A három hete elhunyt Awogbemi Sodig minden aranyéremben kulcsszerepet vállalt

A 19. születésnapja előtt egy héttel távozott az élők sorából az Alba Fehérvár egykori bedobója, aki kulcsszerepet játszott a fehérváriak utánpótlás korosztályokban szerzett bajnoki aranyérmeiben. Sodiq 13 évesen került a koronázóvárosba, Radics Balázs menedzser közreműködésével, a nigériai kosaras karrierjét később is ő egyengette. Az Albánál az utánpótlást irányító korábbi sikeredző, Farkas Sándor vette szárnyai alá a hazánkba érkező tehetséget.

Tavaly ősszel súlyos szívbetegséget diagnosztizáltak a bedobónál, aki hajlott is a műtétre, azonban édesapja tanácsára úgy döntött, februárban hazatér Abujába, az afrikai országban megszokott kódszerekkel kezelik a folytatásban. Az ősszel visszatért a pályára, korábbi csapatával edzett és nem hivatalos meccseken vett részt, az volt az álma, hogy ismét magára ölti az Arconic-Alba felnőtt együttesének két-fehér szerelését.

- Magyarországon elsőként értesültem a haláláról, az édesanyja küldött üzenetet, hogy a fia elhunyt. Hihetetlen volt az egész, hogy mindössze 18 évesen meghalt. Aztán telefonon is beszéltünk, majd az anyuka Sodiq Tatabányán élő barátnőjének is küldött üzenetet. Később hívtam a klubot, az ügyvezetőt informáltam a tragikus eseményről. Hat évet dolgoztunk közösen, nagyszerű, mindig mosolygós srác volt. Az első időszak nem volt könnyű számára, de viszonylag gyorsan beilleszkedett, minden segítséget megkapott a klubtól. Egy tehetségkutató program keretében találtunk rá, egy Afrikában tevékenykedő, nevesnek számító edző, a félig-amerikai, félig nigériai tréner ajánlotta. Awogbemin kívül mások is kerültek hazánkba általunk, például a jelenleg a Barcelonát erősítő, hatalmas karrier előtt álló James Ugochukwu Nnaji, aki Pécsett, a Rátgéber Akadémián szerepelt, majd elvitte a katalán sztárcsapat – mondja Radics Balázs.

Awogbemi 2016-ban érkezett, Nnaji két évvel később. Radics irodáján keresztül került hazánkba például Udemezue Ekenedilichukwu Promise, Omenaka Godwin, Samuel Taiwo.

-Sodig tehetségesnek tűnt már gyerekfejjel, ám két problémával meg kellett küzdenünk. Roppant vékony volt, gyakorlatilag csont és bőr, kellett izmot pakolnunk rá, valamint a lábait is meg kellett erősíteni. Az első években nem utalt arra jel, hogy szívproblémái lennének, rendszeresen volt vizsgálatokon. Tavaly nyáron hazatért Abujába, ahonnan maláriásan jött vissza.

Kórházba került, tüzetes orvosi vizsgálatoknak vetették alá 2021 őszén, kiderült, komoly a baj, aortatágulat miatt azonnal műtétre lenne szükség. Azonban ehhez meg kellett várni, mire betölti a 18. életévét, a fehérváriak ügyvezetője, Simon Balázs, valamint Radics Balázs mindent megtett a sportolóért, hosszasan győzködték, valamint a fővárosban megtalálták az a specialistát, aki vállalta a műtétet. Sodiq hajlott rá, hogy kés alá fekszik, végül meggondolta magát, hazautazott Nigériába.

- A pályáról leparancsoltuk, nem is edzhetett. Nem fájt semmije, nem is értette, miért nem kosárlabdázhat. Két helyen diagnosztizáltak aortatágulatot, a kitágult, valamint elvékonyodó érfalakat műanyaggal pótolták volna. Két beavatkozásra került volna sor. Az orvosok azt mondták, komoly a veszély, ez a vékony érfal bármilyen ütközés, fizikai hatás esetén elreped, azonnal halálhoz vezet. A doktor közölte, hétköznapi életre tökéletesen alkalmas lesz a szíve, azonban arra, hogy a pályára visszatérjen, mindössze öt százalék esélyt látott. A lényegi dolgok a műtét után dőltek volna el. Ezt nem fogadta el Sodiq és a család, a hazájában megszokott gyógymódban bíztak, arra gondoltak, hogy majd otthon minden megoldódik. Hazatért, az édesapjához, egy vidéki faluba, ahol megkezdték a kezelését, pár hónap elteltével azt mondták, meggyógyult, sportolhat. Mivel fájdalma korábban sem volt, ezért úgy gondolták, minden a legnagyobb rendben. Holott semmi sem volt rendben. Visszatért a fővárosba, ismét elkezdett kosárlabdázni.

