Három csapatot irányított Waltner Róbert

Kaposváron született, a Videotonban lett élvonalbeli futballista, és innen hívták be a válogatott keretbe, később szerepelt Argentínában, az Egyesült Arab Emirátusokban, Cipruson, az osztrák élvonalban. Legeredményesebb honi éveit a ZTE-ben töltötte, összesen hatot, bajnok és gólkirály is volt a kék-fehéreknél. Pályafutása végeztével edzősködni kezdett, előbb az utánpótlásban, majd a Kaposvár felnőttegyüttesét az NB III-ból vitte az NB I-be, két év alatt. Tavaly nyáron kiestek az elitből, nem sokkal később, hét fordulót követően a másodosztályú Rákóczi kispadjáról küldték el, két hónappal később a Siófok szerződtette. Jól kezdtek, majd megakadt a gépezet, három hónap után megváltak tőle. Nem sokáig maradt munka nélkül, az ZTE-nél bíztak benne, amit meg is hálált, remek tavaszi meneteléssel, gond nélkül megőrizték tagságukat a legjobbak között. A tréner egy plusz egyéves szerződést kötött a zalaiakkal. Szívből reméli, ki is tölti.

– Nehéz idényen vagyok túl, azóta sincs megállás, a vezetőkkel egyeztetünk a keret kialakításáról. A szerződéssel rendelkező játékosoknak kiadtuk a futóprogramot, az első edzésre június 21-én kerül sor, de előző héten már találkozunk, tesztekre kerül sor. Nyaralni vélhetően nem megyek a családdal, egyelőre egy oltást kaptam, a másodikra még várnom kell. Mire kialakul a teljes védettség, kezdődnek a tréningek.

Különleges szezont tudhat magáénak Waltner, hiszen a 2020–2021-es idényben három csapatot is irányított.

– Ez valóban újszerű volt. Kaposváron összesen négy évet dolgoztam, ha az utánpótlást is beleveszem. Nagyon jól szerepeltünk a fiatalokkal, aztán bizalmat kaptam a felnőtteknél, feljutottunk az NB II-be, majd az NB I-be, azonban tavaly nyáron kiestünk a legjobbak közül. Volt ajánlatom, már akkor is keresett a ZTE, Sallói István érdeklődött, lenne-e kedvem az itteni munkához, de úgy gondoltam, mivel a Rákóczi a nevelőegyesületem, nem hagyom el elsőként a sülylyedő hajót. Hét forduló ment el a bajnokságból, nyerni nem tudtunk, két döntetlen mellett öt vereséggel álltunk, kies őhelyre csúsztunk. Sok nehézséggel küzdöttünk, a gólerős csatár, Szarka Ákos állampolgársága nem rendeződött, a szintén kulcsembernek szánt Gál Mátyás még nem érkezett meg, két héttel a bajnokság előtt tizenkét játékosnak tartottam edzést, aztán beestek többen, különböző edzettségi állapotban. Aztán megkaptuk az engedélyt a tulajdonostól, hogy igazolhassunk. Voltak jó meccseink, megnéztem a statisztikákat, ha a 70. percig tartanak a meccsek, vezettük volna a bajnokságot, de mivel húsz perccel később érnek véget, kieső helyre csúsztunk, elküldtek.

Ezután pedig a megyei riválisnál, a Siófoknál kezdett el dolgozni.

– Novemberben keresett a balatoniak szakmai igazgatója, Mihalecz István, valamint a tulajdonos, Nemes Ferenc. Az első, ottani meccsemet nem számítom a statisztikámba, egy edzést tartottam, másnap bajnokit vívtunk, kikaptunk 2-1-re, semmit nem változtattam, a védekezést, a pontrúgásokat sem gyakoroltuk, később már az én elképzeléseim szerint mentek a dolgok, az ősszel hat meccset vívtunk, négyszer nyertünk, kétszer kikaptunk. Aztán jött a tavaszi idény, március elején elváltak útjaink. Balszerencsések voltunk, egyik alapemberünket, Polényit azonnal műtötték, Deutsch Bence is megsérült, a balszélsőből, Tömösvári Bencéből kellett jobbhátvédet faragni, mert nem volt más. Ezzel együtt a felkészülés jól sikerült, megvertük a Vasast, a Haladást, jó meccset játszottunk a Zalaegerszeggel, optimistán vártam a folytatást. Kikaptunk idegenben a későbbi bajnok DVSC-től, egy héttel később idegenben vertük 5-1re a másik hajdúsági gárdát, a DEAC-ot. Aztán negatív spirálba kerültünk, elveszítettük a két, védekező középpályásunkat, Tajthyt és Kecskést, amit megérzett a csapat. Nagyon jó formában levő gárdákkal találkoztunk, a Vasastól a 94. percben kapott góllal kaptunk ki, ugyanez volt a helyzet Szegeden, a DVSC ellen pedig a kupában, a hosszabbításban estünk ki a 123. percben, a pechs zéria megviselt mindenkit, gödörbe kerültünk, megköszönték a munkámat. Pedig egy hónappal korábban jelezték, szerződést hosszabbítanának velem, de négy hét alatt sok minden változott.

Aztán jött a zalaegerszegi ajánlat.

– Meglepődtem, amikor Végh Gábor tulajdonos felhívott. Előzőleg volt más ajánlatom, hétfőn elküldtek Siófokról, másnap már keresett egy másik, NB II-es klub, de nekik nemet mondtam, az egerszegieknek viszont igen. Mindig kötődtem hozzájuk, hat eredményes évet töltöttem náluk játékosként, nagyon szerettem itt élni. Igaz, ez elmondható Fehérvárról is, ahol bemutatkoztam a legjobbak között. Sok barátom él Fejérben, pályafutásom során mindenütt megkaptam a tiszteletet, igaz, én is megadtam mindenkinek. Tudtam, mit vállalok Zalában, kiesés esetén komoly veszélybe került volna a további edzői pályafutásom, mégis azonnal igent mondtam. Az első meccsemen megvertük 2-0-ra a Diósgyőrt, aztán 1-0-ra kikaptunk Kispesten, a remek formában levő Pakssal 1-1-re végeztünk, itthon 5-0-ra vertük a Budafokot, valamint Felcsúton 4-1-re a Puskást. A hazai, Kisvárda elleni, gól nélküli döntetlennel bennmaradtunk.

Az utolsó fordulóban, már egy tét nélküli, gólzáporos meccsen 5-4-es vereséget szenvedtek Újpesten.

– Minden mérkőzés fontos, én mindig nyerni akarok. Az edzőmeccseken is van tét, ilyen voltam játékosként, ilyen vagyok edzőként is. Remekül érzem magam Egerszegen, rendezettek a körülmények, Sallói István sportigazgatóval nagyon jó együtt dolgozni, miként a tulajdonossal, Végh Gáborral is. Remélem, hosszú távú lesz ez az együttműködés. Nincs pro licences képesítésem, a hírek szerint októberben indul az új tanfolyam. Jelentkezni biztosan fogok, remélem, fel is vesznek. Nagyon szeretném, ha nyártól a drukkerek visszatérhetnének a lelátóra, az egerszegi szurkolók mindig rengeteget segítenek. Bár a meccsekre nem jöhettek be, volt olyan edzés, amelyen végig buzdítottak bennünket, sőt, amikor indultunk Felcsútra, a reggeli órákban éltették a csapatot, lengették a zászlókat, amikor kigördültünk a stadionunkból.