Befejezte pályafutását Nagy Ákos, de nem szakad el a sportágától

A miskolci születésű Nagy Ákos sportolói pályafutása ha nem is volt kőbe vésve, de családi háttere miatt sejthető volt, hiszen édesapja jégkorong edző volt. Bár érdekes fordulat volt, hogy az első korcsolya szárnypróbálgatásoknál édesanyja segített neki. 

– Édesapám jégkorongozó volt, majd később edző lett, én pedig már háromévesen kint voltam a jégpályán. Megtetszett az egész, anyukám által megtanultam korcsolyázni, apának mindig a többiekkel is ugye kellett foglalkozni, így anyáé lett a feladat – emlékezett vissza lapunknak Nagy Ákos.

Az első jégkorongos emlékei Miskolchoz köthetőek, majd az U14-es korosztályban jött egy mérkőzés, ami később egy váltást is eredményezett…
– Egyértelmű volt, hogy apa útját követem. Miskolcon feljátszottam az U14B-s korosztályba, a amikor egyszer a fehérváriakkal játszottunk, akiknél Kercsó Árpád volt az edző. Szerencsére jól ment a játék, már akkor megkereste apát, hogy igazolják át, de akkor még nem akartam ilyen fiatalon váltani. Azonban ezt követően apáéknak is lett lehetősége, elköltöztünk először Győrbe, majd egy évvel később megpróbáltam a fehérvári akadémiát. Abban az egy évben Zalaegerszegen játszottam, Győrben akkor még nem volt jégkorong. Aztán Fehérvárra „már csak” próbajátékra jöhettem, azonban a harmadik edzés után meggyőztem Árpi bácsit és odakerültem az Akadémiához. Az elején nagyon furcsa volt, a kollégiumi élet is, hiszen nem ismertem senkit. Szerencsére Péter Andor anyukája emlékezett rám, így gyorsan lett ismerősöm. Arra emlékszem, hogy az első kollégiumi estémen egyedül ültem a szobámban, nem volt egyszerű. Utána egyre több barátom lett, mindenki segített, így könnyen be tudtam illeszkedni. Az edzések az elején furcsák voltak, de nagyon szerettem Árpi bácsi stílusát, apa mellett neki is sokat köszönhetek a jégkoronggal kapcsolatosan.

Nagy Ákos azoknak a generációknak az egyikének a tagja, akiknek volt még az U18-as és az U20-as korosztályoknál osztrák ligás kalandja, vagyis amikor a felnőtt EBEL/ICEHL mintájára a fiatalok is összemérték az erejüket. A sikerek pedig ebből az időszakból sem kerültek el a Fehérvárt és Nagy Ákost, az első U18-as évében 44 pontot szerzett 24 EBJL mérkőzésen, de két évvel később már a juniorok között 40 találkozón 44 pontot termelt az alapszakaszban. 

– Az első U18-as évünk Kiss Dáviddal rögtön beugrik ha a fehérvári utánpótlásban eltöltött évekre emlékszem vissza, külföldi csapatok ellen is kipróbálhattuk magunkat, két bajnokságot meg is nyertünk, nagyon összeálltunk, hiszen több évig együtt játszottunk. Szerintem amúgy ez a rendszer manapság nagyon hiányzik a fiataloknak, hiszen anno U18-ban és U20-ban is volt osztrák liga utazásokkal, jó csapatok ellen, hiszen idehaza nem feltétlenül van annyi erős gárda. Azokból az időkből az osztrák klubokból már jó néhány játékosból ICEHL-es hokis lett.

A korosztályos válogatottakban is bemutatkozhatott Nagy, emlékezetes pillanatokból ott sem volt hiány. 
– Ami egyből beugrik a korosztályos válogatottak kapcsán, az egy U18-as világbajnokság, ahol igazából még nem is az én korosztályom volt. Debrecenben tartották meg a tornát, óriási meglepetésre kerültem be a keretbe. Maga a vb nem sikerült jól, de az utolsó, sajnos már tét nélküli találkozón be is találtam. Később Asiagoban szereztem egy aranyat, valamint Budapesten az U20-as világbajnokságon is az első helyen végeztünk, ezek öröm emlékek maradnak számomra.