Radics úgy gondolja, jelentős nemzetközi karriert nem futott volna be, de Magyarországon meghatározó kosaras vált volna belőle a legmagasabb osztályban.

- Voltak különleges erényei, jól látott és gondolkodott a pályán. Akadnak afrikai kosarasok, akik nem bonyolítják túl a dolgot, fizikálisan erősek, kapják a labdát és zsákolják. Seyi értette a játékot, gyorsan reagált. Jól vezette a labdát, jól dobott, nem véletlenül volt meghatározó a fehérváriak összes, korosztályos csapatának, minden aranyérmes csapatnál kulcsfigurának számított - mondta a menedzser.

Az edzőlegenda, Farkas Sándor a fehérvári akadémia szakmai vezetőjeként sok időt töltött Awogbemivel, mindenben segítette a fiatal kosarast.

- Radics Balázs ajánlotta a tinédzser kosarast, akit nem könnyedén, de végül sikerült leigazolnunk. Nagyszerű srác és óriási tehetség volt, komoly érdemeket szerzett abban, hogy öt utánpótlás bajnoki aranyat nyertünk, a serdülő korosztálytól a juniorig. A felnőttek között is sokra vihette volna, 3-as és 4-es poszton. Nagyon szerettem őt, második kisfiamnak szoktam nevezni. Rendkívül szomorú voltam, amikor értesültem a haláláról.

Amikor Sodiq Fehérvárra érkezett, az U16-os gárdát Peresztegi Nagy Ákos irányította, ő volt a nigériai kosaras első edzője az Alba Regia Sportcsarnokban.

- A mai napig emlékszem az első találkozásunkra, februári nap volt. Belépett a csarnokba farmerben, pólóban, pulóverben - amit a menedzserétől kapott a reptéren - és egy két számmal nagyobb edzőcipőben. Nem volt vele más, csak egy hátitáska hátitáska, melyben az iratai, két pár zokni és két fehérnemű lapult. A csarnok parkettjére lépve azonnal labdát fogott a kezébe, elkezdett dobálni. Miután körbevezettük a létesítményben és megmutattuk az emeleti apartmant, amit elfoglalt, elmentünk ebédelni. Életében először evett gulyáslevest erős paprikával. Az erős paprikát aztán annyira megszerette, hogy mindennapossá vált az étkezései során. Tiszta gondolkodású, remek srác volt. A havi jövedelméből minden hónapban küldött pénzt szüleinek és apró ajándékkal kedveskedett a barátainak, főleg a lányoknak. Sok cimborája lett a Fehérváron töltött évei alatt, akadtak, akikkel tartotta a kapcsolatot hazatérése után is. Ahogy az akadémiánkhoz érkezésének az első perceit vele töltöttem, úgy az utolsó pillanatokat is, ugyanis idén februárban én vittem fel a reptérre. A hazafelé vezető útra már megfelelő méretű cipőben és kabátban indult el. A kis hátitáskából pedig hat, óriási sporttáska lett. Sodiq sok ember támogatásával, segítségével nőtt fel közöttünk. Rengeteg szeretetet kapott és adott nekünk.

A legtöbbet Pethő Ákossal dolgozott a Gáz utcában, az U18 és U20 csapatoknál, később a felnőtt együttesnél is sok időt töltöttek együtt. Pethő másodedzőként tevékenykedett az NB I-es csapatnál.

-Sodiq mindenkire hatást gyakorolt, megkerülhetetlen jelenség volt. Nem csak játékával, de viselkedésével is, nagyon magas hőfokon izzott. Ahogy múlt az idő, komoly jellemfejlődésen ment át, egyre bölcsebb lett. Bármit megtett volna a csapatáért, csapattársaiért. Nagyon sokat köszönhetek neki személyesen, pályán és pályán kívül is, bár voltak vitáink, mindig számíthattam rá és ő is számíthatott rám. Kitörölhetetlen emléket hagyott a székesfehérvári kosárlabdában és sokunk szívében.