Maracskó Tibor bár imádta a focit, de öttusázóként ért a csúcsra

Milyen emlékek fűzik a városhoz?

- A gyökereim ott vannak, a családi kötelék odaköt, rendszeresen előfordulok a városban, mivel itt él a nővérem, valamint a keresztlányom is. Ez a mostani Székesfehérvár azért már más mint amit én gyerekkoromban volt. Nagyon fiatal voltam, amikor elkerültem innen 1964-ben, akkor nyertem a serdülő országos bajnokságot, és utána már rögtön a fővárosba igazoltam. Igazán három-négy évre tehető, amire részletesebben emlékszem. Iszonyatosan jó volt, hiszen iskola után egész nap fociztunk. A Május 1 térre jártam általánosba az első négy évben, utána a Béke térre. A Béke téren még ma is megvan az a fa az orosz temető mellett, amely az egyik kapufáját adta a pályánknak, másik pedig az iskolatáskánk volt. Néha arra járok mindig szoktam mondani a fiamnak is itt fociztunk Szabó Károllyal, Kű Lajossal. Az iskola után rendszeresen játszottunk itt, remek közösséget alkottunk, nagyon jól éreztem magam itt.

Miért éppen az öttusa mellett tette le a voksát, lehetett volna akár labdarúgó is?

- Az általános iskolában, a Béke téren úszást oktatott a testnevelő tanárunk, egyszer megkérdezte, hogy kinek van kedve úszni. Ügyes voltam mindegyik iskolai sportágban, bár előtte nem nagyon tudtam még úszni, mégis jelentkeztem. Egy héten kétszer jártunk az Árpád fürdőbe, ott az öltözőben találkoztam az öttusázókkal. Nagyon tetszett, amikor arról beszélgettek, hogy mennek a lovardába, futni és lőni. Számomra úgy tűnt, hogy ez nagyon izgalmas lehet! Megkérdeztem Rózsa Ákos barátomat, elmehetnék-e velük. A válasz csupán annyi volt, hogy fél hatra várunk az uszodában. A Köztársaság mozival szemben volt a gépház ott kellett bemenni. Jött Jakab Endre, aki megengedte hogy medencébe ugorjak, és hát ez lett belőle. A sorsom itt dőlt el, abban az időben a fociban még nem volt edzés télen, és mivel októbert írtunk akkor valamit akartam csinálni. Mire eljött a tavasz, és jöttek a MÁV Előrénél a fociedzések addigra már serdülő bajnokságot nyertem, már engem nem lehetett kirobbantani az öttusázók közül.

Igaz, hogy Balczó András volt a példaképe?

- Balczó András akkoriban nyerte az első világbajnokságát egyéniben. Jakab Bandi bácsi lehívta élménybeszámolót tartani, én is ott ültem az első sorban, és szájtátva hallgattam. Onnantól kezdve már nem volt megállás, a nyomdokaiba akartam lépni.

Hogyan került pont Csepelre?

- A Normafánál rendezték az országos bajnokság futását, miután megnyertem, az akkori mindhárom nagy klubnak – Honvéd, Dózsa, Csepel – az edzője odajött hozzám. Megkérdezték, hogy nem akarok-e hozzájuk igazolni. Benedek Ferenc, a Csepel edzője fogta magát eljött Fehérvárra, és mindezt megbeszélte a szüleimmel. Azzal győzte meg őket, hogy Balczó is vidékről került Csepelre, és őt is ő nevelte valójában. A szüleim nem engedtek el, azt mondták, rám bízzák, mert édesanyám biztos volt abban, hogy nem megyek el, de én erre rácáfoltam.

Annak idején a csepeli öttusázók szinte verhetetlenek voltak minden szinten, hogy emlékszik vissza ezekre az évekre, a pályafutására?

- Nem mondhatnám, hogy könnyű lett volna a váltás, mert az összes velem egykorú srác, akikkel együtt edzettem mindannyian pestiek voltak. Egyedül én voltam vidéki, egy munkásszállóban laktam. Rám nem mosott, és nem főzött senki, nem adott reggelit, és az edzések mellett iskolába is kellett járnom. Akkor elsős gimnazista voltam, borzasztóan nehéz volt összeegyeztetni a sportot és a tanulást. Napi három-négy edzés után mentem haza a szállóra, ahol nem kevesen voltunk egy szobában, míg a csapattársaim egy családba menten, és anyuka ellátta őket. Én minden este a Boráros téri önkiszolgálóban ettem a parajfőzeléket tükörtojással, mert csak arra volt pénzem. Így is egy nagyon jó közösségünk volt, mert húztuk egymást előre, egyáltalán nem voltunk egymásra irigyek. Nagyon jók voltak azok az ifjúsági és junior korú éveink, egészen 1969-ig. Akkor lettem felnőtt korosztályú, bekerültem a nagyválogatottba, és elég hamar a három közé válogatottak. Először a Horváth László, Kelemen Péter, Bakó Pál összeállítású együttesbe, majd a következő évben még Kancsal Tamás csatlakozott hozzánk. 1973-198- ig öt világbajnokságon és két olimpián vettem részt.

