Fájdalmas búcsú

Hogyan élte meg az elmúlt esztendő kihívásait?

– Nehéz együtt beszélni az őszi és a tavaszi idényről, az előbbinek ugyanis sokkal nagyobb kerettel vágtunk neki. Érdekes módon ahogy a tavasz során a sérülések, az eligazolások és a koronavírus hatására egyre jobban fogyott a keret, úgy javult a teljesítményünk, valahogy mégis összeállt a csapat: az a 9-10 ember, aki kitartott, végig küzdött és maximálisan teljesített, összességében kevésen múlott a tiszta bennmaradásunk.

A legnagyobb rivális Tököl elleni hazai bajnokit nyert helyzetből vesztették el, győzelem esetén most a Pest megyeiek lennének a vonal alatt. Ennyin múlott a kiesés?

– Ez igaz, ezzel együtt az utolsó fordulóban szívből játsz­va visszavágtunk a tökölieknek, nyertünk is öt góllal. Mondhatjuk, hogy papíron a márciusi találkozón múlott a sorsunk, de valójában inkább az őszi szezon gyengébb eredményeinél kereshetjük a kiesés okát.

A kisebb sérüléseket leszámítva az idény alatt sorra veszítette el a kulcsembereit: Dreska, Hegedüs, Kónya és Ruprecht megsérült, míg Bándi, Giday, valamint Monostori a télen elhagyta a csapatot, Hamvasi pedig két hónapig nem léphetett pályára. Kiknek köszönhető, hogy ennek ellenére harcban voltak a bennmaradásért?

– Elsősorban Csóka Balázst tudnám kiemelni, aki a sérülései ellenére az egész évet keményet végigdolgozva lett a házi gólkirályunk. Rajta kívül a kapusainkra, Bokréta Bencére és Dravecz Dávidra is mindig számíthattunk, a Dreska Dánielt a harmadik fordulótól kezdve beugróként helyettesítő Ruprecht Benedek pedig egészen extra teljesítményt tett le az asztalra.

Két másik csoportban tizenegy ponttal már bent lehetett maradni, a Cundernek tizenkettő sem volt elegendő. Az idény során azonban szoros csatára késztették a bajnok Százhalombattát, a Kistextet és a negyedik Alba-MÁV-ot. Mit gondol, az NB II-ben van a helyük?

– Úgy gondolom, ezzel a gárdával megérdemelnénk a tagságot, ám mi utánpótlás-nevelő klub vagyunk, rengeteg játékosunk végez az idén, akik felvételiznek, így sok lehet a távozó, nem tudjuk, még mit hoz a jövő. Nagyon nehéz hónapokon vagyunk túl, de a mag, amely a végsőkig kitartott, bizonyította, hogy ragaszkodik ehhez az egyesülethez, szereti a kézilabdát és megbecsüli egymást.

Hogyan élték meg a búcsút a játékosok?

– Nagyon jót tett a lelkeknek a tököli győzelem, a srácok egymásért, a csapatért és a klubért küzdöttek, jó érzésekkel távozunk. A fő célunkat, hogy a fiataloknak játéklehetőséget biztosítsunk és feljebb hozzuk őket, maximálisan elértük.