Székesfehérváron évek óta bevett lépcsőfok az ICEHL-ben induló gárda alatt, hogy az Erste Ligában induló Titánokban vehetik fel a felnőtt hoki tempóját a fiatalok. Nagy Ákos már a 2016/2017-es idényben bemutatkozott a magyar központú bajnokságban, az évek alatt egyre több lehetőséget kapott, de akadt olyan időszak is, amikor az U18-as és U20-as együttes mellett a Titánokban is szerepet kapott.

–Erőnlétben nehéz volt valamilyen szinten felvenni a tempót, de nagyobb kihívás fejben felgyorsulni és hozzászokni a felnőtt hokihoz. Meg kell érteni az elején, hogy adott esetben nem ugyanolyan szerep jut az Erste Ligás csapatban valakinek, mint az utánpótlásban eltöltött években. Hiába vagy egy top játékos az U18-ban, vagy az U20-ban, a felnőtteknél az emberhátrányos védekezés lesz a dolgod. Fejben nehéz átállni ebben – mondta Nagy, majd kitért arra, mennyire nehéz a három csapat között „ingázni”. – Egy Bécs elleni U20-as meccsről átszokni a felnőttbe rövid idő alatt, az könnyebb volt, mintegy U18-asról. Utána visszajátszani sokkal könnyebb volt, hiszen vittem magammal az Erste Liga tempóját, fejben kell odafigyelni és ugyanúgy oda tenni magamat. 

Évről évre egyre több lehetőséget kapott a magyar központú bajnokságban, idővel a Titánok csapatkapitánya is volt Nagy Ákos. A fiatalokra épülő gárda egyik vezéreként többször is a rájátszásba jutottak az elmúlt szezonokban. 
– Csapatszinten talán a Fradi elleni negyeddöntő az egyik legemlékezetesebb élményem, nagyon sok néző előtt játszhattunk hazai pályán is, nagy élmény volt mindenkinek, a kiesés után is mindenki állva tapsolt. Egyénileg az első gólom mindig emlékezetes marad, hiszen a Hetényi Zolinak lőttem. Az előző szezonban a Miskolc ellen sikerült egy mesterhármast szereznem, nagy becsben elraktam a korongot, talán még utánpótláskoromban sem szereztem egy meccsen három gólt.

Nagy Ákos az elmúlt szezonokban két poszton is szerepet kapott a Titánokban, hol védőként, hol csatárként játszott. Adódik a kérdés, hol is van az ő helye a jégpályán?
– Őszintén, az elmúlt pár év alapján már nem tudom egyértelműen eldönteni, melyik az én igazi posztom. Szerettem hátvédként játszani, jobban beláttam a pályát, komfortosan éreztem magam hátul, de közben nyilván hiányzott az, hogy elöl legyek, helyzetbe kerüljek. Aztán megtaláltam az összhangot a játékomban, felnőttben inkább mondtam magam védekező csatárnak, sosem voltam 15-20 gólos játékos. Hátulról érkezve éreztem azt, hogy a legtöbbet tudok segíteni. Fiatalon is hátvédként kezdtem, Árpi bácsi csinált belőlem csatárt. Aztán az évek múlásával egyre jobban éreztem, hogy hátvédként hasznosabb lennék, és aztán pont a Covid ideje alatt tették fel a kérdést, ki akarná magát védőként is kipróbálni. Egyedül én jelentkeztem, és ott az egész szezont hátvédként játszottam le.

Pályafutását több sérülés is akadályozta, ezek között voltak kisebbek és nagyobbak is, egy alkalommal a válla miatt több mint fél évet kellett kihagynia.
– A blokkolások okozta sérülések miatt mindenki bolondnak tartott, én azokat „szerettem”, sosem volt azzal bajom, ha kék-zöld lettem, ezek miatt kevesebb meccset is hagytam ki, igaz, volt, hogy összeszorított fogakkal húztam fel a korcsolyát. A többi sérülést nehezebb volt feldolgozni, főleg a vállamat, az a fél év szörnyű volt. Tavaly nyáron a csípőmmel is szenvedtem, nehéz időszak volt, nem tudtam úgy edzeni, éreztem, hogy kikerülök a csapatból.

