Bozsik Péter elégedett az Eb eddigi színvonalával

Természetesen figyelemmel kíséri az Európa-bajnokság összecsapásait, ez az ötödik világeseménye szakértőként. A megbeszélt találkozóra komoly paksamétával érkezik, minden mérkőzésről jegyzeteket készít, az összeállításoktól kezdve az alkalmazott taktikáig.

– Elégedett vagyok az eddigi színvonallal. A nyitómeccs, az olasz–török összecsapás kimondottan izgalmas volt, az olaszokat régóta követem, hatalmas csalódás volt számukra, hogy a legutóbbi vb-re nem jutottak ki. Mancini kapitány életet lehelt a válogatottba, stílust és generációt váltott, ezek a beavatkozások karizmatikusan megjelennek a csapat játékában. Sokkal többet birtokolják a labdát, jó ritmusban futballoznak, agresszívak, szakítottak a régi, olasz hagyományokkal, nem a catenaccio a kiindulási alap, sokkal előrébb védekeznek, mint korábban. Immár nem a kapujuk védése az elsődleges, végig nyomás alatt tartották a törököket, megérdemelten nyertek 3-0-ra. A törököktől nem vártam sokkal többet, a mezőnyben 6-8 kiemelkedő társaság van, az egyik az olasz, a többiek más szintet képviselnek, a törökök nem tagjai az elitnek. Insignie, Immobile, Spinazzola kiemelkedőt nyújtott, valamint az elnyűhetetlen Chiellini és Bonucci is stabil volt.

– Aztán következett az 1-1-re végződő Wales–Svájc-találkozó.

– Nem volt nagy meccs, az európai középmezőny elejéhez tartoznak, a svájciaknál hiányoznak a korábbi húzóemberek, akik a középpályán színesítették a játékot. Petkovic változtatott a korábbi hadrendhez képest, a stabilitást helyezte előtérbe, óvatosan fociztak, a labdát megbecsülték, de jóval alacsonyabb sebességfokozaton tették, mint egy nappal korábban az olaszok. A walesiek kicsit bátortalannak tűntek, második szándékú játékra rendezkedtek be, nem sok veszélyt jelentettek a kapura, nem véletlen, hogy mindkét gólt pontrúgás után szituációból esett. Mindkét gárda játéka messze van a topcsapatok teljesítményétől.

– Aztán jött a Dánia–Finnország-derbi, észak rangadó, valamint Christian Eriksen drámája.

– A labdarúgóval történtek rányomták a bélyegüket a találkozó színvonalára, amit a meccsről sportszakmailag el lehet mondani, a dánok próbáltak dominálni, ez sikerült is nekik, de ők sem tudják azt a szintet, mint az európai elit. Nem is nagyon tudták zavarva hozni a finnek stabil, csapatszintű védekezését. Ilyenkor törvényszerű, hogy a kiscsapat talál egy gólt, a mentálisan megroggyant dánok nem tudtak egyenlíteni, tizenegyest is hibáztak, ami nem is csoda, a 42. perctől nagy lelki teherrel játszottak. A finneket is láthatóan nagyon megfogta az eset, azonban ők jobban jöttek ki ebből a különleges helyzetből, egy góllal nyertek.

– Mit gondol, jó döntés született, hogy befejezték a meccset?

– Úgy gondolom, a lehető legjobb megoldás született azzal, hogy ismét a pályára vonultak. Hogy sokat vártak vagy keveset, azt nem tudom megítélni, meggyőződésem, a játékosokkal egyeztettek a folytatásról. Ha lenne tartalék játéknap, észszerű lett volna a halasztás, de a feszes menetrend miatt erre nincs lehetőség. A dánokat nyilvánvalón a jobban megviselte az eset, bár a finnek is hatása alá kerültek. Engem is nagyon megviselt, ugyanúgy aggódtam Eriksen életéért, ahogy mindenki. Amikor végre életjelet adott, magától értetődőnek tűnt, hogy folytatódni fog a játék.

– A Belgium–Oroszország-­mérkőzésen bejött a papírforma, a belgák 3-0-s sikerével.

– A ritmus tekintetében a belgák is ott vannak a topban, velük számolni kell a végső győzelem kapcsán is. Jól járatták a labdát, nagy iramot diktáltak, többször is hibára késztették és felőrölték az oroszokat. Mertens jól futballozott, Lukaku a két találatával tűnt ki, nagyon jól szállt be Meunier, gólt lőtt, gólpasszt adott. Az utóbbi években végig meggyőzőek voltak, nem véletlenül állnak a világranglista élén, mindig megmutatatják képességeiket. A végső győzelem még nem jött össze nekik, most is az aranyesélyesek között vannak. Átszaladnak ellenfeleiken, a kérdés az lesz, hogy a nagyok egymás ellen mire lesznek képesek, az adott napon a pillanatnyi forma dönt.

– Sokan várták az Anglia–Horvátország-mérkőzést. A szigetországiakkal szemben ötven éve nagy a várakozás, de soha nem nyernek semmit, a horvátok a legutóbbi vb-n a döntőig meneteltek.

– Az angolok a 2018-as világbajnokságon is jól játszottak, a horvátokkal szemben estek ki. Úgy látom, a játékuk tovább erősödött, ugyanazt tudom mondani, mint a belgákról és az olaszokról. A ritmusukat a horvátok nem tudták felvenni, a játék lassítására törekedtek, egy góllal az angolok mindenképpen jobbak voltak. A britekben van fantázia, Foden, Sterling, Kane, Rasford, ezt a támadó szekciót bármely válogatott elfogadná, remek döntéseket hoznak, egy az egyben bármely védőt megvernek. A horvátoknál ilyen támadó nincs, illetve talán Perisic, az angolok dinamikájával a déli szomszéd nem tudott mit kezdeni, végül 1-0-ra kikaptak Zlatko Dalic tanítványai. A horvátok a legutóbbi vb-n extrát nyújtottak, azóta eltelt három év, Rakitic lemondta a válogatottságot, Modric nagyszerű futballista, de ő sem fiatalodott.

– Mit vár a mieink szereplésétől?

– Abban bízom, hogy ugyanolyan szervezettek, tudatosak leszünk, mint az elmúlt hónapokban, futballozzunk ugyanazzal az odaadással, szenvedéllyel, mint a selejtezőkön, eredmény tekintetében nekem nincs különösebb elvárásom. A három csoportellenfelünk a szűk nemzetközi elit tagja, ellenfelünk a regnáló világ- és Európa-bajnok és a Gary Lineker szerint végül mindig győztes németek. Szerintem ez minden idők legerősebb négyese világversenyen, szerintem ilyet nem sorsoltak ki korábban, ráadásul ebbe sikerült bekerülnünk. A keddi, magyar–portugál-meccs hatalmas élmény lesz nekem is a stadionban kialakított stúdióban.