Rengeteg riválisa volt, a világversenyeken rendre három magyar állhatott a dobogón, ki volt az, aki sok borsot tört az orra alá, illetve fordítva, lehet tudni, hogy Öntől ki tartott legjobban?

- Ezt nem lehet így leegyszerűsíteni egy-egy emberre, oda-vissza, mert tulajdonképpen két generációt ívelt át az én pályám, ami elég hosszú idő. Minden évben ott voltam válogatottban, és minden évben éremmel tértünk haza a világversenyekről. Nekem a lövészet volt a gyenge számom, ezáltal mindig sokkal jobban koncentráltam a csapat jó eredményére, mint az egyénire, mert az egy kicsit levette a vállamról a terhet, hogy a csapatért egy kicsit pszichésen könnyebb küzdeni. Mivel itt hárman vagyunk egy pici hiba belefért, talán az ember próbálta magát felmenteni a nagy nyomás alól ezzel. Nem véletlen, mert az olimpián, világbajnokságon nagy nyomás volt rajtunk, mert legelöl kellett végeznünk.

Két olimpián vett részt, Montreálban csapatban bronz, míg Moszkvában ezüstérmes lett, sőt utóbbi ötkarikás játékokon nem állt messze attól, hogy dobogóra álljon.

- Montrealban nem voltunk jó formában, a felkészülésünk el lett rontva. Moszkvában már egész tűrhető volt, de ott is volt esélyünk nyerni igazság szerint, bár a Szovjetunióban nehéz volt abban az időszakban. Nincsenek rossz emlékeim, közel negyven év telt el, mióta abbahagytam a versenyzést. Ilyenkor már az emberben leülepszik, és sokkal rózsásabban látja azokat az éveket. Azt kell mondanom, hogy nagyon szerencsés voltam. Amellett hogy egészen jó eredményeket értünk el, a hetvenes években nagyon sokat utaztam, bejártam az egész világot. Nem volt akkoriban mindennapos az, hogy New York-ban, Barcelonában, vagy Párizsban megfordulhat az ember, de elvittek minket Houstonba az űrkutatási központba is.

Pályafutása után edzősködött, de aztán inkább a triatlon felé tekingetett, mi volt az oka a sportágváltásnak?

- Amikor abbahagytam az öttusát elkezdtem edzősködni egyből a válogatotthoz kerültem. 1985 körül elkezdődött a sportkluboknál a támogató bázisvállalatok kitáncolása, elindult a gyárak felszámolása, és a leépítések előbb utánpótlásszinten, majd fokozatosan felfelé is. Otthagytam a válogatottat, egy választásom lett volna, hogy a nevelő edzőmet kellett volna megfúrni, hogy az ő helyére kerüljek. Én ezt nem vállaltam, elkezdtem más irányba mozgolódni. A triatlon teljesen véletlenül jött, egy ismerősömmel beszélgettem a Bajcsy Zsilinszky úton, amikor az ő barátja csatlakozott hozzánk. Ő triatlonozott, megkért arra, hogy menjek el Ceglédre az amatőröknek élménybeszámolót tartani. Majd jött egy szombathelyi verseny, oda elhívtak, kipróbáltam a sportágat, és elkezdtek hívogatni más versenyekre is. Az új sporttörvény megalkotása után 1988-ban triatlonnak is lett szövetsége, bedobták a nevemet, hogy én legyek az elnök. Kétszer ötéves ciklust végig csináltam, de aztán voltak dolgok, amik nem tetszettek és befejeztem.

Jelenleg mivel foglalkozik?

- 1995 óta egy külső- belső homlokzati üvegekkel foglalkozó cégnél dolgozom, amelyet két volt öttusázó társam alapított.

NÉVJEGY

Maracskó Tibor 1948. szeptember 8-án született Székesfehérváron. 1960-ban kezdett háromtusázni a Székesfehérvári MÁV-ban. 1965-től a Csepel SC versenyzője. Felnőtt VB-n első alkalommal 1973 szerepelt és bronzérmes lett a csapattal, amellyel a következő évben második helyezett volt. Ugyanekkor az egyéni versenyben negyedik helyen végzett. 1975-ben csapatban világbajnok, egyéniben ismét negyedik volt. A montreali olimpián bronzérmet ért el a csapattal, egyéniben 13.-ként zárt. 1977-ben ismét csapat harmadik helyezést szerzett. Két év múlva második lett a budapesti vb-n. Az egyéni versenyben hatodik volt. Az 1980-as olimpián újra második volt a csapattal. Egyéniben ötödik helyezett volt.

1982-től 1987-ig a Csepel SC edzője volt. 1988-ban a triatlonnal kezdett el foglalkozni. 1989-től 1995-ig az újonnan létrehozott Magyar Triatlon Szövetség elnöke volt. Később a szövetség társelnöke lett. 1997-ben elnökségi tagnak választották.