Berecz Zsombor a horgászattól indult, majd a vitorlázásra tette fel az életét

Emlékszem, még gyerekkorunkban egy grundon töltöttük a szabadidőnket. Zsombor tesóival – Botonddal és Zsófival – megszámlálhatatlanul dobták a kettő- és hárompontosokat, míg én rúgtam a bőrt a haverokkal. Magasabb, atletikus termete miatt inkább gondoltuk a srácokkal, hogy ebből a srácból kosaras vagy atléta lesz. Erre tessék ott van, ahova oly sokan vágynak: az álom kapujában.

Hol volt, hol nem volt… Berecz Zsombor 1986-ban született. Gyermekkorát Válban töltötte, amihez a mai napig ezer szállal kötődik: szülei, sőt több családtagja jelenleg is ott él. Zsombor eredményeivel és szerény viselkedésével igazi példakép a szülőfalujában.

Teljesítményének elismeréseként a váli önkormányzat Nívódíjat alapított a tiszteletére (s a majd őt követők elismerésére), amelyet 2019 nyarán vehetett át Bechtold Tamás polgármestertől.

– Nagy megtiszteltetés számomra ez az elismerés, és nem lehetek elég hálás érte. Ez a díj biztatást jelent számomra, hogy tovább dolgozzak a céljaimért. Nagyon sok szép emlék köt Válhoz, az ott lakókhoz, akik mindig nagy örömmel fogadnak. Sajnos az élet úgy hozta, hogy fiatalon el kellett jönnöm, de a lelkemben mindig is egy váli srác maradok.

A harminchárom esztendős sportoló nagycsaládból származik, öt testvére van. Édesapja, Berecz Botond, a falubeliek körében igen nagy tiszteletnek örvend: állatorvosként dolgozott, és hosszú ideig közéleti tevékenységet vállalt a községben. Feleségével együtt igyekeztek megteremteni a lehetőséget gyermekeiknek tehetségük kibontakoztatására. Zsombor, annak ellenére, hogy vitorlázó családba született (édesapja és bátyja is hobbiként űzte a sportot), csak viszonylag későn, 12 évesen ismerkedett meg a vitorlázás alapjaival egy nyári tábor alkalmával.

– Nagyszüleimnek Gárdonyban volt nyaralójuk, így gyakran lejártunk a Velencei-tóra. Én a horgászattal kezdtem, ami azóta is a szenvedélyem. Így, amikor csak tehetem – akár két futam között is –, előveszem a botomat. Teljesen kikapcsol. Édesapámék sosem erőltették a vitorlázást, nem volt különösebb elvárás a részükről. Talán hetedikes lehettem, amikor szüleim beírattak a Velencei-tavi Vízi Sportiskola nyári táborába, különösebb cél nélkül. Egyszerűen úgy gondolták, hogy a szabad levegő, a mozgás és a társaság csak hasznomra válhat. Igazuk lett! Bár azt ők sem sejthették, mi sül ki belőle. Amikor először beültem a hajóba, éreztem, jó helyen vagyok. Majd a tábor végén – ahol bárki bemutathatta, mit tanult – megnyertem a háziversenyt, és leigazoltak versenyzőnek.

Onnantól kezdve Zsombor pályafutása villámléptekkel haladt. Tehetsége határtalan szorgalommal, akarattal és elhivatottsággal párosult. Amikor csak tehette, hajóra pattant és szelte a habokat. A nyári tábor után fél évvel bravúros ezüstérmet szerzett a magyar bajnokságon 12 évesen, majd sorozatban nyerte az ob-ket. Időközben székhelyét a Velencei-tóról Keszthelyre helyezte át. Az első nagy törés 2007-ben következett be, ami néhány hónapig a karrierje megtorpanását is jelentette. Kiürült a családi kassza.

– A vitorlázás drága sport, és ahogy egyre magasabbra jutsz, a költségek a többszörösükre duzzadnak. Sajnos akkoriban a szövetség támogatása csak egy csepp volt a tengerben, a versenyzésem java részét – nagy áldozatokat hozva – a családom állta. Akkor azt mondtam: „Állj, ez így nem mehet tovább!” Válaszúthoz érkeztem. Úgy döntöttem, felhagyok a profi álmok kergetésével. Azonban nem tudtam teljesen elszakadni víztől. Egy hajóépítő műhelyben dolgoztam 4 hónapig, mígnem megcsillant egy isteni jel, egy reménysugár. Egyfajta utolsó mentsvárként jött 21 évesen az ausztráliai kvalifikációs világbajnokság, ahonnan be lehetett kerülni a kínai olimpiára. Először ódzkodtam tőle, mert nem akartam, hogy szeretteim újabb költségekbe (összességében 1,5 millió forintba került) verjék magukat. Végül meggyőztek, és teljesen felkészületlenül, bőven a versenysúlyom alatt érkeztem a megmérettetésre. Óriási mázlival és okos vitorlázással az utolsó előtti helyen kvalifikáltam magam Pekingbe, ahol 29. lettem. Onnantól kezdve beindult valami. Érkeztek a szponzorok, és a vitorlázás már nemcsak a szenvedélyem volt, hanem a hivatásom is.

