Megyei edzőként is sikert sikerre halmoz Csábi József

PRO licences edzőként, korábbi megbízott szövetségi kapitányként és rutinos NB I-es edzőként hogyan került kapcsolatba a Flavus Velence csapatával?

– Egyáltalán nem derogált a megyei bajnokságban munkát vállalni, már csak azért sem, mivel a Velencével régóta kapcsolatban állok, és erős a kötődésem a csapathoz. 2006-ban irányítottam őket, remek sikereket értünk el, bejutottunk a Sport Kupa döntőjébe, valamint megye egyes bajnokságot nyertünk. Emellett az is sokat nyomott a latban, hogy Érden lakom. Az sem jelentett gondot, hogy a Szolnoki MÁV csapatának sportigazgatója vagyok, de természetesen össze kellett egyeztetnem ezt a munkámat is a velenceivel. Szóval, könnyen megegyeztünk.

Egyértelműen a feljutást várták el öntől?

– A csapatot Urbán Flóriántól úgy vettem át, hogy a téli szünetben kilenc ponttal álltunk a tabella élén, és ennek tudatában nem is lehetett más az elvárás a vezetőség részéről, mint az aranyérem.

Milyen játékstílusban szerette volna játszatni a csapatot?

– Egy már korábban kialakított stíluson nem nagyon kívántam változtatni, bár a tél folyamán összesen tizenöt gól távozott a csapattól. Különböző okok miatt abbahagyta a játékot Béres Ferenc és Kovács Dániel is. Ettől függetlenül a téli felkészülésünk remekül sikerült, a klub ragyogó feltételeket biztosított Martonvásáron, ahol műfüvön tudtunk dogozni.

Elég lehet ez a teljesítmény a megye egyben, vagy esetleg magasabb osztályban?

– Nem szabad elfelejteni, hogy a bajnoki elsőség mellett a Fejér Megyei Kupa döntőjébe is bejutott a csapat, méghozzá úgy, hogy négy megyei egyes együttest (Tordas, Martonvásár, Sárosd, Ikarus – a szerk.) ütött ki. Ez jó alapot adhat a folytatásra, eddig heti kettőt, illetve hármat edzettünk, igen jó látogatottsággal. Többek között ennek is köszönhető, hogy jól bírták a fiúk a sorozatterhelést, pedig a szerda–szombat menetrendhez nincsenek hozzászokva a megyei labdarúgók. Az NB III-ról egyelőre ne beszéljünk, ahhoz magasabb edzésszám szükséges.