70 éve nyert Európa Kupát az Aranycsapat

A Nemzetek Kupájának is nevezett Európa Kupa akkori sorozatában Svájc, Olaszország, Csehszlovákia és Ausztria együttese szerepelt Magyarország mellett. A csapatok összesen húsz mérkőzést játszottak le, a magyarok 11 pontot értek el a mindent eldöntő győzelemhez: a végső sorrend szerint Csehszlovákia és Ausztria 9, Olaszország 8, Svájc pedig 3 pontot gyűjtött. Puskás Ferenc lett a torna gólkirálya 10 találattal a 7 gólos Deák Ferenc előtt, utánuk 4-4 góllal két csehszlovák következett, 3-3 gólt pedig egy-egy osztrák és Szusza Ferenc lőtt.

A legendás Aranycsapatnak abban az évben, 1953-ban nyolc találkozója volt, ezek közül az évszázad mérkőzésének tartott, százezer néző előtt lejátszott, londoni „hathárom” után a római kupadöntő a leghíresebb. Az Olaszország elleni mérkőzés az 1948 óta tartó kupasorozatra tette fel a koronát, ráadásul a római Olimpiai Stadion avatójának is szánták az olaszok, de az ünnepet az akkor már olimpiai bajnok Puskásék jócskán elrontották, hiszen 28 év után nekünk sikerült otthonukban legyőzni az Azzurikat. Pedig az olaszok revansot akartak venni a Helsinkiben, 1952. július 21-én elszenvedett háromgólos vereségért, de éppen annyit kaptak egy évvel később, hazai pályán, nem is akármilyenen.

Bozsik József később úgy emlékezett vissza a mérkőzésre, hogy az első tizenöt percben látta, nem megy úgy a támadójáték, ahogyan az megszokott volt, ezért váltott, és védekező futballból támadásba ment át. A 41. percben sikerült gólpasszt adnia Hidegkuti Nándornak, és azzal vezettünk 1:0-ra. A csapat megnyugodott, ráállt a tőle megszokott ritmusra, Puskás Öcsi formába lendült, és már csak az volt a kérdés, hány góllal nyerünk a végén. Puskás a 63., majd a 68. percben lett eredményes, és beállította az olaszok számára katasztrofálisnak számító végeredményt. De még az a három gól is az olaszokra nézve volt hízelgő, mert aki nézte a meccset a római Olimpiai Stadionban, azt mondta, lehetett volna nagyobb arányú a magyar győzelem. Ráadásul a vendéglátók nem túl sportszerűen ki akartak tolni az Aranycsapattal, ezért kora délutánra tették a találkozót, hogy a mieink a harmincfokos melegben gyorsan elfáradjanak. Ehelyett Puskásék jórészt egymásnak adták a labdát, ami után a Galliék csak kilátástalanul loholtak.

Még az olasz lapok is olyanokat írtak másnap, hogy a „nagytudású”, „mester” magyarok elsöpörték őket, és kétségtelenül ők a világ legjobbjai. A kilencvenezer, nyilvánvalóan szinte teljes egészében olaszokból álló nézősereg elbűvölten figyelte a mieinket, és még sokáig emlegették azt a mérkőzést. 

– Szeretném megköszönni az Aranycsapat Alapítvány elnökének a lehetőséget, hogy együtt tudtuk megünnepelni az évfordulót, azt a csodás győzelmet, ami akkor a pályán született – mondta a FEOL-nak Kovács Ádám Zoltán római nagykövet, Kovács Imrének, az Aranycsapat egykori játékosának az unokája. – Az akkori olasz újságok azt írták, hogy egy méltóságteljes, mesteri magyar csapat verte meg Olaszországot. Mi 28 évet vártunk arra a győzelemre, és ez is jelzi az akkori együttes nagyságát, és valóban, a családi vonatkozás révén engem mélyen érint mindez. Nagy élményt jelentett egyébként számomra az is, amit Kű Lajostól megtudtam a futball múltjáról és jelenéről. Látom, hogy nagyon nagy energiákat mozgósít azért, hogy megőrizze az Aranycsapat emlékét. Az olasz vendéglátók egyébként nagyon barátságosan fogadtak bennünket az Olimpiai Stadionban, ahol a fűre is kiléptünk.

A nagykövet – aki unokája Kovács Imrének, aki az 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert Aranycsapat tagjaként jobbfedezetként a 101-szeres válogatott Bozsik tartalékja volt, és edzői pályafutása során leült a Videoton kispadjára is a hetvenes években – hozzátette: az olaszok mindig is tiszteltek bennünket, a technikás magyar labdarúgókat.

– Ez a kötődés ma is létezik, hiszen Marco Rossi, a magyar szövetségi kapitány nem csak, hogy remek szakember, de remek ember is – tette hozzá a diplomata. – Új lendültet adott a jelenlegi magyar nemzeti válogatottnak, és ebből is látszik, hogy ez a kapcsolat, ez a barátság már nagyon régóta tart és tartós közöttünk.