A Viharsarokból érkezett

A fehérváriak a Japánban zajló vb-t megelőző utolsó, élvonalbeli bajnokin a Békéscsabát fogadták és verték 28-25-re. Ezen a találkozón először szerepelt anyaegyesülete ellen a viharsarkiak korábbi állandó házi gólkirálynője, Walfisch Mercédesz. – Nyolcévesen, alsó tagozatos általános iskolásként kezdtem kézilabdázni az Előrében, illetve egészen pontosan a sportiskolában, innen kerültem aztán az ENKSE utánpótlásába. A felnőtteknél 2012-ben, 18 évesen mutatkoztam be, még középiskolásként.

Az utolsó bajnokin először szerepelt nevelőklubja ellen, gondolom, különleges érzésekkel várta az összecsapást.

– Nem izgultam, mondhatom, ugyanúgy készültem erre a meccsre is, mint a többire. Azt nem titkolom, nagyon jó volt találkozni a korábbi csapattársakkal és a szakmai stáb tagjaival. A Békéscsaba jól játszott, mi pedig sok hibával, végül döntő volt, hogy a kapusposzton sokkal jobban állunk, valamint tapasztaltabb kézilabdázók alkotják az Alba keretét. Sikerült győzelemmel zárnunk.

Sokan úgy gondolták, soha nem hagyja el nevelőklubját. Mi szólt az FKC mellett?

– Valóban sokat rágódtam a dolgon. Minden évben volt több lehetőségem, de nehezen hagytam el a nevelőklubomat, a családomat, a barátaimat. A szerződésem lejárt, a fehérváriak szimpatikus ajánlattal kerestek meg, olyan jövőképet vázoltak fel, ami találkozott az elképzeléseimmel. Szerettem volna Deli Ritával dolgozni, ráadásul fontos volt, hogy Fehérvár szép, nem kicsi, nem nagy, továbbá remek helyen, szinte az ország közepén található.

Az emberek barátságosak, kedvesek, jól döntöttem, hogy belevágtam. A csabaiak elleni meccs után kilenc nap pihenőt kaptunk, amit feltöltődésre használtam, hazatértem, kikapcsolódással, családi programokkal töltöttem az időt. November 25-én jöttem vissza Fehérvárra, most az erőnlét fejlesztésén van a hangsúly, konditermi és futóedzésekkel, más terhelést kapunk, mint a bajnoki mérkőzések közötti napokban. Ez nem igazán izgalmas része a szezonnak, ám fontos a munka elvégzése, hogy megfelelő erőállapotban folytathassuk a bajnokságot. A szünet után nagyon nehéz meccsek várnak ránk, gyűjtögetnünk kell a pontokat.

Az együttes a 7. helyen várja a folytatást. A helyezés megfelel a realitásoknak?

– Jól kezdtük a szezont, a Mosonmagyaróvár elleni derbi biztató volt támadásban és védekezésben is. Nyilván minden csapat életében vannak kisebb- nagyobb hullámvölgyek, ezek nem kerülnek el bennünket sem. Abban kell leginkább fejlődnünk, hogy képesek legyünk a folyamatos, jó teljesítményre. Összességében hoztuk az elvárható pontokat, talán a szombathelyi döntetlen miatt lehetünk csalódottak, mert az is nyerhető meccs volt.

A saját teljesítményével mennyire elégedett?

– Nem teljesen, jobbra is képes vagyok. Azzal tisztában voltam, hogy meg kell szoknom az új környezetet, a társakat, a beilleszkedés nem megy egyik pillanatról a másikra. Ahogy a csapat, hazai pályán én is jobb teljesítményre vagyok képes, mint idegenben.

Bár évek óta a hazai NB I. egyik legeredményesebbje, a válogatottban nem mutatkozott be. Csalódott emiatt?

– Kicsit igen, de ez mindig az aktuális kapitány döntése. Többször is közel voltam a tűzhöz, az edzőtáborokban részt vettem, de meccsre nem neveztek. Még nem késtem le semmiről. Részben emiatt is váltottam klubot, úgy ítéltem meg, Fehérvárról talán nagyobb esélyem lesz bekerülni a nemzeti együttesbe.