Szilassy Zoltán: Nincs elég rutin

A Fehérvárhoz ezer szállal kötődő, a koronázóvárosba hamarosan visszaköltöző 45 éves szakember aktív pihenéssel töltötte az elmúlt három és fél hónapot, mostanra pedig újult erővel tud koncentrálni feladataira, és a jövő kihívásaira.

Öt és fel szezon után tavaly ősszel váltak el útjai az Újpesttel. Miként gondol vissza erre az időszakra?

– Egy nagyon nehéz, de sikeres út volt ez. Ha jól emlékszem, egy hat ponttal záró csapatot sikerült átvenni, ami után minden évben elértük a rájátszást, és egy olyan csapatot tudtunk faragni, amely bajnoki ezüsttel és Erste Liga-bronzzal zárt. Nyilván az én tervem az volt, hogy innen is továbblépjünk, ám ez végül nem sikerült. A nyári felkészülés jól alakult, az előző szezonban a középszakaszt bónuszpontok nélkül megnyerő együttesből viszont többen elmentek, és amikor kilenc új ember van egy keretben, akkor az építkezés is tovább tart. Az én munkastruktúrám mindig is azt képviselte, hogy mind fizikálisan, mind játékban a szezon igazán fontos részére kell a formát kihegyezni, ez pedig a középszakasz és a rájátszás környéke. A helyzet pikantériáját az adta, hogy bár rosszul indultunk, egyértelműen emelkedő pályára álltunk, és két győzelem után jött a megköszönés. Ezen viszont már nem rágódom, úgy gondolom, hogy arra a munkára, amit ott elvégeztem, illetve végeztünk a kollégákkal, büszkék lehetünk.

Mik azok a legfőbb tanulságok, amiket levont?

– Minden nap egy új lehetőség a tanulásra. Folyamatosan jönnek új szakmai, emberi helyzetek, ez a több mint fél évtized pedig bővelkedett konzekvenciákban. Leginkább a munka szervezése terén, a stábépítésben csinálnék sok mindent másképp, jobban leosztani az egyes feladatokat, túl sok volt az én vállamon.

Jelenleg mik azok a projektek, amikben részt vesz?

– Legelőször is egy nagyon jót pihentem az újpesti távozás után, mivel addig négy-, maximum ötórás alvásokkal csináltam végig a szezonokat. Sokan meg is jegyzik, hogy ránctalanabb, kisimultabb vagyok. Azóta szakkommentátorként a Fehérvár, valamint a szlovák Extraligában szereplő Miskolc és MAC Újbuda mérkőzésein működöm közre, amely lehetőségért ezúton is hálás köszönet a Digi Sportnak. Két szempontból is nagyon fontos ez számomra, hiszen meccsben tudok maradni, elemezhetek, miközben Jarmónak (Jarmo Tolvanen a jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya – a szerk.) tudom küldeni az információt a válogatott játékosokról, akár osztályzás szintjén is. A válogatottnál is tovább folyik a munkám, jelenleg már a február eleji nottinghami olimpiai selejtezőtornára készülünk gőzerővel.

Mit hozhat majd a közeljövő, van-e már lehetséges következő állomás?

– Fejben készen állok arra, hogy ismét motiváltan munkába álljak, akár már január végétől, ha bejön valami érdekes kihívás. Ez még nem történt meg, így az is lehet, hogy mindez csak szeptembertől lesz esedékes. Most nagyon jól érzem magam a bőrömben, és addig sem fogok unatkozni, az előbb említett feladatok mellett folyamatosan képzem magam, tanulmányi utakon veszek részt, hiszen bár lehetne azt mondani, hogy megvan a kellő edzői rutinom, ez olyasvalami, amiből sosem lehet elég.