Majd jött a nagy szerelem. Akkor már kész férfivá érett Zsombor, 195 centis, atlétákat megszégyenítő izomzatával, laza, könnyed humorával egy balatoni edzőtáborozáson ismerkedett meg későbbi feleségével, Loidl Nórával. Hat éve élnek boldog házasságban két kisgyermekükkel, Botonddal és Annával. Bár Zsombor az év nagy részét vitorlázással tölti, kapcsolatuk kiegyensúlyozott. Mint mondja, felesége megteremti számára azt a nyugodt, stabil családi hátteret, ami nélkül nem menne semmire sem.

– Áldás, hogy a nejem és a gyerekek mellettem állnak, pedig ez a helyzet senkinek sem könnyű. 260 napot vagyok távol tőlük egy évben, de amikor hazamegyek, nagyra értékeljük az egymással töltött időt. Megismerkedésünkkor sem árultam zsákbamacskát. Tudtuk mindketten, hogy milyen életformát vállalunk, hogy ez mivel jár. Bár sokszor nagyon embert próbáló… Mióta családom van, még nehezebben kelek útra. Persze Skype-on tartjuk a kapcsolatot, de az nem ugyanaz. Mégis mikor látom őket, az annyira feltölt egy-egy kimerítő nap után, hogy eszembe jut, miért és kikért is csinálom.

Az átlagember a vitorlázásban a szórakozást látja: emberek ülnek a hajóban, gyönyörködnek a tájban. De ez egyáltalán nincs így! Zsombor egyike azon kevés magyar vitorlázónak, aki kitörve a családi finanszírozás korlátai közül, saját lábára állt, támogatókat szerzett, ám ehhez folyamatosan teljesítenie kell.

– Szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, ám ez egy stresszes munka. A vitorlázás kiemelten komoly anyagi megterheléssel jár, emiatt folyamatos teljesítménykényszerben élek. Ha nem jönnek az eredmények, nincsenek szponzorok, és akkor se edzés, se felszerelés. Oda minden. A feszültség a versenyzés velejárója, ami számomra egyáltalán nem negatív, sokkal inkább hajtóerő, amely messzebbre visz és a következő szintre emel. Van olyan, amikor a tehetség önmagában mit sem ér, akkor lép előtérbe a személyiség, hogy mennyire akarod a győzelmet. Egy futamon hatvan percen át egyedül küzdesz az elemekkel! Így olykor a saját határainkat feszegetjük, sőt néha túl is megyünk rajtuk. Volt olyan, hogy egy befutónál (200 körüli pulzusnál) annyira kicsináltam magam fizikailag, hogy fogalmam sem volt, hol vagyok. Minden elsötétült, az ösztöneim vittek. Egyszerűen csak be akartam hozni a hajót a lehető leggyorsabban. A beérkezést követően sokáig azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.

Majd 2018-ban jött az átütő siker, amikor Aarhusban felért a csúcsra és megnyerte a magyar vitorlássport első világbajnoki aranyérmét, amivel egyúttal kvalifikálta magát a tokiói olimpiára. Egy évre rá pedig az Enosimában zajló előolimpiát is behúzta Finndingiben. Berecz Zsombor néhány év leforgása alatt üldözőből üldözötté vált, így már mindenki az ő skalpjára vadászik.

– Király érzés, hogy sikerült a regnáló olimpiai bajnokot legyőznöm. Ez is a lélektani hadviselés része. Kevés versenyző mondhatja el, hogy esélyesként utazik az olimpiára, én kétségkívül köztük vagyok. Az évek során megtanultam, hogy reális célokat kell kitűznöd magad elé, és akkor elégedett leszel. Olyan nincs, hogy mindent megnyersz! Úgy érzem, megértem az olimpiára! Ha nem hibázunk ebben az évben és nem történik semmi rendkívüli, akkor éremért utazunk Tokióba. Bármilyen színűvel is térek haza, nagyon boldog leszek!