Mindennap szüless!

Nem szívesen beszél Katona Klári az alig két hónapja történtekről, egyébként is nagyon szűkszavú a magánéletével kapcsolatban. Amilyen nyitott művészként, előadóként, a szakmáról, az élet fontos dolgairól kezdeményezett beszélgetéseken, olyan zárt, ha a személyes, családi életéről kérdezik. Pedig sok szempontból példa az is, ám őrzi ezt a szférát. Mivel a honi hírekben hangot kapott a tűzeset, rövidre fogva meséli a történteket. A budai házat szülei vették évtizedekkel ezelőtt, életük utolsó évtizedében ők is itt éltek, lányaik - az énekesnő és ötvösművész nővére családjaival.

- Felújítást végeztek a tetőn. Sokan ismerik ezt a technológiát, egy fázisban nyílt lánggal dolgoznak a szakemberek. Sajnos, berobbant a levegő, lángra kapott a tető, amit öt és fél órás tűzoltás követett. Erről nehéz beszélni, csak az tudja, milyen a látvány ilyenkor, aki maga is látott vagy átélt ilyesmit. A tűznél csak a víz végzett nagyobb pusztítást... Míg mentettük, amit lehet, s söpörtük ki a vizet a helyiségekből, hálálkodtam, milyen jó, hogy a szüleim ezt nem érték meg! Tavaly volt az első karácsony nélkülük, idős korukig velünk maradtak - mondja, s nem hajlandó szavakban leírni a pusztulás részleteit.

- Másnap reggel fölkeltem, felöltöztem, s elmentem dolgozni egy megbeszélt munkára. A lány, akivel találkoztam, csodálkozva nézett rám, nem várt. De én megígértem, mondtam neki, s nekifogtunk a feladatnak. Pedig sok mindent sajnáltam...

Hogy mi maradt meg és mi veszett végérvényesen oda? Érdekes, tűnődik el rajta, mert mindenből pusztult el és mindenből maradt valami. A könyvekből, a képekből, a ruhákból, a bútorokból.

- Az 1984-es Yamaha-fesztivál fődíjának merített papíros szövege elégett-elmállott, de megmaradt a hozzátartozó kis aranycsengettyű. Számos dolog pótolhatatlanul, egyszer és mindenkorra elveszett, de ezen nem múlhat semmi. A világban milliók példázzák naponta, milyen borzalmakból állnak fel újra és újra, mert felvirrad az új nap. Fel kell kelni, megmosakodni, elindulni. Élni. Tovább élni. Bármilyen veszteségből. A gyászból is. Csupán töredéknyien nem képesek megbirkózni a mély veszteséggel, a többség a legsúlyosabb fájdalmat is legyűri. Ösztönösen vagy tudatosan. A vidéki ember sosem szomorkodik az ősz láttán, nem katasztrófaként éli meg a telet, mert tudja, abban benne él a tavasz, az új lehetőség, az új kezdet.

Katona Klári dalait régóta ismerjük, egy ideje saját szövegeit énekli is, s gyakran megnyilvánul szóban és írásban is. Nem ritkán fogalmazza meg világlátását, értékszemléletét, s hatodik éve a Telekom Adományvonal állandó arca is. Manapság a változás a trend, a gyors és vibráló újdonságok, az új arcok, emberek, hívószavak felbukkanása. Az a fajta reklám, amit ő ebben az esetben képvisel, pont az ellenkezőjét sugallja.

- Nekem a szép és a csúnya, a jó és a rossz, a sok és a kevés nem ellentétpárok, hanem ugyanannak a dolognak a két vége. Egy vízszintes vonalon képzelem ezt el, s ezen az a határ, mondjuk úgy, a csúszka helyzete változik a két végpont között. Egyénenként más és más a megítélése. Ezért éli meg egyik ember ugyanazt a dolgot csapásként, a másik éppen jobbként, javulásként az előző rosszhoz képest. Kívülről nem lehet pontosan tudni, hogy a másiknak mi miért jó vagy miért rossz. Lehet, hogy valaki tragikusan éli meg azt, amiről mi azt gondoljuk, milyen jó neki!

A házat hamarosan rendbe hozzák, Kláriékat egy barátházaspár fogadta be, mostantól pedig egy barátjuknál laknak, s csöndben készülnek a karácsonyra. Náluk hagyományosan gyermeki volt mindig ez az ünnep, hatalmas karácsonyfával, nagy sütés-főzésekkel, s persze együtt a családdal. Idén csönd lesz, még azt sem döntötte el, lesz-e karácsonyfa. Gondolkodik, azt mondja, új formát kell találni a többszörösen megváltozott helyzetben.

- Amíg oltották a tüzet, jöttek többen segíteni, s utána is sok felajánlást kaptunk. Az emberek sokkal jobbak, mint állítjuk. Rendíthetetlen vagyok ezzel kapcsolatban. Az adományvonal során is ezt tapasztaltam meg a hat év alatt. Most is rengetegen végeznek önkéntes munkát, s nekik gyűjtünk, hogy több helyütt lehessenek jelen. Az emberek adakoznak, segítenek, készek az egymás felé fordulásra. A többség a változások lényegét is érti. A világ, s annak minden apró eleme mozgásban, rezgésben van. A Nap, a szél, az eső, az elemek, minden. Az állandósághoz való ragaszkodásunkkal nem írhatjuk felül a természet törvényeit...

Az év végi adományvonal-üzenetben tavaly és az idén is dalban szólalt meg. A Sose bánd! egy költő barátjától ered, az idei üzenet Klári szavait hordozza. Mindennap szeress és mindennap szüless, nem érdemes csak félig élni az életet!