Takó Viktória örömmel jött az Albához

– Lassan másfél évtizede, hat­évesen kezdtem Szigetszentmiklóson kézilabdázni, édesanyám ugyanezt a sportágat űzte fiatalon, tehát sok kézilabda-­mérkőzésre jutottam el már kiskoromban, így tetszett meg ez a sportág. A családi kötelék okán logikus volt, hogy én is ezt választom. Két és fél éve vagyok kimondott balszélső, előtte általában belső poszton játszottam, csak ritkán kerültem ki a szélre, a magasságommal nincs gond, 176 centiméterre nőttem.

Takó Szigetszentmiklósról tízévesen került a Ferencvárosba, négy és fél esztendőt szerepelt a zöld-fehéreknél, minden szezon végén bajnoki címet szereztek.

– A serdülőtől a junior korosztályig játszottam edzőmeccseken és bajnoki összecsapásokon, a felnőttben nem mutatkoztam be. Fél évet a Budaörs NB I-es junior csapatában töltöttem, lehetőséget kaptam a bizonyításra. Öt esztendeje, 15 évesen igazoltam Balatonboglárra a NEKA-­hoz, négy év akadémiai szezon után, a fúziót követően a NEKA-­SZISE közösen működtetett NB I-es csapatában szerepeltem a 2020–2021-es idényben. A közel egy hónapja zárult pontvadászat során 25 mérkőzésen 54 gólt szereztem, sajnos nem sikerült kivívnunk a bennmaradást. Az élvonalban folytatom, örömmel írtam alá a koronázóvárosiakhoz. A Fehérvár egy nagy múltú csapat, korábbi EHF-kupa-győztes, szimpatikus, hogy sok magyar tehetséges fiatal kap játéklehetőséget.

Nem titkolja, volt két másik ajánlata is a legmagasabb osztályból, a kék-fehéreket választotta, három évre szóló szerződés alá kanyarította a nevét. A tavalyi szezon mindkét meccsét az akadémisták nyerték, Balatonbogláron és Fehérváron.

– Mindegyik összecsapásra pontosan emlékszem, az első, balatoni meccset kihagytam sérülés miatt, a Verseci úton viszont pályára léptem. Az új idénytől azt várom, hogy az Alba meghatározó gárda legyen a bajnokságban, saját szerepemtől pedig, hogy minél többet fejlődjek és segítsem csapatomat a közös célok elérésében. A junior válogatottban kaptam a legtöbb lehetőséget, korábban a serdülő és ifjúsági válogatottba csak néha tudtam bekerülni. A 2019-es junior Eb-n ott voltam a 18-as keretben, de sajnos nem léptem pályára a végül aranyérmes csapatban. Némileg kárpótolt, hogy a klubommal, a NEKA-val az NB I/B-s bajnokságban olyan eredményt értünk el – a bajnokság márciusi lezárásakor első helyen álltunk –, hogy a következő évben az elitben indulhattunk.

Ellenfélként szinte mindenkit ismer a Verseci úti együttesből, a junior válogatottban együtt játszott Afentaler Sárával, Gerháth Kincsővel, Utasi Lindával, Varga Emőkével és Tóth Nikivel.

– Úgy gondolom, a gyorsaságom és a ruganyosságom az erősségem, a védekezésben kell még fejlődnöm. Meggyőződésem, szép évek várnak rám Székesfehérváron.