A Tordas együttese zsinórban harmadik éve végzett a tabella kilencedik helyén

Minden szakvezetőnek egyöntetűen három kérdést tettünk fel, és kaptunk ezekre választ:

– Mi volt a célkitűzés, mi az, amit sikerült megvalósítani, mi az, amiben hiányérzete van?

– Hogyan tekint vissza erre a szezonra?

– Hogyan tovább, mikor indul a felkészülés, lesznek–e változások a keretben?

9. Tordas – Korolovszky Gábor vezetőedző:

– Ebben a bajnokságban alapvetően minden célunkat sikerült megvalósítani, 40 pontunk lett most is, mint akkor, amikor idejöttem a csapathoz három éve. A Tordas mindig azt szeretné, hogy olyan csapata legyen a megye egyben, amely kiegyensúlyozottan fel tudja venni a versenyt bárkivel, és meg tud verni az első három csapaton kívül szinte mindenkit egy jó mérkőzésen. Ezt szerintem sikerült elérnünk, ugyanakkor sajnos nagyon sokszor sérülések kísérték a munkánkat, és ilyen nehézségek mellett ilyen jó teljesítményt elérni szinte hihetetlen. Ahhoz képest, hogy a kilencedik helyen végeztünk, be tudtunk jutni a Magyar Kupa főtáblájára, és ott hatalmas mérkőzésen három-hármat értünk el az NB III-as Sényő FC ellen, végül a büntetőrúgásokban maradtunk alul, minimálisan lemaradva a legjobb 64 közé jutásról. Összességében, az egész évet nézve egy gyengébb ősz és egy nagyon jó tavasz kísérte ezt az esztendőt. Mindenképpen fejlődött a megyei I. osztály, egyre több volt NB I-es játékos játszik itt, és olyan edzők dolgoznak, mint Vukmir Dragan, valamint Petres Tamás, akiknek nagyon nagy neve van a szakmában. Sok klubnál egyre komolyabbak az elképzelések, ehhez adottak a feltételek is egy-két helyen.

Minél korábban, július elején szeretnénk kezdeni, bár a megyei futballnak sajnos az a hátránya, hogy játékosok nem profi labdarúgók. Nekik kell a pihenő, és nem lehet őket berendelni, teszem azt, július elején, és kötelezni arra, hogy 35 fokban eddzenek. Ez így egy kicsit nehézkes, a játékosokkal meg kell beszélni, hogy pontosan mikor kezdünk. Bár én nem vagyok a demokrácia híve az öltözőben, de jelen esetben feltétlenül fontosnak tartom, hogy ki és mikor tud rendelkezésre állni.

Mindenképpen akarunk a kereten változtatni, nem biztos, hogy sok távozó lesz, viszont több érkezőt szeretnénk. Azért is vagyok nagyon megelégedve a csapat tavaszi teljesítményével, mert tizenegy-tizenkét játékossal játszottuk végig ezt a szezont, és ez azért okozott problémákat.

10. Mezőfalva – Masinka László vezetőedző:

– A helyezés szempontjából nem volt a klubnak kitűzött célja, a szezont megelőzően arról beszélgettünk, hogy próbáljuk meg visszaállítani a Mezőfalva csapatának nimbuszát, és legyen egy jó együttesünk. A hazai meccseink nagy részét nyerjük meg, nőjön a nézőszámunk. Ezzel az ősz folyamán nem is volt problémánk, kezdett összeállni a csapat – ami azért nagy szó, ha azt nézzük, hogy nyáron tíz-tizenkét játékost igazoltunk, és meg kellett várni, míg összeértek, és elsajátították azt a játékstílust, amit látni szerettünk volna. Nagyobb problémám nem volt ekkor, az élmezőnyben voltunk, mind a rúgott, mind a kapott gólok számában. Ezt követően tavasszal azonban voltak olyan gondjaink, amikről nem hiszem, hogy nekem kellene beszélni. Már nem úgy alakultak a dolgok – főleg a szezon vége felé – ahogy én elterveztem. Ami pedig a végén történt, azt elítélem, mert az én szememben ezeket a játékosokat nem pocskondiázni kellene, hanem inkább megbecsülni és megköszönni nekik, hogy végigcsinálták ezt a szezont. Innentől kezdve Mezőfalvának van lehetősége eldönteni, hogy merre, tovább. Amennyiben a játékosok feladták volna a harcot, mondjuk a tavaszi ötödik-hatodik fordulóban, akkor úgy jártunk volna, mint a Polgárdi csapata.

Kiegyenlített volt a mezőny, az első tíz csapat közül bárki bárkit megverhetett, bárhol. Sokszor a napi forma döntött, véleményem szerint jó volt ez az idei szezon, jobb, mint a tavalyi.

A folytatásról nem tudok beszélni, volt egy megbeszélésünk a polgármester úrral és az elnök úrral. Adtunk magunknak tíz napot, hogy mindenki átgondolja, és átbeszélje a történteket. Szeretnénk megmenteni a mezőfalvai futballt, minden ellenkező híresztelés ellenére a magam részéről én is azon vagyok, hogy a jövőre százéves egyesületnél legyen jó minőségű a folytatás.

