Bogár Pál generációjának egyik meghatározó kosárlabdázója volt

Sajnos Bogár Pállal már nem tudtunk interjút készíteni, ellenben idézzünk abból a találkozóból, amely 2007-ben, nyolcvanadik születésnapja alkalmával vele készült.

Korábbi betegsége okán nehezen lehetett vele már akkor is kommunikálni, de ebben a szerző segítségére volt idősebb fia.

– Sajnos már hat és fél éve, hogy édesapám agytrombózist kapott, és ez a betegség a beszédközpontot támadta meg – mesélte. Így aztán Péter, valamint a neves kosárlabdaszakember, ifjabb Gyimesi János könyve, amelyet az 1955-ös Európa-bajnoki győzelem emlékére írt, adtak útmutatást.

Bogár Pál a Bakony egy kis eldugott falujában, Tésen született. Az elemi iskola után a székesfehérvári ciszterci rend Szent István Gimnáziumában folytatta középiskolai tanulmányait. Az ARAK (Alba Regia Atlétikai Klub) csapatában szerepelt először 1943 júliusában, majd később felvételt nyert a soproni József Nádor Műszaki Egyetemre, és ott érte el első sikereit. A mai napig is úgy tartják a hűség városában, hogy a soproni kosárlabdasport a Bogár testvéreknek (Pál, László és István) köszönhette, hogy a SMAFC a megyei bajnokságtól eljutott egészen az NB I-ig, ahol harmadik helyezést értek el. 1949 tavaszán tehát a másodosztályban szereplő csapatból válogatták be a legjobbak közé, ekkor kopogtatott be először Bogár Pál a magyar válogatott kapuján, ahonnan 1956-ig szó szerint kirobbanthatatlan volt. Öt esztendőn keresztül (1951–56) a csapatkapitányi tisztet is betöltötte. Nem véletlenül, hiszen sportszerű magatartásával és higgadtságával nemcsak a pályán belül, hanem azon kívül is vezéregyénisége lett a közösségnek.

A soproni erdészeti egyetem elvégzése után tért vissza Fehérvárra. Sopronban az 1950-es években a Bogár fivérek fémjelezte csapat eljutott a megyei bajnokságtól az NB I-ig.

Mindenesetre az ötvenes években a labdarúgók Aranycsapata mellett volt egy másik Aranycsapat is. Ezt a címet pedig a férfikosárlabdázók együttese érdemelte ki. Pali bácsi bejárta egész Európát, Portugália és Albánia kivételével. Annak idején, amikor jóformán még az országhatárt sem lehetett megközelíteni, ez nagy szó volt. Legszívesebben a helsinki olimpiára, majd a moszkvai Európa-bajnoki ezüstéremre és természetesen az 1955-ös budapesti Eb-győzelemre emlékszik vissza. Ebben a csapatban egyedül képviselte a „vidéket”, dicsőséget szerezve Székesfehérvárnak, hiszen a társak egytől egyig fővárosi csapatok tagjai voltak. Helsinkiben mind a hat összecsapáson pályára lépett. Nagy büszkeséggel töltötte el, hogy a sportág krónikásai szerint minden idők legsikeresebb csapatának lehetett a kapitánya. Sokoldalú játékosnak tartották, igazi jolly joker volt, nem véletlenül, hiszen minden poszton helytállt, így bátran támaszkodhattak rá edzői. Centernek egy kicsit alacsony volt ugyan a nemzetközi mezőnyben, de rendkívüli technikai képzettségével és eszével ezen a poszton is bizonyított. A mérkőzések legforróbb pillanataiban is hiba nélkül döntött.

Szomorú, hogy a politika, mint annyiszor az ötvenes években, belenyúlt az életébe. 1956-ban kémkedés és hűtlenség vádjával letartóztatták, majd féléves huzavona után öt évre elítélték, de fellebbezés folytán nem jogerősen. A megismételt eljárás után tisztázódott a „tévedés”, ám útlevelét nem kapta vissza, nem utazhatott se keletre, se nyugatra, ezért aztán a válogatottságtól önként lemondott.

– Azt kellett megérnem, hogy hét év kemény munkája után még kézfogást sem kaptam, ez kitörölhetetlenül megmaradt bennem – mondta évekkel az események után.

Még egy darabig játszott az Építőkben, de egyre inkább munkája került előtérbe. Azt vallotta egy visszaemlékezésben, hogy a fehérvári kosárcsapatok közül a Hegedűs István, a Tóth fivérek, valamint a két Bogár – Pál és öccse, László – összeállítású gárda volt a legerősebb. Tény, hogy az 1956-os pontvadászat negyedik helyén végeztek, olyan együttesek mögött, mint Honvéd vagy a MAFC. A mai fiatalok talán nem is hallottak róla, de az Építők akkori otthonában, a legendás Kossuth utcai pályán még salakon zajlottak a mérkőzések. 1984-ben, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság az akkori politika mögé felsorakozva több száz sportolót fosztott meg azzal a döntésével, hogy a Los Angeles-i ötkarikás játékoktól való távolmaradás mellett voksolt. Négyen nem szavazták meg a határozatot, és köztük volt Bogár Pál is! Ez korántsem lehetett véletlen, hiszen közel harminc évvel korábban, 1956-ban ő is tagja volt a csapatnak, amelynek tagjait letiltották a melbourne-i olimpiára történő kiutazástól, s elvéve tőlük egy érem megszerzését…

Sportolói és sportvezetői tevékenysége elismeréseként Székesfehérvár Közgyűlése 1992-ben Pro Civitate, majd 2007-ben Székesfehérvár Sportjáért díjat adományozott részére.