Negyven esztendeje szolgálja a Vidit Németh János

A fehérvári futballisták utánpótláscentrumában, a Csíkvári úton található központi irodában a polcon sorakozó serlegek alatt, Németh János forgószéke és íróasztala felett egy selyemből készült, piros-kék sál virít, a klub címerével, rajta a felírat: „Köszönjük, hogy negyven éve velünk vagy!” A helyiségbe lép Szabó József, az 1984–85-ös UEFA-menetelés gólkirálya, aki Németh Jánossal vezeti a stadionban található múzeumot. „Akkor holnap délután találkozunk, egyenruha, ing, nyakkendő, tehát ahogy szoktuk” – jegyzi meg a korábbi gólvágó, majd távozik. Németh Jánossal két éve vezetik a múzeumot, bemutatják a Tauser Zoltán, Várkonyi Ádám és Papp Brigitta által a klub történelmét bemutató tárgyakból, ereklyékből összeállított tárlatot.

– Két és fél évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig a legendás hátvédünk, Horváth Gábor vezette a múzeumot, azóta a tárlatvezetéseket mi bonyolítjuk Szabó Józsival – közli Németh János, aki vasárnap kapta meg a Székesfehérvár Sportjáért díjat. – Nagy megtiszteltetés, hogy az öttusázók mellett nekem adták az idei kitüntetést, ráadásul a stadionunkban köszöntött a város polgármestere, Cser-Palkovics András. Anno a város sportjában is tevékenykedtem, a minap kerestem elő egy lassan 30 évvel ezelőtti újságcikket, amelyben a megyei hírlap arról számol be, hogy újjáalakult a városi labdarúgó-szövetség, Pauker Kálmán volt az elnök, én a főtitkár, tíz éven át dolgoztunk közösen.

Németh János 1982. január 20-án lett a Videoton SC alkalmazottja, előzőleg a MÁV Előrénél töltött tizenöt évet, főként az utánpótlásban, de az NB I.-es csapatnál is dolgozott technikai vezetőként.

– Tisztán emlékszem, 1981 őszén a vasutasoknál a felnőttek mellett az utánpótlásnál is dolgoztam. A Videoton SC akkori elnökével, Bencsik Istvánnal találkoztam a Sóstói Stadionban, a Vidi meccsét a MÁV felnőttcsapatának pályaedzőjével, Nagy Lászlóval – a Vidi későbbi futballistájával, Nagy Dani nagypapájával – tekintettem meg. Bencsik jelezte, a közeljövőben együtt dolgozunk majd, a következő év első napjaiban a Takarodó út helyett a Sóstói Stadionban jelentkeztem munkára. Módszertani főelőadó lettem, később tevékenykedtem az utánpótlásban, majd a felnőtteknél. Voltam technikai vezető az első csapatnál, 1987-től 1993-ig, aztán az ifjúsági első csapat edzője lettem. Jenei Imre volt az NB I.-es gárda vezetőedzője, felkérésére a tartalékcsapat trénere is lettem, szombaton az ifik, vasárnap a tartalékok kispadján ültem.

Lapozni kezd a régi dokumentumok között, 1998 nyarán ismét a tartalékokat edzette, éveken át irányította a felnőttek közvetlen utánpótlását. Büszkén említ egy mérkőzést, 2001 őszén fogadták a Ferencvárost, 3-0-ra nyertek. A szerb Gajics szerezte a piros-kékek mindhárom találatát.

– Nagyon sok élményt kaptam a futballtól. Szerencsésnek mondhatom magam, 77 évesen is a klubnál dolgozhatok, az utánpótlás technikai vezetői szerepkörét az ezredforduló óta töltöm be, valamint a múzeumban is akad tennivalóm. Nagy örömömre sokan érdeklődnek a kiállítás iránt, a fehérvári iskolák tanulói rendszeres látogatóink, de jönnek osztályok a megye több pontjáról. A Fradi elleni őszi meccs előtt jártak nálunk a dégi általános iskolások, Csongrádi Ferenc a közelmúltban tanított, testnevelőként dolgozott a településen. Gyakran jönnek hozzánk a szabadbattyáni nebulók is. 
Az elmúlt évtizedekről esik szó, a 2004-es futball-Eb pályázatáról. Hazánk is versenybe szállt a rendezésért az osztrákokkal, a közös terv elbukott a portugálok kandidálásával szemben.

– A Margitszigeten volt kétnapos, nagyszabású rendezvény, az MLSZ és az osztrák szövetség vezetőinek részvételével. A fehérvári pályázatot én mutattam be, a harmincezres, akkoriban ultramodernnek számító stadion makettjét. Ebből nem lett semmi, azonban 2018 őszén végre elkészült az elegáns, új arénánk.