeumban helyezze biztonságba. Piroska a feladattól meghatódott. Első gondolata az volt, milyen is a sors! Gyűjtő édesapja nem tudhatott a ritka, értékes családi emlékről, hiszen ő 1973-ban meghalt.

A múzeumban Kovács Mihály és felesége festett arcképe mellett egy kis hordócska is idézi még a történelmi időket, ami egy csákvári fazekasműhelyből került ki, és ami a dédapával megjárta a hadszíntereket. Milyen kár, hogy a tárgyak hallgatnak! A zöldesbarna mázas hordó egy kardvágás nyomát őrzi ugyanis a csatatérről!

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

- Dédöregapámról sokat hallottam édesapámtól, aki tízéves kora körül sűrűn megfordult itt Csákváron. A református templom mellett laktak egy szolgálati lakásban. Apámat főleg az állatok szeretete fogta meg itt, de azért hallott a történelmi időkről is. Apám a szabadságharcról nekem már keveset mesélt. Nem tudom például, melyik hadjáratokban szolgált dédapám, inkább gyerekeknek szóló meséket kaptam ezekből az időkből. A családi legenda szerint dédapám testvére, Dániel helyett vonult be, akinek akkor már felesége és három gyereke volt. Amikor Dánielt be akarták sorozni, Mihály úgy gondolta, családos embernek otthon a helye, de a sorozásnál adódott némi nehézsége, ugyanis nagyon alacsony ember volt. Hogy ne váljon alkalmatlanná, a sorozóbizottság előtt a magasba ugrott, hogy elérje a megfelelő mércét. A hazafias hangulatban a sorozók szemet hunytak próbálkozása felett.

Az obsitlevelet a családtagok sokáig dugdosták, titokban tartása a megtorlás éveit ismerve érthető volt. Piroska először húsz éve, Szegeden élő nagynénjétől hallott róla, ő volt a soros, aki a szabályok szerint vigyázott rá. Piroska ma is őrzi az írást, amiben Lenke néni beszámolt az obsitos levél létezéséről, és megkéri őt, a csákvári múzeumban helyezze biztonságba. Piroska a feladattól meghatódott. Első gondolata az volt, milyen is a sors! Gyűjtő édesapja nem tudhatott a ritka, értékes családi emlékről, hiszen ő 1973-ban meghalt.

A múzeumban Kovács Mihály és felesége festett arcképe mellett egy kis hordócska is idézi még a történelmi időket, ami egy csákvári fazekasműhelyből került ki, és ami a dédapával megjárta a hadszíntereket. Milyen kár, hogy a tárgyak hallgatnak! A zöldesbarna mázas hordó egy kardvágás nyomát őrzi ugyanis a csatatérről!

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

Az obsitlevelet a családtagok sokáig dugdosták, titokban tartása a megtorlás éveit ismerve érthető volt. Piroska először húsz éve, Szegeden élő nagynénjétől hallott róla, ő volt a soros, aki a szabályok szerint vigyázott rá. Piroska ma is őrzi az írást, amiben Lenke néni beszámolt az obsitos levél létezéséről, és megkéri őt, a csákvári múzeumban helyezze biztonságba. Piroska a feladattól meghatódott. Első gondolata az volt, milyen is a sors! Gyűjtő édesapja nem tudhatott a ritka, értékes családi emlékről, hiszen ő 1973-ban meghalt.

A múzeumban Kovács Mihály és felesége festett arcképe mellett egy kis hordócska is idézi még a történelmi időket, ami egy csákvári fazekasműhelyből került ki, és ami a dédapával megjárta a hadszíntereket. Milyen kár, hogy a tárgyak hallgatnak! A zöldesbarna mázas hordó egy kardvágás nyomát őrzi ugyanis a csatatérről!

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

Az obsitlevelet a családtagok sokáig dugdosták, titokban tartása a megtorlás éveit ismerve érthető volt. Piroska először húsz éve, Szegeden élő nagynénjétől hallott róla, ő volt a soros, aki a szabályok szerint vigyázott rá. Piroska ma is őrzi az írást, amiben Lenke néni beszámolt az obsitos levél létezéséről, és megkéri őt, a csákvári múzeumban helyezze biztonságba. Piroska a feladattól meghatódott. Első gondolata az volt, milyen is a sors! Gyűjtő édesapja nem tudhatott a ritka, értékes családi emlékről, hiszen ő 1973-ban meghalt.

A múzeumban Kovács Mihály és felesége festett arcképe mellett egy kis hordócska is idézi még a történelmi időket, ami egy csákvári fazekasműhelyből került ki, és ami a dédapával megjárta a hadszíntereket. Milyen kár, hogy a tárgyak hallgatnak! A zöldesbarna mázas hordó egy kardvágás nyomát őrzi ugyanis a csatatérről!

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

A múzeumban Kovács Mihály és felesége festett arcképe mellett egy kis hordócska is idézi még a történelmi időket, ami egy csákvári fazekasműhelyből került ki, és ami a dédapával megjárta a hadszíntereket. Milyen kár, hogy a tárgyak hallgatnak! A zöldesbarna mázas hordó egy kardvágás nyomát őrzi ugyanis a csatatérről!

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

A múzeumban Kovács Mihály és felesége festett arcképe mellett egy kis hordócska is idézi még a történelmi időket, ami egy csákvári fazekasműhelyből került ki, és ami a dédapával megjárta a hadszíntereket. Milyen kár, hogy a tárgyak hallgatnak! A zöldesbarna mázas hordó egy kardvágás nyomát őrzi ugyanis a csatatérről!

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

A csákvári régi temetőben hat szabadságharcban részt vevő honvéd sírját ápolják az utódok. A sírkeresztekhez életutak is tartoznak, igaz rövidek, a feledés Kovács Mihály esetében is csak annyit mentett meg, hogy 1831. szeptember 23-án született Sárkeresztúron. Négyen voltak testvérek. A kovácsmester édesapa egyedül Mihályt taníttatta ki, aki pápai diákként jelentkezett a honvédseregbe, s a szabadságharcot a 62. sorezredben tizedes rangban harcolta végig. Egyes források szerint a szabadságharc végnapjaiban hadnagyi rangot kapott. Hogy miért? Azt Piroska újabb emléktöredéke világíthatja meg: "- Apám hallotta gyakran nagyapjától, hogy a lábát majdnem elvitte egy golóbis ". Mese vagy sem? Az érdemeket és a legendákat összemossa az idő.

 

 

 

Ezek is érdekelhetik