Túl a nehéz időszakon Csorvási Milán

Fehérvárról szerződött Vasba, ahol marasztalták, de úgy döntött, visszatér a koronázóvárosba. Nagy tervekkel érkezett, ám az utóbbi egy év nem alakult jól a számára. A tavalyi idényben akadtak jobb és rosszabb meccsei, Oroszlányban előbbi zajlott, csereként beállva egyedül verte a házigazdákat, ezzel pár héttel meghosszabbította a nem sokkal később távozó spanyol szakvezető, Jesus Ramirez mandátumát. A most futó bajnokságban jobbára epizódszerepekre kényszerül. A csapatból szeptemberben őt érte el elsőként a vírus, abból kilábalt, majd a lábát fájlalta. Immár teljesen egészséges, meggyőződése, ennél csak jobb jöhet a folytatásban.

– Szeptember derekán estem bele a pandémiába, az is lehet, egyik edzőmeccsen kaptam el valamelyik ellenféltől, de az is, valamelyik csapattársamtól, csak rajtuk később jött ki a betegség. Egy hónapot töltöttem otthon karanténban, gyakorlatilag két hétig ki sem jöttem a szobából. Második lányom, Liza szeptember 11-én született, hazahoztuk a kórházból, három nappal később belázasodtam. Volt izgalom, félelem, a nagyobbik lányom, Lili hároméves, biztosan ők is elkapták, de tüneteket a lányoknál nem okozott, rajtuk nem mutatkozott semmi. A nejemnek volt egy kis hőemelkedése, de másra nem panaszkodott. Engem megviselt, három napig voltam lázas, aztán három napig nem éreztem az ízeket, majd jobban lettem.

A hivatalos protokollt betartották, egy hónapig nem edzhetett, az orvosi vizsgálatok negatív eredményeket hoztak, november elején kezdhetett tréningezni, azonban rövidesen elkezdett rakoncátlankodni a térde, emiatt ismét kihagyás következett. December végén térhetett vissza.

– Azóta edzek folyamatosan, a meccseken is szóhoz jutok, azonban nem kapok annyi percet, amennyit szeretnék. Utol kell érnem magam, nem is fizikálisan, úgy gondolom, ebben a tekintetben rendben vagyok, sokat dolgoztam egyénileg, azonban a meccshiány nyilván érezhető a játékomon. Formába kell lendülnöm ismét, nincsenek éles meccsek a lábamban, kezemben. A mostani válogatottszünet alkalmas az előrelépésre, öt az öt elleni játékok zajlanak, szeretnék olyan állapotba kerülni, hogy a későbbiekben hasznosabb tagja legyek a csapatnak. Hasonló cipőben járok, mint Markovics Luka, aki szintén sokat kihagyott, kényszerből. Pedig nem indult rosszul, az alapozást gond nélkül végigcsináltam a srácokkal, jöttek az edzőmeccsek, valamint az én kálváriám. Tavaly március közepén vívtam az utolsó tétmérkőzést, amelyen tökéletes állapotban voltam, a játék is ment, azóta gyakorlatilag egy év telt el. Az elmúlt hónapokban kis híján depressziós lettem, ugyanis sportoló vagyok, aki ezzel szeretne foglalkozni, az én dolgaim azonban másként alakultak. Nagyon remélem, lassan magam mögött hagyom a nehéz időszakot. Az edzéseken jó a hangulat, taktikázunk, valamint próbáljuk ismét felépíteni a játékunkat, az új fiúk, Hearst és Gillon beilleszkedése zajlik.

Úgy gondolja, bár a tavalyi csapat sem volt rossz, a mostani lényegesen erősebb. A jelenlegi 3. pozíció megfelel a realitásoknak.

– Két fájó vereséget szenvedtünk hazai pályán, a Szeged és a Kaposvár ellen, azokat a meccseket hoznunk kellett volna. Szolnokon jól játszottunk, végül hosszabbításban kikaptunk. A tabella tükrözi a jelenlegi erőviszonyokat, a Falco és a Szolnok előttünk jár, a többieknél szerintem erősebbek vagyunk. Még öt meccs van az alapszakaszból, a hírek szerint középszakasz nem lesz, megrendezik a kupadöntőt, majd következik a bajnoki rájátszás. A dobogó velünk szemben teljesen reális elvárás, de képesnek tartom a csapatot arra is, hogy a döntőbe bekerüljön. Kiegyensúlyozottan kell teljesítenünk.