Hárman vándorúton – Nego Loic, Stopira és Funsho Bamgboye karácsonya

Funsho Bamgboye

Funsho Bamgboyét, a Vidi nigériai csatárát Portugáliában értük utol. A 21 éves labdarúgó nagyon nem oda készült, de a koronavírus-járvány miatt az idei karácsonyt nem otthon tölti. Az afrikai középpályásnak nem jelent újdonságot az egyedüllét, hiszen tizenhárom évesen kirepült a szülői házból, amikor 2012-ben Katarba, a helyi futballakadémiára került. Három évvel ezelőtt onnan vezetett az útja Magyarországra.

– Sajnos a koronavírussal összefüggésben kialakult helyzet miatt nem tudok hazautazni a családomhoz, ezért a barátaimmal ünnepelek Lisszabonban. Otthon nincsenek különleges hagyományok, a fontos az, hogy összejöjjön a család. Nincsenek különleges szokásaink, csak találkozunk a családdal, barátokkal. Ez gyerekkoromban sem volt másként. A foci akkor sem maradhatott el, a barátaimmal, testvéreimmel rúgtuk a labdát és ünnepeltünk – révedt vissza a múltba Funsho Bamgboye.

Nego Loic

A gólját követően a magyar címernek adott csók sok mindent elárult Nego Loic Magyarországhoz való kötődéséről, de „Lajos” nem az Izland elleni Eb-pótselejtező napján kapta meg a magyar állampolgárságot, évekkel ezelőtt tette le az esküt Székesfehérváron. A szentestét itthon tölti a jelenleg sérült francia–magyar futballista, ám a téli szünetet kihasználva meglátogatta feleségével, valamint a tizenegy és ötéves fiával rokonságát szülővárosában, Párizsban.

– Régen láttam anyukámat, a nővéremet, a rokonokat. A közös vacsora a legfontosabb hagyományunk. Persze együtt díszítjük a fát, a gyerekek pedig alig várják, hogy elfogyjon az adventi naptárból a csoki. Szeretjük a tengeri halakat a karácsonyi menüben. Én a gombát és a tonhalat is kedvelem, de egyébként majdnem mindent megeszem – újságolja a hatszoros magyar válogatott.

Loic a krónikák szerint kilencéves korában kezdte a futballt klubszinten, de hétévesen egy nagyon fontos ajándékot kapott szüleitől.

– Az 1998-as franciaországi világbajnokság labdáját találtam a fa alatt, ami nagyon fontos volt számomra, előtte mindig csak a televízióban láttam a Tricoloret – emlékezett vissza a 29 éves futballista.

Nego most is sokra értékeli a futball-labdát és meglehetősen jól megtanult vele bánni, de a karácsonyban már nem az ajándékot, hanem a szeretteivel eltöltött időt tartja a legfontosabbnak.

Stopira

A csapattársánál és egyik legjobb barátjánál három évvel idősebb Ianique dos San­tos Tavares, azaz Stopira is hasonlóan gondolkodik, ám nem várt nehézségbe ütközött hazajutása a Zöld-foki Köztársaságba. Kevesebb mint huszonnégy órával szenteste előtt még nem volt bizonyos abban, odaér-e huszonnegyedike estéjére.

– A koronavírusteszt eredményeire várunk a családommal. Remélem, csütörtök reggel már utazhatunk!

Huszonhat Celsius-fok, kissé felhős ég. Ilyen időt prognosztizálnak ma estére az Atlanti-óceánon fekvő szigetországra. De nem csak ettől más az ottani karácsony!

– Egészen idilli az ünnep: az óceánhoz közel együtt van a család. Mi egy kicsit, hogy úgy mondjam, hangosabban ünneplünk. Tradicionális táncokat járunk, ezek a coladeira és a funaná. Az ünnepi menüben többé-kevésbé nincs különlegesség, viszont a bacalhau, avagy a szárított és sózott tőkehal helyi specialitás, igazi karácsonyi étel nálunk. A válogatott mérkőzések alkalmával, nyáron és karácsonykor szoktam hazalátogatni, de a szilvesztert már itthon töltjük – újságolta a MOL Fehérvár balhátvédje.