Mr. Gól újra trónon

Tizennyolc vagy huszonhat, melyik a kedvesebb?

– Mindkettő közel áll a szívemhez – kezdte Balogh László, az Iváncsa KSE futballistája, aki a tavalyihoz hasonlóan idén is gólkirályi címet ünnepelhetett az NB III Közép csoportjában. – A 2017–18-as idénynek még újoncként vágtunk neki, a meglepetés ereje nekünk kedvezett, s szerencsére szinte minden bejött: a csapatnak és nekem is. Nagy fegyvertényt hajtottunk végre a bronzérem megszerzésével egy olyan kis településen, mint amilyen Iváncsa. Az egész tavaszt veretlenül hoztuk le, zsinórban 20 meccsen nem kaptunk ki. Sok együttes ezek után kezdett felfigyelni ránk, a nemrég véget ért bajnokságban már tudatosan felkészültek belőlünk. Az új kiírást emiatt „gyengébben” kezdtük, és akkor még finoman fogalmazok, nekem is megvolt a magam sara ebben. A végén úgy lettünk hetedikek, hogy ha nem nyerünk a már biztos harmadik SZEOL ellen az utolsó fordulóban, akkor akár a tizenkettedik pozícióban is zárhattunk volna. Ennek tükrében nem lehetek elégedetlen.

Az MLSZ adatbankja szerint 446 mérkőzésen 389 gólt szerzett. Ne vegye sértésnek, de mit keres még mindig a harmadik vonalban?

– Jól érzem magam Iváncsán, ha rajtam múlik, innen megyek nyugdíjba. Az utolsó hat évem kifejezetten jól sikerült, a megyében háromszor, az NB III-ban kétszer is én szereztem a legtöbb találatot. Ennek ellenére nem kapkodnak értem, volt ugyan egy megkeresésem a Balmazújváros részéről, de maga az ajánlat nem tűnt komolynak az én szememben. Nem bánkódom azon, hogy nem futballozhattam magasabb szinten, mert mindent saját magamnak köszönhetek, nekem ugyanis soha nem volt „hátszelem”.

Harminc fölött már egyre kevésbé várja az ember a felkészülést, hogy van ezzel ön?

– Nem vagyok egy edzésmenő, az biztos, de a kötelezőt nekem is teljesíteni kell. Bárcsak jönnének a fiatalok, akik lerángatnák rólunk a mezt.

Miért, nem jönnek?

– Nem igazán, tisztelet a kivételnek. Pedig jól jönne a fiatalos lendület, mert az idősebbek közül egyre kevesebben vagyunk. Bartha Tibi szögre akasztotta a stoplist, a „régiek” közül már csak Aradi Csaba, Berényi Balázs és jómagam maradt hírmondónak. Korosztálytól függetlenül kellenek a vezérek az öltözőben, ha például Szauter Pisti kinyitja a száját, akkor mindenki hallgat, köztük én is. Lehet, régimódi vagyok, de nem mindig érzem úgy, hogy az ifjak odafigyelnek arra, amit egy tapasztaltabb, öregebb mond.

Gondolt már a futball utáni életre, vagy az öregfiúk között is úgy kell majd lekönyörögni a pályáról?

– Utóbbi. Ezt nem lehet csak úgy elengedni, a labdarúgás örök szerelem marad. Szerencsés helyzetben vagyok, a komolyabb sérülések eddig elkerültek, ezt az alkatomnak is köszönhetem. Pedig néha azzal kezdem a bemelegítést, hogy a félpályáról próbálom eltalálni a felső lécet.