Bicskén akasztotta szögre a csukáját Bori Gábor

Szombathelyen született, de Győrből került az MTK-hoz, ahol már 17 évesen bemutatkozhatott Egervári Sándor irányítása alatt a felnőtt, NB I-ben?

- Szombathelyen soha nem játszottam felnőtt szinten, az ifiből kerültem el Győrbe és onnan pedig mentem az MTK-hoz, amelynek egyik állomása volt az agárdi Sándor Károly Akadémia. Velünk nyitották meg az akadémiák sorát, talán még a Debreceni Olasz Focisuli volt, ahol hasonló képzést folytattak. Várszegi Gábor tulajdonos, és Garami József nagyon figyelt a fiatalokra, ott voltak mindent mérkőzésén, és szerettek bele látni a mindennapjainkba is. 

Megyei vonatkozás: az MTK fiókcsapatában a Bodajk csapatában erősödhetett, hogy emlékszik vissza az ott eltöltött időszakra? 

- Megnyertük az NB II-t, és az akkori NB 1/B-be feljutva erős csapatokkal, jó meccseket játszhattunk, elég csak a Kispest-Honvéd, a Vasas, a Nyíregyháza, vagy a Kaposvár együttesére gondolni. Nemes Ferenc tulajdonos mindent rendben tartott nem panaszkodhatunk semmire, megfelelő szinten volt a létesítmény, és a pálya minősége és tökéletes volt. Ahhoz képest, hogy a szurkolók részére kívülállók voltunk próbáltuk megszerettetni magunkat velük, és szép számmal jöttek is a mérkőzésekre, elfogadtak bennünket. 

Milyen érzés volt ez annak idején a korabeli sztárokkal együtt pályára lépni?
- Számomra nagy élmény volt Illés Bélával, Halmai Gáborral, Pisont Istvánnal, vagy éppen Hajdú Attilával egy csapatban játszani. Ezekről szeretek mesélni, és jó visszagondolni erre az időszakra. 

Ezt követően igazolt az angol másodosztályú csapathoz, pályára lépett a Leicester City színeiben, de mindössze egyszer játszhatta végig a 90 percet? 

- Ott mindössze 11 meccset játszottam, beleértve a tartalék csapatot is, az egy teljesen más közeg volt. Ámulunk, bámulunk most is, hogy egy Real Madridnál milyen például az edzőközpont, de nyugodtan mondhatom, hogy a Leicester is világszinten van. Abban az időben is, amikor én ott játszottam nyolc füves pályájuk volt, műfüves fedett csarnokkal, komoly orvosi felszereléssel, és csupán 2008-ról beszéltünk. Nem is lehetett összehasonlítani az akkori magyar viszonyokkal. A szigetországban játszott ekkor Halmosi Péter, akivel egymás ellen is fociztunk, valamint Ferenczi István, vele a privát életben is jó viszonyban vagyunk. Sokat találkoztunk Angliában, vagy én voltam nála, vagy ő jött el hozzám. 

Miért lett ilyen rövid a szigetországi kirándulás?

- Az MTK-ból kölcsönadtak, aztán utána a két klub valamiért nem tudott megegyezni egymással a végleges eladás szempontjából. Ez nagyjából végig kísérte a pályafutásomat, mert volt egy török túrám is, amely a mai napig nem tudom, hogy miért hiúsult meg, pedig a török televízió már leadta, hogy oda szerződtem. 

Visszatérése után több élmezőnybeli, és másodosztályú klubban is kipróbálta magát, de szinte mindenhol rövid ideig marad általában, mi volt az oka annak, hogy jellemzően egy-két idényt húzott le egy-egy csapatnál? 

- Örültem volna annak, hogy Kanta József példáját alapul véve maradok az MTK-ban húsz évig, de mindig közbejött valami. Az idő tájt az anyagiak szinte minden csapatnál gondot jelentettek. Nem voltak bejelentett szerződések, fizetések, ha úgy gondolta a klub, akkor nem fizette ki a játékosokat. Mára mindez megváltozott, minden tiszta. Szerettem volna magam kipróbálni Újpesten is, ott másodikok lettünk az NB I-ben, kupa elődöntőt játszhattunk, fél szezonban vezettük a bajnokságot, de ott is elfogyott a pénz, és ennek hiánya miatt lett ezüstérmes a csapat a Debrecen mögött.  

2018-ban szerződött Monorra, majd onnan a III. Kerület következett közel két évig.
- Az MTK- ban előző szezonban megnyertem a bajnokságot, de valamiért mégsem tartottak igényt rám, viszont akkor a Monor az MTK fiókcsapata volt, és úgy gondolták, hogy én össze tudom fogni a csapatot és tudok segíteni a fiataloknak. Ez úgy gondolom sikerült is. Ott is lehúztam egy évet, de nyilván ez is MTK-ás kötelék volt Teodoru Vaszilisszal az élen, de a csapatnál dolgozott az MTK jelenlegi vezetőedzője Horváth Dávid is. 

Itt értünk el Bicskére, ide hogyan került 2022 februárban? Érzékelhetően jól érezte itt magát, és itt is akasztotta szögre a csukát, milyen volt ez az időszak? 

- Két és fél évig voltam a Kerületnél, fel is jutottunk az NB II-be, ahol egy fél szezont játszottam. Ott is jó teljesítményt nyújtottam, próbáltam mindig segíteni a csapatot, aztán januártól a vezetőség másképpen képzelte el a jövőt, és ezért jutottam el odáig hogy 2022 januárjában Bicskére igazoljak.
Milyen volt ez az időszak, itt több mint 30 mérkőzésen lépett pályára?

- Csordás Csaba vezetőedző csapattársam volt Kecskeméten, ez is meghatározta, hogy Bicskére jöttem. Nagyon jó viszonyt ápoltunk játékosként, és ez megmaradt a későbbiekben is. Jó évet zártunk a Bicskével, nagyon jól éreztem magam itt, de ez nyilván látszott. Annak külön örültem, hogy a sors megadta, hogy a Ferencváros ellen még egyszer pályára léphettem a kupában. 

2005-ben Lothar Mättheus kapitánysága alatt lett válogatott az Antigua és Barbuda elleni találkozón.
- Majdnem minden szövetségi kapitánytól kaptam meghívót, ez amolyan félhivatalos meccs volt, de korábban sokat ültem a padon és végig edzettem az edzőtáborokat, ám valahogy mégsem sikerült több mérkőzésen játszanom. 

39 éves, a labdarúgás töltötte be eddig az életét, hogyan képzeli el a jövőjét? 

- Teljesen nem szakadtam el a labdarúgástól, Szombathelyen van egy vállalkozásom hat éve, amit szeretnék egy gatyába rázni és foglalkozni vele a mindennapokban. Ausztria közelsége miatt van lehetőségem egy kicsit focizni alacsonyabb osztályban, a Pilgensdorf csapatában. Emellett érdekel a menedzserkedés, a játékosokkal való foglalkozás, segítenék egy ügynökségben a kapcsolataimat kihasználva.