11. Lajoskomárom – Mosberger Mátyás ügyvezető:

– A bajnokság kezdetén a biztos bennmaradás mellett a nyolcadik és a tizedik hely megszerzését tűztük ki célul – a Polgárdi visszalépését követően aztán már viszonylag korán kiderült, hogy kiesési gondjaink nem lehetnek ebben a szezonban. A megszerzett harminckét pontunk az utóbbi négy évet figyelembe véve a legtöbb, azonban ez csak a tizenegyedik hely megszerzéséhez volt elegendő, ám örvendetes, hogy közelítettünk a középmezőnyhöz. A mögöttünk végzett csapatokkal szemben pozitív a mérlegünk, és velük szemben veretlenek is tudtunk maradni, valamint igaz ez még a Tordas elleni mérlegünkre is. Egy-egy alkalommal le tudtuk győzni a Gárdony, a Sárbogárd, és a Mezőfalva csapatát is. Sajnos az élcsapatokkal szemben az Ikaruson kívül nem sikerült a pontszerzés. Szakosztályvezetőnk, Csulik György halálát és Miskovics Bálint edző távozását követően elég nehézkesen indult számunkra a szezon, és a sorsolás szeszélye folytán az erősebb csapatokkal találkoztunk az első fordulókban. Szívesen gondolunk vissza a kislángi és enyin­gi győzelmünkre, az ősszel a Gárdony és a Sárbogárd hazai legyőzésére. Tavasszal Bicskén szoros mérkőzésen maradtunk alul, ellenben őszintének kell lennünk, mert Gárdonyban és Sárbogárdon ugyanakkor méretes zakókat kaptunk…

​A bajnokság színvonala szerintem nem emelkedett, jellemző, hogy csatárunk, Paluska Krisztián 37 évesen is a megye egyik legjobbja tud még lenni. A legnagyobb gondot az edzéslátogatottság hiánya jelentette számunkra, ezen mindenképpen szükséges javítani a jövőben.

Július 5-én kezdjük meg a felkészülést, bízunk utánpótlásnevelésünkben a serdülő és ifjúsági csapatunkból jövőre több fiatal, helyi kötődésű labdarúgónak szeretnénk lehetőséget adni a felnőttek között is. A keretet együtt kívánjuk tartani, két-három játékos távozása és érkezése várható. A felkészülési mérkőzéseinket a megszokott módon a szomszéd megyék (Somogy-Tolna) csapataival tervezzük.

12. Kisláng-Telmex – Rehák Viktor vezetőedző:

– A minimális célkitűzésünket teljesítettük. A bennmaradást sikerült elérnünk, bár egy kicsit ismeretlen volt számunkra a megye egyes mezőny, hiszen több éve nem szerepeltünk itt, és meg kellett szoknunk a légkört, valamint az ellenfeleket. Ez többé-kevésbé össze is jött. Elégedett vagyok a csapat szereplésével, annak pedig külön örülök, hogy főleg tavasszal sok fiatalnak tudtam lehetőséget adni, és ők meg is mutatták, hogy lehet rájuk számítani hosszabb távon a felnőttek között. Az ősz befejeztével éreztük, hogy néhány dolgot másképp kellett volna csinálnunk, és ezeket a hibákat tavaszra már nagyjából kijavítottuk. Persze nem ment egyik pillanatról a másikra, voltak ősszel és tavasszal is nehezebb mérkőzéseink, amikor nem ment a csapatnak. Tavaszra talán kicsit masszívabbakká tudtunk válni és valamelyest sikerült fejlődni is. A bajnoki tabella végén szereplő csapatok azt mutatták, hogy egy kicsit nőttek a különbségek a tabella eleje és a vége között. Tulajdonképpen három-négy csapat annyi pontot szerzett, hogy azzal néhány évvel ezelőtt nem lett volna esélyük a bennmaradásra. Igazság szerint én inkább magunkkal szeretek foglalkozni, mi azért bebizonyítottuk, hogy helyünk van ebben a ligában.

Azt is tudom, hogy az általunk nyújtott teljesítmény erőn felülinek számít, pláne néhány csapathoz képest, amire méltán lehet büszke mindenki, aki bármit is hozzátett ehhez a teljesítményhez. Kislángon a helyi gyerekek nagy számban futballoznak, jó az utánpótlásunk, az U19-es csapatunk is ott van a korosztály élmezőnyében, de ugyanez mondható el még a legkisebbekről is. Úgy érzem, hogy egy ilyen lélekszámú település életében mindenképpen megsüvegelendő, és köszönet azoknak, akik ezért tettek, és reméljük, hogy jövőre is egy értékelhető szezont zárunk. Július első, vagy második hetében kezdjük a felkészülést, személyi kérdésekről egyelőre még nem volt szó nálunk.