Egyik álma kapujában immár Törteli Balázs

A székesfehérvári ökölvívó, aki 17-2-es mutatóval rendelkezik a profik táborában egy régi álmát válthatja valóra. Egy kisebb bokszszervezet Európa-bajnoki övéért száll harcba Törteli Balázs, vagyis címmeccset vív hazai közönség előtt. Váltósúlyban, azaz 66,5 kilogramm alatt bunyózik majd a most 70 kilós fehérvári profi ökölvívó.
– Úgy izgulok, mint egy kisgyerek, vagy mint a kutya, ha labdát lát. Mikor Marbellán voltam edzőtáborozni, már akkor motoszkált bennem, hogy hamarosan címért szeretnék bokszolni. Tudtam a hátulütőit, ismertem az anyagi vonzatát egy ilyen mérkőzésnek, de  eltökélt vagyok, eredményeket szeretnék szállítani. Edzésben vagyok, három trénerrel készülök, továbbra is Nyikovics Gábor, Peszlen Ferenc és Czinger Attila segítik a felkészülésemet – mesélte a hétről-hétre egyre izmosabb Törteli.
Az ellenfél személye még nem tisztázott, többen is szerepelnek a lehetséges riválisok között. Simon Zsolton, Törteli Balázs menedzserén múlik, hogy kivel csap majd össze.
– Fizikálisan egyre jobb formába lendülök, és ez az, ami igazán az önbizalmamat adja. Amikor januárban, 87 kilósan újra edzésbe álltam és elhatároztam, hogy négy év kihagyás után újra visszatérek a ringbe, „egóból” bokszoltam, mondván, hogy majd én megmutatom a világnak, mi is rejlik bennem. Most felül tudtam kerekedni a saját egómon. Mindent alárendelek az edzéseknek. Eddig öt bokszedzésem volt három erőnléti foglalkozás mellett egy héten, azonban most emeljük a penzumot, az öt bunyó tréning mellett öt kétórás erőnléti edzésem lesz.

Törteli már folyamatosan sparringol. Múlt héten kétszer hat menetet kesztyűzött, most pedig a Fehérvár Küzdősport SE Deák Ferenc utcai műhelyében vendégeskedett, ahol hét meneten át küzdött váltott ellenfelekkel szemben. Feltörekvő, fiatal amatőr bunyósokkal viaskodott, Németh Zsolt, Sárközi Patrik, Major Milán és Horváth Zoltán is jó edzőpartnereknek bizonyultak. A válogatott bokszolókat nevelő Turós Arnold meg is jegyezte: Törteli tekintetén is látszik, hogy jó úton halad.
– Számomra ez jó edzés, hiszen a fiatalok bátrak, frissek, gyorsak, és mindenki szét akar ütni. Nem az volt a lényeg, hogy megverjem őket, hanem az, hogy ők üssenek engem. Ez is fontos része a felkészülésnek. Pénteken este aztán Sárközi Attilával bokszolok négy menetet, hármat pedig Birkés Árpáddal. Mindketten jó bunyósok. A következő héten nyolcmenetes kesztyűzés szerepel a programban. A július kilencedikei mérkőzésig hetente két bunyót tervezünk. Erős vagyok és a technikám is fejlődött. Az ütések pontosságán, a mozgáskoordinációmon, az elhajlások terén, a védekezésben is sokat javultam. Most már elhajlás után egyből vissza is tudok támadni, ami korábban nem igazán ment. A ritmusváltásom is gördülékenyebb már, s a  következő három hétben élesíteni is tudunk még. Főleg verekedni szeretek, de már távolról is egyre jobban bokszolok.
A Veszprém megyéből induló, Nemesvámoson nevelkedett, 2013 óta azonban Székesfehérváron élő ökölvívó azt mondja, sokak szerint még nem volt itt az ideje a címmérkőzésnek, de a lehetőséget nem akarja elszalasztani, 19-re lapot húzott. Egy Európa-bajnoki címmeccsen mindenki nyerni akar.
– Benne van a pakliban, hogy agyonnyom majd a teher. Azonban szeretném kiszolgálni a fehérváriakat, akik remélem, hogy megtöltik a csarnokot. Mert így érdemes bunyózni – mondta, miközben az izgatottságtól libabőrös lett a kemény bunyós karja. – 12 éves koromban kezdtem el bokszolni, nagyjából láttam, hogy hol a helyem. Elgondoltam, hogy lehetek akár WBO-világbajnok, de tudtam azt is, hogy oda rettentő nehéz eljutni. Vágytam arra, hogy egy nagyobb szervezetnél nyerjek övet, de egy bokszolónak tisztában kell lennie a határaival. Ami pénzt keresnék a bunyóval, vissza kívánom forgatni a saját magam fejlesztésére. Ilyen célokról álmodoztam anno, s most harminc évesen erőm teljében vagyok, az egyik álmom kapujában. Egy rossz utcagyerek voltam, sáros, murvás közben nevelkedtem, nem volt pénzünk tagdíjra, volt, hogy nem tudtam elutazni versenyre. Nagyon sokan nem hittek bennem, azonban most büszkék rám az emberek. A minap anyukámmal beszéltem telefonon, s kivette a kezéből a készüléket az utcánkban élő nyolcvan éves Eszti néni. Megdicsért és gratulált ahhoz, amit elértem. Nagyon jól esett, de a legfontosabb, hogy magamnak bizonyítsak, s hogy a szüleim büszkék legyenek rám.