Hétvége

2008.12.24. 03:22

Mindennap szüless!

Gyász, csapás, súlyos anyagi veszteség után hogy kell ünnepelni? <em>Katona Klári</em> otthona csaknem egészen a tűz és a víz martaléka lett röviddel ezelőtt. Ez ugyan nem halál, de feldolgozni küzdelem. Talán tanítás is?

Zsohár Melinda

Nem szívesen beszél Katona Klári az alig két hónapja történtekről, egyébként is nagyon szűkszavú a magánéletével kapcsolatban. Amilyen nyitott művészként, előadóként, a szakmáról, az élet fontos dolgairól kezdeményezett beszélgetéseken, olyan zárt, ha a személyes, családi életéről kérdezik. Pedig sok szempontból példa az is, ám őrzi ezt a szférát. Mivel a honi hírekben hangot kapott a tűzeset, rövidre fogva meséli a történteket. A budai házat szülei vették évtizedekkel ezelőtt, életük utolsó évtizedében ők is itt éltek, lányaik - az énekesnő és ötvösművész nővére családjaival.

- Felújítást végeztek a tetőn. Sokan ismerik ezt a technológiát, egy fázisban nyílt lánggal dolgoznak a szakemberek. Sajnos, berobbant a levegő, lángra kapott a tető, amit öt és fél órás tűzoltás követett. Erről nehéz beszélni, csak az tudja, milyen a látvány ilyenkor, aki maga is látott vagy átélt ilyesmit. A tűznél csak a víz végzett nagyobb pusztítást... Míg mentettük, amit lehet, s söpörtük ki a vizet a helyiségekből, hálálkodtam, milyen jó, hogy a szüleim ezt nem érték meg! Tavaly volt az első karácsony nélkülük, idős korukig velünk maradtak - mondja, s nem hajlandó szavakban leírni a pusztulás részleteit.

- Másnap reggel fölkeltem, felöltöztem, s elmentem dolgozni egy megbeszélt munkára. A lány, akivel találkoztam, csodálkozva nézett rám, nem várt. De én megígértem, mondtam neki, s nekifogtunk a feladatnak. Pedig sok mindent sajnáltam...

Hogy mi maradt meg és mi veszett végérvényesen oda? Érdekes, tűnődik el rajta, mert mindenből pusztult el és mindenből maradt valami. A könyvekből, a képekből, a ruhákból, a bútorokból.

- Az 1984-es Yamaha-fesztivál fődíjának merített papíros szövege elégett-elmállott, de megmaradt a hozzátartozó kis aranycsengettyű. Számos dolog pótolhatatlanul, egyszer és mindenkorra elveszett, de ezen nem múlhat semmi. A világban milliók példázzák naponta, milyen borzalmakból állnak fel újra és újra, mert felvirrad az új nap. Fel kell kelni, megmosakodni, elindulni. Élni. Tovább élni. Bármilyen veszteségből. A gyászból is. Csupán töredéknyien nem képesek megbirkózni a mély veszteséggel, a többség a legsúlyosabb fájdalmat is legyűri. Ösztönösen vagy tudatosan. A vidéki ember sosem szomorkodik az ősz láttán, nem katasztrófaként éli meg a telet, mert tudja, abban benne él a tavasz, az új lehetőség, az új kezdet.

Katona Klári dalait régóta ismerjük, egy ideje saját szövegeit énekli is, s gyakran megnyilvánul szóban és írásban is. Nem ritkán fogalmazza meg világlátását, értékszemléletét, s hatodik éve a Telekom Adományvonal állandó arca is. Manapság a változás a trend, a gyors és vibráló újdonságok, az új arcok, emberek, hívószavak felbukkanása. Az a fajta reklám, amit ő ebben az esetben képvisel, pont az ellenkezőjét sugallja.

- Nekem a szép és a csúnya, a jó és a rossz, a sok és a kevés nem ellentétpárok, hanem ugyanannak a dolognak a két vége. Egy vízszintes vonalon képzelem ezt el, s ezen az a határ, mondjuk úgy, a csúszka helyzete változik a két végpont között. Egyénenként más és más a megítélése. Ezért éli meg egyik ember ugyanazt a dolgot csapásként, a másik éppen jobbként, javulásként az előző rosszhoz képest. Kívülről nem lehet pontosan tudni, hogy a másiknak mi miért jó vagy miért rossz. Lehet, hogy valaki tragikusan éli meg azt, amiről mi azt gondoljuk, milyen jó neki!

A házat hamarosan rendbe hozzák, Kláriékat egy barátházaspár fogadta be, mostantól pedig egy barátjuknál laknak, s csöndben készülnek a karácsonyra. Náluk hagyományosan gyermeki volt mindig ez az ünnep, hatalmas karácsonyfával, nagy sütés-főzésekkel, s persze együtt a családdal. Idén csönd lesz, még azt sem döntötte el, lesz-e karácsonyfa. Gondolkodik, azt mondja, új formát kell találni a többszörösen megváltozott helyzetben.

- Amíg oltották a tüzet, jöttek többen segíteni, s utána is sok felajánlást kaptunk. Az emberek sokkal jobbak, mint állítjuk. Rendíthetetlen vagyok ezzel kapcsolatban. Az adományvonal során is ezt tapasztaltam meg a hat év alatt. Most is rengetegen végeznek önkéntes munkát, s nekik gyűjtünk, hogy több helyütt lehessenek jelen. Az emberek adakoznak, segítenek, készek az egymás felé fordulásra. A többség a változások lényegét is érti. A világ, s annak minden apró eleme mozgásban, rezgésben van. A Nap, a szél, az eső, az elemek, minden. Az állandósághoz való ragaszkodásunkkal nem írhatjuk felül a természet törvényeit...

Az év végi adományvonal-üzenetben tavaly és az idén is dalban szólalt meg. A Sose bánd! egy költő barátjától ered, az idei üzenet Klári szavait hordozza. Mindennap szeress és mindennap szüless, nem érdemes csak félig élni az életet!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!