2020.08.13. 20:41
Tőke Teodórának gyerekkori álma volt a visszatérés
Az Orka SE-nél ismerkedett meg a szinkronúszás alapjaival alig néhány évesen, ma pedig már nem mint versenyző, hanem mint edző vesz részt az egyesület életében. A frissen kinevezett trénerrel beszélgettünk, aki soha nem felejtette el, honnan indult, és mindig jó szívvel gondolt vissza anyaegyesületére.
Gyönyörű víz alatti felvétel készült az Orka SE visszatérőjéről, Tőke Teodóráról Fotó: Róka Róbert
Utazzunk vissza a kezdetekhez… Hogy került az Orka SE-hez, és mit adott önnek ez a klub?
– Még mindig tisztán él bennem, pedig már több mint 15 évvel ezelőtt volt… Hogy repül az idő! Talán három és fél éves voltam, amikor anyukám az uszodában játszott velem. Majd az Orkából megszólították, nem szeretnénk-e kipróbálni a szinkronúszást – mivel ez a gyerek egyfolytában a víz alatt van. Így kezdődött a pályafutásom… Az egész gyermek- és tinédzserkoromat az egyesületben töltöttem. Itt megtanítottak nemcsak a szinkronúszásra, hanem a kitartásra, a csapatmunkára, és nem mellesleg a legjobb barátaim is ehhez az időszakhoz köthetők. Sok felejthetetlen emlék fűz az Orkához: edzések, edzőtáborok, izgalmas bemutatók, látványos gálák. Voltak könnyebb és nehezebb időszakok is, de a csapattársaimra és edzőimre mindig számíthattam. Hálásan gondolok vissza ezekre az időkre.
Miként élte meg, hogy csatlakozhatott az egyesület edzői gárdájához?
– Székesfehérváron nőttem fel, és a gimnázium végéig az Orka SE-nél sportoltam versenyszerűen. Az egyik legkedvesebb emlékem, amikor nyolc évvel ezelőtt a duótársammal, Takács Eszterrel nemzetközi verseny első helyezettjei lettünk. Majd az egyetem miatt elköltöztem, de minden vágyam volt, hogy a diploma megszerzését követően visszatérjek a koronázóvárosba és itt folytassam az életemet. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az az álmom vált valóra, amit már gyerekkoromban is elképzeltem magamnak. Már az egyetem elkezdése előtt is ide vágytam, de az élet másképp alakította. Hat évet töltöttem el Pécsett, de soha nem váltam el a szinkronúszástól. Az egyetemi tanulmányaim alatt a pécsi szinkronúszó-egyesületek edzője voltam. Majd az életemben változás következett be, és ahogy visszatértem Székesfehérvárra, az első gondolatom az Orka körül forgott, ahol örömmel fogadták a jelentkezésemet.
Mivel járul majd hozzá a szakmai munkához?
– A pozícióm még most van kialakulóban. Egy azonban biztos, hogy Pécsett szerzett gyakorlatomat, a szertornában szerzett tudásomat, valamint személyes versenytapasztalataimat mint szinkronúszó is felhasználom majd az oktatásaim során. Ezeket szeretném kamatoztatni. Jó érzés olyan szakemberekkel dolgozni, akik pár évvel ezelőtt még a mentoraim voltak. És igen, itt képzelem el a távolabbi jövőmet is. Remélem, én is annyira meg fogom tudni szerettetni a gyerekekkel a szinkronúszást, ahogy anno velem tették a székesfehérvári edzőim. Köszönöm, hogy itt lehetek, üdvözlöm a versenyzőket.
