Párizst is célba veheti Krausz Gergely

Pénteken érkezett haza, kedden már munkába is állt civil munkahelyén, egy pécsi tervezőirodában. Krausz Gergellyel nagyot fordult a világ azzal, hogy ütőt ragadhatott az ötkarikás játékokon. Érthetően a hétköznapi teendők között is az olimpia hangulata hatja át gondolatait.

– Még mindig dolgozik bennem az olimpia, örömmel tölt el, kikapcsolódás, amikor a játékokra gondolok. Nagyon kellemes élményekkel gazdagodtam. Hatalmas élmény volt ott lenni a tokiói olimpián – mosolygott Krausz Gergely.

Az olimpia rajtja előtt nem sokkal vált biztossá, hogy utazik Tokióba. Azonban volt ideje a ráhangolódásra.

– Egy héttel a tollaslabda-verseny kezdete előtt utaztunk ki Japánba. Teljes mértékben tudtam akklimatizálódni, hozzászoktam a környezethez. Egy héten át edzettünk, s az olimpiai légkör mellett az volt rettentő szuper, hogy profi körülmények között, kiváló partnerekkel, a különféle országok legjobbjaival, barátaimmal edzhettem együtt. Kellőképpen felhúzta ez a sebességemet. Az olimpiai falu csodálattal töltött el, rengeteg nemzet sportolója él egy helyen. Látványos, ahogy az épületek az ott lakó nemzet színeiben pompázik. Mindenki együtt mozog, s látni lehet a sportolókon a ki tudja hány év munkáját, mellyel eljutottak a nyári játékokra. Maga a versenyhelyszín is impozáns volt, s ki kell emelnem a japán önkéntesek hozzáállását. Minden tíz méteren áll egy segítő, akik azonnal rendelkezésre állnak, ha bármire szükségünk lenne. Egyetlen dolog árnyékolta be az olimpiát, hogy nem lehetett kimenni a faluból. Azonban a tollaslabda-csarnok messze volt a szállástól, s a busz átszelte Tokiót, így legalább láthattam valamit a városból is.

A 27 esztendős tollaslabdázót nem zavarta meg a miliő, de régi-új érzéssel kellett ismerkednie.

– Nagyon hosszú idő után újra izgultam. Mégiscsak egy olimpián léptem pályára. Nagyon jó érzés, hogy én lehettem az első magyar férfi tollaslabdázó, aki olimpián szerepel. Pont ez volt az, ami felszabadított. A meccsem előtti éjszaka kicsit izgultam, s mikor reggel felkeltem, már felszabadult voltam. Nézők nélkül is felemelő érzés volt bevonulni a pályára, addigra elmúlt az izgalom, csak az adrenalin és az élmény maradt. Persze, ilyenkor nagy a külső nyomás, a médiaérdeklődés is felfokozott, de én nem vettem magamra.

A csoportban két mérkőzést vívott Krausz, A. S. Gintingtől (21-13, 21-8) és Siranttól (21-18, 21-18) is vereséget szenvedett, így nem léphetett tovább.

– Az előző egy-két hónap viszontagságai után nagyon jó formám lett a végére. Az első mérkőzésen a világranglista ötödik helyén álló indonéz játékossal kellett összecsapnom, nagyon nagy volt köztünk a különbség. Sebességben és a játék minden elemében jobb volt, de tisztesen helyt álltam. Az orosz játékos ellen nagyon jó meccset játszottam. Sajnáltam, hogy nem tudtam megnyerni, de két nagyon szoros, hosszú szettet vívtunk. Látványos volt a játék. Elégedett vagyok, bár az lett volna igazán szuper, ha sikerül legyőznöm. Egy picit sem vagyok elégedetlen, motivált lettem, megpróbáltam mindent odatenni a pályára.

Múlt pénteken, hajnalban érkezett Magyarországra a Mórról származó tollaslabdázó. A reggeli órákban már a pécsi csarnokban találkozott a klubtársaival, akiknek élménybeszámolót is tartott.

– Nagyon örültek, láttam rajtuk, hogy büszkék, s én is az vagyok. Utána hazatértem Mórra, s a családdal töltöttem a hétvégét. Jó érzés volt velük lenni. Mórról hihetetlen nagy támogatást kaptam, s rengetegen írtak üzenetet Fehérvárról is. A héten még dolgozom, mert elmaradtam néhány feladattal, majd a jövő héten a horvátországi Trogirban nyaralok.

A célok még halványak. Nem elképzelhetetlen, hogy Krausz Gergely Párizsba, a három év múlva rendezendő olimpiára igyekszik.

– Meglátjuk, hogyan tudom folytatni a tollaslabdát. Kérdés, hogy milyen körülmények között tudok edzeni. Milyen edzőpartnerekkel lesz lehetőségem tréningezni, hogyan tudok tovább fejlődni. Persze, szeretnék kijutni a párizsi olimpiára is, de ott már eredményes is szeretnék lenni. A realitás talaján maradva, egy jó sorsolással túl lehet jutni a csoportból, a legjobb 16 közé szeretnék kerülni. Ehhez azonban változásokra van szükség az edzés, az edzéspartner terén is. Senkit nem lehet hibáztatni, jelenleg itt tart ez a sportág itthon. Látok arra lehetőséget, hogy külföldön, kicsit magasabb szinten lévő európai válogatotthoz járjak edzeni, de ehhez megfelelő anyagi háttér, támogatás kell. 27 éves vagyok, a sport mellett dolgozom, a jövőm anyagi alapjaira is gondolnom kell. Nyilván a tollaslabdával nem lehet egy életet megalapozni, de remélem, hogy megtalálom azt az utat, hogy folytatni tudjam a versenyzést. Imádom ezt a sportágat, s fejlődni szeretnék.