Sikerrel vette a kihívásokat Timothy McGee

Robbanásszerűen nőtt az amerikaifutball népszerűsége nemcsak Fehérváron és Fejér megyében, hanem az egész országban is az elmúlt évek során. Ahogy az emberek fejében egyre inkább összeállt a kép, hogy miről is szól ez a tengerentúli sport, illetve miket is jelentenek az amerikai filmekben hallott utalások, úgy nőttek a nézőszámok a honi bajnokságok csapatainak mérkőzésén is. Ebből a szempontból viszont tényleg különleges helyzetben van az Enthroners, ahol néhány röpke év alatt első osztályú bajnokcsapattá nőtte ki magát az együttes, amely az ország első amerikaifutballra szánt pályáján, a First Fielden vívhatja mérkőzéseit. A sikernek természetesen számos összetevője van, a bölcsen megválasztott légiósok viszont mindenképpen sok sort visznek el a győzelem receptjéből. Az elmúlt évek tapasztalatairól, karrierjéről Timothy McGee, a védelemben és támadósorban egyaránt bevethető falember mesélt.

Mozgalmas időszakon vagyunk túl, hogyan telt a karácsony?

– Az igazat megvallva ez volt az első alkalom, hogy karácsonyi vásárban voltam. Jártam Budapesten is, majd később láttam, hogy a CNN megválasztotta a legszebb karácsonyi úti célnak – jó helyre jöttem, gondoltam magamban. A forralt bor kifejezetten ízlett. Karácsonyt magát egy fehérvári ismerősömmel és az ő családjánál töltöttem, akik mindent megmutattak, amit ilyenkor enni-inni szokás, és ügyeltek rá, hogy ne hagyjunk ki semmit a „listáról”.

Mi indította el amerikaifutball-karrierjét, mi volt az elsődleges motiváció?

– Testvérem és édesapám is játszott, viszont nem erőltette a dolgot, inkább csak elmesélte azokat a történeteket, amik vele estek meg a sportágon keresztül. Az elsődleges választásom az európai foci volt, nagyon szerettem azt is, viszont a testalkatomból kifolyólag az ameriakifoci tűnt logikus választásnak. Emellett kosaraztam és baseballoztam is, viszont egyértelműen a tojáslabda került ki győztesen. Nagyon jól sikerült teljesítenem gimnáziumi éveim során, amiből kifolyólag főiskolán a legmagasabb osztályban, az NCAA Divízió I-ben léphettem pályára, és az ország legjobb három fiatal védőjátékosa közé is beválasztottak. Ekkor történt, hogy készült egy számítógépes játék az egyetemi csapatokkal, és bár maguk az egyetemek nem fizethetnek főiskolás játékosoknak szabály szerint, ezt kihasználva a játékban használt licencünkért sem kaptunk pénzt. Végül a játékosok összefogtak, és sikerült pert nyerni, ám ez eltörpült a játékgyártó cég hasznához képest. 2011-ben, éppen a draft évemben (ahol a legjobb amerikai profi csapatok leigazolják a fiatal játékosokat – a szerk.) a fejsérülések miatt kérdésessé vált, hogy lesz-e szezon, az amerikai bizonytalanság helyett pedig Európát választottam.

Európa, Németország következett az úton, melyek voltak az első benyomások?

– Egész életemet az USA-ban töltöttem, Dél-Karolinában nőttem fel, nem tudtam, mire számítsak, milyenek az emberek. Arra emlékszem, hogy amikor megérkeztem, nagyon hideg, szeles idő volt, ráadásul először minden felszerelésem túl kicsit volt, hiszen én voltam a legnagyobb játékos addig a csapat történetében. Összességében úgy éreztem, hogy jobban figyelnek a játékosokra, és mivel itt más léptékű még az amerikaifutball rendszere, egyszerűbb navigálni a helyzetek között. Mindenki nagyon barátságos volt az első perctől, még ma is szoktam beszélni akkori ismerősökkel. Később tettem még egy próbát az NFL-lel, akkor viszont egy sérülés akadályozta meg a leigazolásomat, így végleg Európát választottam.

Lengyel kitérő után így érkezett 2018-ban Fehérvárra, 2019-ben pedig már bajnoki címet ünnepelhetett.

– A szezon eleji sérülések ellenére is helytálltunk az elmúlt szezonban. Eredeti pozícióm, ami védekező falember (az irányítót védi – a szerk.) helyett a támadósorban játszottam. Komoly kihívás volt, de csapatszinten is folyamatosan megtaláltuk a helyes döntéseket. Jim Ward vezetőedzőnek ebben különösen nagy érdemei voltak, érti a dolgát. Tudja, hogyan kell kihozni a legtöbbet a játékosokból anélkül, hogy a földbe döngölné őket. Texasiként megvan benne a kellő szigorúság, de egy nagyon kedves emberről van szó. Nagyon örültem, hogy a magyar bajnoki címet és az osztrák harmadik divíziót is megnyertük, viszont azt mondhatom, hogy jövőre még jobbak leszünk. Van egy meglepetése is még a klubnak a szurkolók felé, ezt viszont most nem fogom elmondani, hogy micsoda.

Mit ad át azoknak a fiataloknak, akik most az Enthronersnél tanulják a sportot?

– Mentális erősség. Ez az, amit leginkább próbálok beléjük vésni. Sokan rosszul kezelik a kritikát, akár el is fordulnak a sporttól a rossz szó után, miközben az életbe kilépve egy munkahely elvesztése után is fel kell tudni majd állniuk. Emellett nincsenek tisztában azzal, hogy milyen egyszerű bejutni különböző amerikai egyetemek amerikaifutball-programjaira, és mekkora lehetőség lenne ez számukra. Segíteni szeretnék a magyar fiataloknak, hogy ezt elérjék.