Nadapi lány a világ legjobbja

Ugyan még csak a Vasvári Pál Gimnázium 11. évfolyamára jár, érettségizett a héten. Angol emeltszintű vizsgát tett a 17 esztendős vívó, Domonkos Emese.

- Amit a javítókulcs alapján ki tudtam silabizálni, úgy gondolom elég jól sikerült az érettségim - közölte mosolyogva a világ- és Európa-bajnok kardvívó, aki a Vasas SC színeiben versenyez. Az ok prózai, Székesfehérváron nem működik kard szakosztály, csupán párbajtőrözni lehet a koronázóvárosban. Domonkos Emese ezért nem sportolhatott szűkebb hazájában, a vármegyében. Velencén, a sulivívás keretein belül ismerkedett a sportággal, majd Budapestre került, Szepesi László tanítványa volt. Három év után ez az együttműködés megszűnt, s a Vasas SC-ben folytatta a vívást. 14 éves kora óta Sárközy Gergely az edzője.

A tallini Eb-diadal és a plovdivi vb-győzelem voltak a nadapi lány utolsó hőstettei a kadétok között. Figyelemreméltó trófeák, ami közrejátszhatott abban, hogy bekerült a május 23.-27. között a budapesti U23-as Európa-bajnokságon szereplő négyfős válogatottba. 

 - Alapvetően számoltak velem, de azért akadt egy kis kétely, hogy ott lehetek-e a keretben.  Megkönnyebbülés számomra, hogy már végleges a keret. 

A minden nap Fehérvárról vagy Nadapról edzésre járó Emese már fel tudta dolgozni, hogy a világ legjobbjaként köszönt el a kadét korosztálytól. 

- Nagyon jó érzés ezzel együtt élni. Rettentően szerettem volna világbajnokságot nyerni, s most megnyugvással tölt el, hogy megszereztem az aranyérmet. Ez adhat erőt, hogy a junior korosztályban, és majd a felnőttben is hasonló eredményeket érjek el. 

Sikerei mögött elszántság és komoly tudatosság áll. Nem volt könnyű számára az aranyakig vezető út.

- Október óta küzdöttem egy kézsérüléssel, s az Európa-bajnokságot megelőző világkupán rásérültem. A markolatot fogó jobb kezemen, a hüvelykujj tokja mozdult ki a helyéről. Az Eb előtt két héten át egyáltalán nem is tudtam vívni. Napi négy órát lábmunkáztam helyette és erőnléti edzéseket végeztem. Emellett fejben készültem nagyon sokat a versenyre. Az Európa-bajnoki győzelmem kulcsa talán, hogy a lábmunkám még soha nem volt ennyire erős és jó, mint akkor. Az Eb-n hasznos orvosi segítséget is kaptam a kezemre, sokat jelentett a győzelmemben. A plovdivi világbajnokságra úgy készültem már, hogy előnyként éltem meg, hogy a legtöbb rivális már ismeri a nevemet, s talán tartanak tőlem. Azonban nem akartam ebbe "beleülni", komolyan készültem. Nagyon sokat segített mentálisan, hogy élveztem az edzőm és a szüleim támogatását, s a legjobb barátnőm, egyben klubtársam, Bognár Liza is mellettem volt. 

A vívópáston is elengedhetetlen a sikerhez a megfelelő koncentráció, a helyes taktika, hogy az egyik fél túljárjon a másik eszén. Na ez az, amire már előre készült Emese.

- Tudtam, hogy pótolnom kell valamivel azt a gyakorlati edzésmunkát, ami a sérülés miatt kimaradt. Fejben sokszor átpörgettem magamban az asszókat, átgondoltam, hogy melyik ellenféllel szemben milyen támadással lehet eredményt elérni, mivel lehet őket meglepni. Vizualizáltam azt, hogy nyerek, vagy éppen azt, hogy amikor hátrányban vagyok, hogyan tudok fordítani egy asszón belül. A világbajnokságon ezt hasznosítani is tudtam a páston, hiszen volt olyan mérkőzésem, amikor 5-0-ra, vagy például a döntőben 6-2-re is vezetett az ellenfél. Mindkétszer fordítani tudtam. 

Óriási mentális erőt bizonyít mindez. Novemberben volt egy mélypontja a fiatal sportolónak, amiből kikecmergett és mint mondja,  erősebb lett. Folyamatosan dolgozik benne a győzni akarás.

- Elképesztően versengő típus vagyok. Az élet minden területén, így jó, hogy a vívásban igazán kiélhetem ezt. A tanulásban is állandóan a maximumra törekedem. Most úgy érzem, hogy megfelelek a saját magam által támasztott elvárásoknak. De mindig van hova fejlődni, s új célokat tűztem már ki. Mindenképpen szeretnék jövőre junior-válogatott lenni, és kijutni a világversenyekre.

A hazai rendezésű U23-as Eb már egy jó ugródeszka lehet az álmok felé.

- Még nem versenyeztem ebben a korosztályban, nem igazán ismerem a mezőnyt. Úgy vagyok vele, hogy nem kell mást csinálnom, mint hogy saját magamból hozzam ki a legjobbat, s akkor nem lehet gond. Mindig szeretek itthon versenyezni, pozitív hatásai vannak, de az igazat megvallva nem szeretem, ha sokan ott vannak a helyszínen az ismerőseim közül. Ezalól apukám kivétel, ha ő ott van, az mindig jólesik. 

A 17 esztendős lány elszántan sportol és tanul. Azt azonban még nem tudja pontosan, mivel is szeretné majd a kenyerét keresni.

- Mindenképp szeretnék a vívással foglalkozni addig, ameddig csak lehet. De természetesen gondolok a civil életemre is, bár még nagyon nem tudom, mi legyen az irány. Érdekel a jog, valamint a business világa is - tette hozzá Domonkos Emese.