A sport szeretete máig élteti Földvári Ferencet

Földvári Ferenc Nagybaracskán született 1950. május 9-én, és életét igencsak meghatározta, hogy közvetlenül a település futballpályája mellett laktak.

– Lényegében a pályán nőttem fel, de aztán 14 éves koromban elkerültem Pécsre, az ország egyik legerősebb középiskolájába, a Zipernovsz­ky Károly Szakközépiskolába, ahová sikerül felvételt nyernem, és ott laktam kollégiumban. Érdekes, hogy aktívan, hivatalosan nem futballoztam csapatban, bár olyan előfordult, hogy nyaranként otthon az ificsapatban más igazolásával léptem pályára. Tömegsportszinten, hobbiból rúgtam természetesen a labdát, az iskola válogatottjában is játszottam, többnyire az akkori felállásban fedezetként.

Aztán teljesen más sport­ágat próbált ki, negyedik osztályba járt, amikor elment vízilabdázni.

– A tanárképző főiskola uszodájában edzettünk, részt vettünk az ifjúsági bajnokságban. A középiskola befejezése után Kecskemétre mentem a gépipari, automatizálási főiskolára, ennek azért volt különös jelentősége, mert itt nyitották meg az ország első vidéki fedett uszodáját, és itt volt vízilabdacsapat is. Beszálltam az OB II.-es csapatba, bár a közeg nem tetszett, és fél év után elhagytam a gárdát.

Ez jelentette a fordulatot, ugyanis Földvári Ferenc átnyergelt a futballra.

– Az egyik tankörtár­sam invitálására el­vé­gez­tük a játékvezetői tan­fo­lyamot, elkezdtünk működni, és három év alatt eljutottam a megye I.-es szintig.

Majd 1972-ben lediplomázott, és Székesfehérvár lett a következő állomás az életében. A Videotonban dolgozott, és mellette jelentkezett a megyei szövetségnél játékvezetőnek.

– Hiába működtem korábban, ismét az alapoktól kellett elkezdeni. Ehhez képest innen már gyorsan lépkedtem felfelé. 1978-ban az NB II.-es országos keret tagja lettem, meccseket vezettem és partjelzőként működtem.

Sportszervezői tevékenységét már a főiskolán elkezdte, Kecskeméten a nevéhez fűződött a városi kispályás focibajnokság megszervezése, és folytatta ezt Fehérváron is a Videotonban, olyannyira, hogy később még a Bencsik István által irányított sportklub elnökségébe is bekerült. Egy idő után pedig már főállásban lett a tömegsportbizottság vezetője.

– Vezettem a sporttelepet, a tenisztelepet, és a teniszszakosztály vezetőségébe is beválasztottak 1980-ban. Majd a rendszerváltáskor a VOK-ban előbb sportszervezőként dolgoztam, később igazgatója lettem a létesítménynek.

A hetvenes évek végétől a Fejér Megyei Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságát irányította öt éven keresztül, és ez együtt járt azzal, hogy az elnökségben is tevékenykedett, később pedig hosszú éveken át főtitkárként dolgozott Nemes Ferenc elnök mellett.

– Jól ismertük egymást Nemes Ferenccel, aki felkért erre a feladatra. Legalább egy percet gondolkodtam rajta, és igent mondtam… Végigcsináltunk 12 évet 1999-től, és rengeteg újítást vezettünk be. Sok mindenben úttörők voltunk a magyar labdarúgásban mint megyei szövetség. Ilyen volt a központi játékvezetői kifizetés, amely nagyon jó visszhangra talált a csapatoknál, valamint az elektronikus jegyzőkönyvek bevezetése.

2010-ben az MLSZ a Magyar Labdarúgásért ezüst fokozatú kitüntetéssel honorálta munkáját, míg 2016-ban a Fejér Megye Labdarúgásáért díjjal tüntették ki.

– Büszke vagyok mindkét címre, a mai napig jó érzéssel tölt el. Bár nyugdíjas vagyok már egy ideje, nem szakadtam el a futballtól, ellenőrként továbbra is járom a pályákat. Ezenkívül vezetem a szövetségben az igazolási és átigazolási bizottságot, és részt veszek a pályák hitelesítésében. A megyei labdarúgás sokat változott az utóbbi években, hiszen a tao bevezetése után jobb körülmények közé kerültek a csapatok, ez legfőképp az infrastruktúrán látszik meg.

Két éve még az Alba Ligában is pályára lépett, igaz, csak percekre az általa vezetett Öreghegy FC csapatában, ahol két fia játszik.

– Évente egyszer szilveszter délelőtt a VOK-ban a barátokkal focizunk egyet, és búcsúztatjuk el az évet, de már nem játszom semmilyen szinten.

A másik régi szerelme az asztalitenisz, amely még a videotonos időkre nyúlik vissza.

– Szerettem pingpongozni, nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy legyenek a VOK-ban asztalok – melyeket külön nekünk gyártattam le a cseheknél –, felszereléseket vásároltunk, és komoly bajnokságokat rendeztünk. Télen-nyáron ádáz csaták folytak két pingpongtermünkben a tömegsporttelepen, ahol több százan ütögettek. A Hét Vezér Általános Iskolában ugyancsak lefektettük a sportág alapjait, mi lettünk a Szondi SE szakosztályának az utánpótlásbázisa. Manapság az unokámat és társait edzem, akik remek eredményeket érnek el a diákolimpiákon.

Földvári Ferenc rajong tehát a sportért, a labdarúgásért. Korántsem véletlen, hogy a házában berendezett egy minimúzeumot. A világ minden tájáról lehet itt találkozni a labdarúgással kapcsolatos különféle ereklyékkel, zászlókkal, sálakkal, valamint kupákkal, serlegekkel.