Géresi Krisztián el sem hitte, hogy bekerült a válogatott keretbe

Nem akármilyen hete van....

– Igen, én is így gondolom – felelte a Nemzeti Sportnak a Puskás Akadémia támadója, Géresi Krisztián, aki az őt kölcsönadó Mol Fehérvár elleni vasárnapi rangadóra készülve tudta meg, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány behívta a márciusi világbajnoki selejtezőkre készülő válogatott keretébe. – Sokan mondják, hogy a futballban egyik napról a másikra változik a helyzet, és ez tényleg igaz. Jó egy héttel ezelőtt Kisvárdán játszottunk, és bár örültem a győzelmünknek, dühös is voltam, hiszen úgy alakult a mérkőzés, hogy végül nem léptem pályára. Aztán jött az Újpest elleni bajnoki, kezdtem, győztes gólt szereztem, csütörtökön pedig megtudtam, hogy bekerültem a válogatott keretébe - nyilatkozta a Nemzeti Sportnak.

Mi volt az első reakciója, amikor megtudta, Marco Rossi meghívta a Lengyelország, San Marino és Andorra elleni világbajnoki selejtezőre készülő bő keretbe?

– Éppen vége volt a csütörtöki edzésünknek, sétáltunk befelé az öltözőbe, amikor a többiek mondták, bekerültem a keretbe. Rendszeresen ugratjuk egymást, ezért mondtam nekik, ne szórakozzatok velem, és vártam, mikor veszik elő az általuk elkészített kamu meghívót, de aztán a kezembe került a telefonom, és láttam, az MLSZ-ből kerestek. Nem tagadom, meglepődtem, hiszen a saját értékítéletem szerint nem tudtam annyit és úgy játszani, amennyit és ahogy szeretnék – tényleg nem számítottam rá, hogy fel tudtam hívni magamra a figyelmet. Nagyon nagy öröm, hogy ilyen hosszú kihagyás után egyáltalán szóba került a nevem, hihetetlenül boldog vagyok!

Októberben majdnem három év kihagyást követően játszott újra az NB I-ben, majd ősszel még négy bajnokin jutott szóhoz, mindannyiszor csereként. Amikor a tavaszi rajton csereként pályára lépett az Újpesten öt nullára nyerő Mol Fehérvárban, már tudta, hogy napokon belül a Puskás Akadémiához kerül kölcsönbe?

– Egyértelmű volt, hogy váltani akarok, hiszen Márton Gábor vezetőedzőtől nem kaptam annyi lehetőséget, amennyit szerettem volna. A két klub között zajlottak a tárgyalások, Kovács Zoltán sportigazgató nagyon korrekten állt az ügyemhez, így a következő fordulóban már a Puskás Akadémia játékosaként futballoztam az MTK ellen.

Ráadásul csereként beállva győztes góllal mutatkozott be. Amikor Felcsútra igazolt, szinte mindenki biztos volt abban, hogy a Ferencváros nyeri meg a bajnokságot, a Mol Fehérvár lesz a második, a többi csapatnak legfeljebb a bronzérem megszerzésére lehet esélye. Ezzel szemben most az a helyzet, hogy a Puskás Akadémia a második, és ha vasárnap legyőzi a Mol Fehérvárt, nyolc ponttal ellép tőle.

– Az az igazság, hogy amikor átigazoltam, nem is néztem a tabellát, csak az volt bennem, szeretnék minél többet játszani. Tudtam, hová kerülök, a keretből sok játékost ismertem, elkezdtünk meccseket nyerni, az pedig a kezünkre játszott, hogy közben a Fehérvár gödörbe került. Tény, nagyot lépnénk, ha nyernénk vasárnap, lélektanilag is sokat jelentene a siker. Ha nyolc pontra nőne a különbség, vagyunk olyan szinten, hogy megoldanánk az ezüstérem megszerzését.

Mit érzett, amikor Hornyák Zsolt az Újpest elleni mérkőzés után azt mondta, le akarta cserélni a gólja előtt, ugyanakkor kivételes képességű labdarúgónak tartja?

– Számítottam rá, hogy lecserélnek, hiszen nem szoktam annyi időt a pályán tölteni. Amikor a cseréink megjelentek a kispadunknál, tudtam, hamarosan lejövök, szerencsére a gólunkat megelőző támadás még belefért. Hornyák Zsolt bízik bennem, megadja a lehetőségeket, de a fizioterapeutáinknak is köszönttel tartozom, akik rendszeresen gyógytornáztatják a gerincemet. Az Újpest elleni gólom fenomenális érzés volt, az pedig erőt ad, amit a vezetőedzőnk mondott a bajnoki után.

Mi lehet a következő lépés a pályafutásában?

– Beszélhetünk arról, hogy betaláltam az Újpest ellen, vagy hogy meghívtak a válogatott keretébe, de a futballban mindennap teljesíteni kell. Most az az elsődleges, hogy a pénteki edzésen jól menjen minden, aztán tudjak segíteni a Fehérvár elleni bajnokin. Lépésről lépésre kell haladni, felesleges túlzottan előre tekinteni.