Kapusként szerepelt Árki Gábor

Sportvezető lett, tíz éven át dolgozott Pápán, volt igazgató Diósgyőrben, a román bajnokságban immár élcsapatnak számító Sepsi OSK vezetői időszaka alatt jutott fel a legmagasabb osztályba. Pár nappal ezelőtt a fehérvári kispályás bajnokság legmagasabb osztályában, az Alba Ligában a bronzmeccsen kapusként szerepelt, a Ság Építő gárdájában. A mezőnyben fia, Márton lépett pályára.

– Fehérváron telepedtem le és alapítottam családot. A városi kispályás bajnokságban tizenkét éve futballozom egy baráti társasággal, korábban meghívásos tornákon vettem részt, ezeket általában a téli időszakban rendezték. Szabadtéren a Vidi, illetve a Honvéd öregfiúkkal játszom együtt nagypályán, profi pályafutásom alatt természetesen nem szerepeltem kispályán, az edzők ezt érthetően tiltották a sérülés veszélye miatt. Súlyos büntetések terhe mellett lehetett játszani, de ezt nem kockáztattam meg. A mostani kapus szerepvállalásom első és egyben utolsó is volt, sajnos a portásunkat eltiltották, ezért engem, mint a leggyengébb láncszemet kértek fel kapusnak. Természetesen elvállaltam, de ez nem az én világom. Eddig még nem álltam a kapuban, és szerintem már nem is fogok, a ketrecet meghagyom a „flúgosoknak”. A csapatunkban kialakult egy hagyomány, apáról fiúra száll a szereplés az együttesben. Akikkel elkezdtük, azoknak a gyerekei viszik tovább a játékot. Nekem szerencsém van, 51 évesen a lábaim bírják, így együtt játszhatok a 19 éves fiammal, Marcival. Ügyes a srác, korábban a Vidi utánpótláscsapataiban játszott folyamatosan, de a felnőtt szintet már nem próbálta meg. Tehetséges volt, de az egyetemet választotta, a tanulást helyezte előtérbe. Így maradt nekünk a kispályás foci, minden egyes perc, amit együtt tölthetünk a pályán, nekem ajándék. Ameddig bírom, addig biztosan játszani fogok.

Árki sportvezetői karrierje 2004-ben kezdődött Szombathelyen, majd Pápán folytatta, tíz éven keresztül dolgozott a Lombard FC kötelékében.

– Jött egy lehetőség, 2014-ben váltottam és elfogadtam a DVTK ajánlatát, nagyszerű két évet töltöttem náluk. Az Európa-ligában három kört mentünk, az orosz élcsapat, a Krasznodar már nagy falat volt nekünk. Sorra döntöttük meg a DVTK korábbi aranycsapatának rekordjait, nehéz, de nagyon szép időszakot töltöttem Diósgyőrben. Családi okok miatt hazatértem Fehérvárra, a munkát nem tudtam befejezni Borsodban. Egy évet kihagytam, a Székelyföldre, a Sepsi OSK-hoz szerződtem, fel kellett építenem a sportszervezetet. Lépésről lépésre haladtunk előre, a másodosztályból sikerült az első ligába feljutni, majd bennmaradni, aztán a sikertörténet már nélkülem folytatódott tovább. Nagyon sokat voltam távol, mindig a családom alkalmazkodott hozzám. A hazatérésemet követően a DVTK felkért, hogy az Észak-Magyarország Sportfejlesztési Programban vegyek részt. Jelenleg a nagy múltú Salgótarjáni BTC-t irányítom.