Nem szállhat sírba a munkássága

Rövid időn belül két lesújtó hír érte a magyar vízilabda-társadalmat. Szerdán Kárpáti György, 1952, 1956 és 1964 olimpiai bajnoka hunyt el 85 éves korában, majd csütörtök reggel érkezett az újabb csapás: Benedek Tibor, a modern magyar vízilabda egyik legnagyobb egyénisége, az egymást követő olimpiai aranyérmek legszorgosabb kovácsa is az égi pólócsapathoz távozott. Bár eredményei felsorolása meg sem közelíti azt a tevékenységet, amit karrierje során a sportért tett, a teljesség kedvéért illik megemlíteni azokat – nem mindennapi lista, az biztos. Háromszoros olimpiai bajnok (2000, 2004, 2008), világbajnok (2003), Európa-bajnok (1997), kétszeres világligagyőztes (2003, 2004), világkupagyőztes (1995), Euroliga-győztes (2008), európai Szuperkupa-győztes (1995, 2004, 2007) hatszoros magyar és hatszoros olasz bajnok. A válogatottban elért eredményei után nem véletlen, hogy egykori mestere, Kemény Dénes a szövetség elnökeként őt bízta meg a nemzeti csapat irányításával 2013-ban. A medence széléről sem tartott sokáig, hogy győzelemre vezesse csapatát, már az évben világbajnoki címet ünnepelve ugrott be a medencébe társai­val – éppen Barcelonában, ahol tíz évvel azelőtt még játékosként ünnepelt vb-címet.

Hazai felnőttpályafutását nagyrészt Újpesten töltötte Benedek (1989–1996 – a szerk.), ahol csapattársa volt a Fehérvár Vízilabda SE utánpótlásedzője, Ágner Zoltán.

– 16 éves voltam, mikor Újpesten egy sérülés miatt balkezesként engem hívtak fel az ifiből első OB I-es mérkőzésemre. Emlékszem, remegő térdekkel ugrottam be közéjük, hiszen akkor már egy bitangerős csapat voltak – emlékezett vissza Ágner. – Bemelegítés során teljesen zavarban voltam, és akkor ő szólt oda, hogy „gyere, kicsi, passzoljunk”. Körbenéztem, hogy biztos rám gondolt-e, de aztán elkezdtem passzolgatni a Benedekkel. Keresztbe 15-20 méteres passzokkal melegítettünk, és alig bírtam elkapni a labdáit, de a büszkeségtől akkora lett a mellkasom, hogy a medence közepéig ért körülbelül. Úgy gondolom, hogy a halálával nem szállhat sírba a munkássága, ő olyasmit tett le a magyar vízilabdáért, amire sokáig lehet majd építkezni. Most nekünk, edzőknek lesz az a feladatunk, hogy a gyerekeknek átadjuk azt a munkaközpontú és mindeközben szerény mentalitást, ami őt jellemezte.