Alda kivédi az ellenfelek szemét

A remek reflexű, egykor úszónak és kosárlabdázónak készülő lány különleges adottságokkal van megáldva, hiszen az ellenfelek várható megmozdulásait olvassa előre. Imád a kapuban lenni, el sem tudná magát képzelni a mezőnyben. Ahogy Vladimir Nabokov orosz származású amerikai író is megírta: A kapus a magányos sas, a rejtélyek embere, az utolsó védő. Nem is a kaput, inkább az álmokat őrzi – ezt vallja a 20 éves sportoló is, aki eszerint él, sportol, vízilabdázik és tesz meg mindent a céljaiért. Egy véletlennek köszönheti, hogy ma már a Magyar Kupa-győztes Dunaújváros kapuját őrizheti.

– Több sportágat is kipróbáltam, de egyik sem fogott meg igazán. Az úszás után kezdtem el pólózni. 10 éves lehettem, amikor brahiból részt vettem egy vízilabdaedzésen, ahol annyira megfogott a közeg, hogy már ott eldöntöttem: olimpiai bajnok leszek! Ez hajt a mai napig és ennek rendelek alá mindent. Boldog vagyok, hogy az Újvárossal egy remek őszi szezont zártunk veretlenül, nagyszerű helyre kerültem, ők a második családom. Most pedig a válogatottal a nyári játékok lebegnek a szemem előtt. Jó formában érzem magam, szeretnék Bíró Attila szövetségi kapitánynak bizonyítani, hogy ott a helyem tokiói keretben, de előtte ki kell harcolnunk a csapattal a kvótát! Remélem, oroszlánrészt vállalhatok a Triesztben sorra kerülő olimpiai selejtezőn az álom elérésében!

Még csak 20 éves, de több ikonikus edzővel dolgozhatott már eddigi pályafutása során. Szécsi Zoltán és Biros Péter olimpiai bajnokok szárnyai alatt is pallérozódhatott többek között, manapság pedig Mihók Attila és Laura Arts felel a fiatal titán fejlődéséért.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig nagyszerű szakemberek vettek körül, bajnokok, igazi példaképek. Rottler Antal nevelőedzőm alapozta meg a játék iránti szenvedélyemet, de Faragó Tamás volt a legnagyobb hatással rám, mind a mai napig a legfőbb támaszom, ő nagyon sokat adott nekem! Az élet minden területén harcolok, megszerzem, ami nekem kell: a bajnoki és az olimpiai aranyra vágyom! Szeretnék még jobb kapus lenni és hasznára lenni a csapatomnak klub- és válogatott szinten egyaránt. A fizikai adottságaim és a memóriám is megvan ahhoz, hogy még jobbá váljak, no meg persze a megérzéseim sem hazudtolnak meg! Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy szeretek irányítani, ami a szívemen, az a számon, s bár próbálkoztam már azzal, hogy nyugodtan védjem végig a mérkőzéseket, nem sikerült megvalósítanom. Ilyen vagyok, egy igazi harcos típus, aki nem ismer lehetetlent.

Sok sportolónak van valamilyen babonája, verseny előtti rutinja, amely biztonságot ad számára, hogy minden rendben menjen a mérkőzéseken.

– A kis mackóm, amit a csapattal nyertünk, minden meccsen velem van! Balog Jázmin vigyáz rá, a maci a legnagyobb lelki támaszom a mérkőzéseken. De nem maradhat el a negyedek elején a pacsi a kapufával, majd a ráúszást megelőző puszi a kezemre. Hogy honnan jött mindez? Már magam sem tudom, de felpörgetnek egy-egy meccs előtt.

De ahogy azt szokták mondani, minden nagy ember mögött ott áll valaki, vagy valakik, akik támogatják. Ez Magyari Alda Manonnál sincs másként.

– Szabad időben minél többet próbálok együtt lenni a családommal és a kis kutyámmal. Ők adnak erőt nekem akkor is, amikor egy picit elfáradok lelkileg. No meg persze a barátaim és a csapattársaim, akik vidámsággal töltik meg a bohókás kis életem.