Ezt követően pedig az előző idény nem is sikerült úgy a fiatal játékosnak ahogy szerette volna. Egyre kevesebb szerepet kapott, a túlkoros szabály (meghatározott számú 21 évnél idősebb játékos nevezhető csak egy mérkőzésre) miatt. A mellőzöttség miatt pedig az idény közben egyre jobban érezte azt, hogy szeretné befejezni a pályafutását. 

– Nagyon nehéz volt megélni az előző szezont. Az elején még játszogattam, de akkor se úgy ment a játék, éreztem, hogy van egy kis feszültség a stábbal, mivel nem voltam olyan állapotban a sérülésem miatt. Ez magamon is észrevettem. Aztán jöttek a kimaradások, mentálisan ezek megtörtek. A szezon végén a vezetőedzővel volt egy beszélgetésünk, elmondta, hogy ő is látta rajtam, hogy fejben teljesen szétestem és nem tudtam magam összerakni. Egyetértettem vele. Nem tudtam feldolgozni a kevés játéklehetőséget, főleg, hogy szezon előtti egyeztetések során úgy tűnt, komoly szerep várhat rám. Sajnos nem úgy sikerült ez az idény, ahogy szerettem, szerettük volna, ez is közrejátszott abban, hogy kimondom, itt a vége, nem éreztem már elég motivációt magamban. Teljesen nyugodtan hagyom abba, az Universiade sokat dobott azon, hogy nyugodtabban hagyjam abba. Egy olyan élmény volt, ami jó zárása volt a pályafutásomnak – nyilatkozta Nagy Ákos, majd kitért arra, mikor merült fel benne először a visszavonulás gondolata. –Novemberben kezdtem el gondolkozni, hogy mi legyen, az decemberre felerősödött. Az Universiadés meghívó megdobta akkor a kedvemet, de hazaérve ugyanaz történt, ami előtte. Legalább egy erdélyi túrán még részt vehettem hátvédként, aztán megint kimaradtam, így kitisztult, egyértelmű volt, hogy befejezem. Az első nap nagy kő esett le a szívemről, de azért akadnak olyan napok, amikor elgondolkozom azon, hogy mi lett volna ha. Jó döntést hoztam, sokkal boldogabbnak és nyugodtabb vagyok, az edzések sem hiányoznak. Görhokizni szoktam barátokkal.

Részben szülei unszolására is mindig gondolt a pályafutása utáni évekre is, így a jégkorong mellett nem hanyagolta el a tanulmányait sem. A hoki mellett pedig részt vett a fehérvári jégkorongos közvetítésekben is kommentátorként. Ebből a jövőben sem engedne, ahogy nem szakad el szeretett sportágától sem. 

– Nekem a szüleim mindig mondták, hogy legyen egy B opcióm is, hiszen bármi történhet. Ez számomra a fél éves kihagyással járó vállsérüléskor tudatosult, jelentkeztem is a Testnevelési Egyetemre, az edzőit megcsináltam, nem volt csúszás sem, tavaly nyáron meg is lett a diplomám. Még szerettem volna valamit tanulni, így már a tavalyi szezon közben elkezdtem a barcelonai egyetem online képzésen sportmarketing és kommunikáció szakon tanulni, majd december környékén végzem. Mellette a szakkommentárkódás is folyamatosan épült az elmúlt időszakban, Kocsis Julcsiéktól kaptam egy nagy lehetőséget és élni is tudtam vele. Már régebben is midig végigkommentáltam a meccseket, sőt, XBOX elé ülve sem szoktam csendbe maradni. Jó visszajelzéseket kaptam mindig, sokat segített mindenki. Jelenleg egy energiaital gyártó területi képviselőként dolgozom nyáron, ez mellett Veszprémben leszek edző az U10-es korosztályhoz, korcsolyázás és ütőkezelést tanítom majd nekik, illetve majd a női csapatnál is be fogok segíteni. Apa kérte, hogy dolgozzak velük, korábban már edzősködtem az U8-as korosztályoknál. Biztos, hogy nem szakadok el a jégkorongtól, de nem is akarok, a hoki az életem része marad.