Évértékelő, és jövőbe tekintő Dávid Zoltán vezetőedzővel

Először jutott fel az Extraligába a MÁV Előre férfi csapata, mekkora kihívást jelentett a gárda összegyúrása a rajtra, ráadásul egy rendkívül fiatal társaságról van szó? 

- Egy alsóbb osztályból feljutni a legmagasabb osztályba mindig nagy kihívás, sok a szintkülönbség, erősebb gyorsabb röplabdát játszanak. Amit már sokszor hangsúlyoztam csak olyan edzéseket tartottam, készítem fel a gyerekeket, amilyen mérkőzés szituációval találkozhatnak, és ami az Extraligában vár rájuk. A gyakorlatban tanulják majd meg, és ott fog számítani minden, de fontos a minőség edzés. Az elsődleges szempont az volt tanítsam meg nekik, mit, miért csinálunk edzésen belül és azt, hogy mentálisan is foglalkozzanak ezzel. A hét elejétől készüljenek már a hétvégi mérkőzésekre fejbe, a meccset nem a hétvégén nyeri meg az ember, hanem hétfőtől péntekig! 

Ez az aránylag fiatal az állomány előnyt, vagy hátrányt jelent?   

- Szeretek fiatalokkal dolgozni nagyon jó lehet őket formálni, előnyükre szolgál a fizikai erejük a dinamikájuk, nem lehet őket megszakítani. Ami viszont hátrány náluk a tapasztalatlanság a mentális felkészültség, vizuális képzelőerő, ami azért fontos hogy maguk előtt vizuáljanak, mit fognak csinálni a mérkőzésen és azt is, hogy hogyan! Fiatalságukból kiindulva pontosan azért játszanak így, hogy a két végletre képesek, mert jelen pillanatban ők meccset rutinból nem tudnak lehozni! 

Mennyiben változott az Extraliga ereje az utóbbi évekhez képest, mekkora kihívást jelent az edző, illetve a csapat számára egy-egy összecsapás?
- Sokat változott a színvonal jelent pillanatban a bajnokságban hat olyan csapat van, amelyből bármelyik odaérhet az élmezőnybe, ennyire kiegyensúlyozott soha nem volt a mezőny. Mindenki számára nagy kihívás, mind játékos, mind az edző számára, pláne úgy, hogy tavaly még egy osztállyal lejjebb játszottunk!
Nyugodtan lehet mondani, hogy a csapat az első félévben letette a névjegyét, és jóformán nem volt olyan mérkőzése, ahol alárendelt szerepet játszott volna, összességében mennyire elégedett az ősszel nyújtott teljesítménnyel? 

- Pontosan tudom mire képes a csapatom és a fiaim, volt, hogy néhány forduló után a második helyen álltunk. Ha valaki azt mondja augusztusban, hogy másodikak is lehetünk akár, szerintem azt ott mindenki aláírta volna. Egyrészt elégedett vagyok, másrészt van bennem hiányérzet. Van mögöttünk négy 3:2-es vereség, ami fordulhatott volna másképpen is, viszont ebből is látszik, a többi csapatnak számolnia kell velünk! 

Észrevehetően tavalyhoz képest több rutinos játékossal dolgozik, ez megkönnyíti a dolgát, kap tőlük segítséget, támogatást a munkában? 

- Egyetlen igazán rutinos játékost igazoltunk augusztusban Redjo Koci személyében, aki nagy segítséget jelent. A többi öt másik pozícióban ugyanazok a fiataljaink voltak, de a szezon második felére az új igazolásaink biztos vagyok benne, hogy előrelépést fognak jelenteni, Pesti Marcell és Eke Péter személyében. 

Fizikálisan, vagy mentálisan lépett előre a csapat az előző idényhez képest?  

- Minden téren előre léptünk, hiszen fizikálisan is szakember foglalkozik velük, és mentáltrénerünk is van. 

Jelenleg a tabellán a 6. helyet foglalják el, de álltak az ősz során ennél jobb pozícióban is, mire lehetnek képesek a szezon végére, mit vár a hátralevő hónapokban a csapattól?  

- Holtversenyben vagyunk jelen pillanatban négy csapattal a negyedik helyre. Bármi megtörténhet, nekünk a rájátszásra kell időzíteni, ahol három nyert mérkőzésre lesz szükség. Ott a legfontosabb a négyben lenni, és addigra az új játékosok is beépülnek.