Sok sanszot nem adott a a DVSC, végig vezetve győzte le az Alba Fehérvár KC-t

Nem mondhatni, hogy különösebben megdobogtatta volna a szurkolók szívét a két egykori EHF Kupagyőztes találkozója, alig négyszázan választották szombat esti szórakozás gyanánt a mérkőzést. Pedig már az első percekben látszott, hogy jó kis összecsapás lehet belőle, főleg annak fényében, hogy a hajdúságiak egyértelmű célja volt az idegenbeli siker, hiszen ez egyszersmind a biztos harmadik helyet hozta volna meg számukra. Így is kezdtek, az első negyedórában hatgólos előnyt szerezve. Agresszívan, határozottan védekeztek, és a támadójáték sem hagyott kívánnivalót maga után, különösen Petrus Mirtill volt elemében. Az Alba a 4. percig volt partiban ellenfelével, utána zsinórban jöttek a hibák, elől és hátul egyaránt. Így nem lehetett azon csodálkozni, hogy a 12. percben 3-9 állt az eredményjelző táblán. Ráadásul ezt még tetézte egy több mint nyolcperces hazai gólcsend is, melyet a 13. percben Boldizsár Bianka oldott fel. A széleket remekül használta ki a vendégcsapat, a már említett Petrus négyszer, a brazil Costa Mariana egyszer mattolta Tóth Nikolettet ezen időn belül. Józsa Krisztián láthatóan feszülten figyelte tanítványai produkcióját, nem egyszer jól hallhatóan felcsattant, ám a 9. percben történő időkérését követően is csak percekkel később tért magához csapata. Némi frissítés is elkélt, a nyáron visszavonuló Szarka Adrienn két találata és lendülete, valamint az Utasi Linda, Besszer Borbála, Afentaler Sára trió feljavulása is kellett ahhoz, hogy a félidő hajrája felé kanyarodva csökkenjen a DVSC előnye, a 27. percre lőtávolon belülre kerüljenek, és Bardi Fruzsina góljával egy lett a különbség, 14-15. Az áttörés azonban ezután nem történt meg, megrázták magukat a piros mezesek, egymás után négyszer vették be Tóth ketrecét, és számukra megnyugtató vezetéssel mehettek pihenőre.

A szünet után minden ott folytatódott, ahogy már korábban is láthattuk. Az Alba hatalmas erőfeszítéseket tett az egyenlítésért, de három gólon belülre nem tudtak kerülni. Sőt, a 45. perctől szép lassan kezdett kinyílni az olló, hiába kért újabb időt Józsa, ez mit sem változtatott azon, hogy a Loki fokozatosan felőrölte ellenfelét. Még az sem törte meg a lendületüket, hogy az addig gólerős Petrus piros lapot kapott, miután letaglózta Boldizsárt. Jött helyére egy újabb fiatal, Vámos Míra, akit addig „jegelt” a kispadon Szilágyi Zoltán vezetőedző, elkezdte ontani a gólokat, és alig húsz percen belül ötször volt eredményes. Az 50. perc táján a fehérváriaknál a levegő is fogytán volt, a debreceniek pedig arra törekedtek, hogy kialakítsák a tízgólos differenciát. Kis híján össze is jött nekik, többször kilencig jutottak, de a végére „meg kellett elégedniük” a nyolcgólos sikerrel, amely a látottak alapján megérdemelt.

– A Debrecen bebizonyította, hogy miért lett harmadik a bajnokságban. Nagyon jó teljesítményt nyújtottak, számunkra kissé hullámzó volt a mérkőzés, ameddig mi erővel bírtuk, addig próbáltunk kapaszkodni. Rosszul kezdtünk, de volt tartásunk és visszajöttünk a mérkőzésbe, utána pedig buta hibákból ismét nagy volt a különbség. A második félidőben visszajöttünk egy gólra, de talán ott elfogytunk, és átfutott rajtunk ellenfelünk – értékelt Józsa Krisztián.

– Ez a nyolc gól jelenleg reális a két csapat között, mivel a Debrecennek hosszabb kispadja, mint nekünk. A második félidőben, amíg bírtuk erővel, addig mentünk előre, aztán elfogyunk, és ezért is alakulhatott ki ez a különbség – vélte Töpfner Alexandra, aki hibátlanul, nyolcból nyolc hétméterest értékesített.

– A Fehérvár nagyon megnehezítette a dolgunkat, jól indultunk, a védekezésünk rendben volt, és ebből tudtunk könnyű gólokat dobni, valamint a támadójátékunkban is megvolt az a sebesség, amelyet az előző fordulóban hiányoltam. Az első félidő második fele egyértelműen a hazaiaké volt, a szünet után aztán ismételten masszívvá vált a védekezésünk és támadásban hoztunk egy jó átlagot – fogalmazott Szilágyi Zoltán.