Csepelyi Adrienn nyitottabbá tenné a focit

A szatmári kis faluból származó, Junior Prima- és Népszabadság-díjas, Hüpatia Média Díjas Csepelyi Adriennel, aki korábban rendkívül sikeres nőifutball-blogot vezetett, első könyvének fehérvári bemutatója után beszélgettünk.

Hogyan látja a magyar futball jelenlegi helyzetét?

– A magyar labdarúgás legkomolyabb problémája, hogy mintha több szinten is elfelejtették volna: ez nem néhány bennfentes jól fizető játékszere, hanem közösségi élmény. Ami közönség nélkül belefullad önmagába. Nem biztos, hogy az utóbbi évtizedekben a szövetségnél, a kluboknál mindig a legfontosabb kérdésekkel foglalkoztak elsőként. Ha nincs kit beléptetni, nem a beléptetés a legfontosabb, a címercsere helyett a csapat utazási körülményei, külsőségek helyett a becsületes munka – mondta az MLSZ Női Bizottságának a tagja.

Mivel csábítaná ki a nőket és a gyerekeket a lelátókra?

– Lehetne például jól focizni, nem? Na, de félre a tréfával: a férfi szurkolóknak kellene nyitottabbá válniuk. Ez mondjuk a teljes magyar társadalomra igaz, nem a sportág problémája. Miért ne lehetne a meccs közös program? Miért ne lehetne türelmesen, kedvesen beavatni a játékba a nőket, ahelyett, hogy sztereotípiákat hajtogatunk? A futball nem a férfiak felségterülete, egy csodálatos sportág, ami összehozza az embereket. Ha hagyjuk.

Milyen előnyök, valamint hátrányok érik a szakmában?

– Az, hogy nőként feltűnést tudunk kelteni, lehet versenyelőny, mert odafigyelnek ránk, és felüdülés a játékosoknak, edzőknek, hiszen nem a megszokott kérdéseket tesszük fel. Ám lehet hátrány is, hiszen sokan leírják a nőket, mielőtt szóhoz jutottak volna. Ez visszatérő élményem. Ha egy nő hibázik, a közvélekedés szerint nem azért teszi, mert rossz napja van, hanem mert nő. Ez fordítva nincs így. Nagyon fontos a nők folyamatos jelenléte a szakmában, mert így a kislányok elhiszik, hogy belőlük is lehet sportújságíró, kommentátor..

A szövetségben milyen változásokra lenne szükség?

– Azokban az országokban, ahol komoly fejlődés indult meg az utóbbi években, mindig nagy önvizsgálattal kezdődött a folyamat. Amíg nálunk ez nem valósul meg, nem reális változást várni. Sok nemzetközi konferencián jártam, voltam tanulmányúton a belga szövetségnél – finoman szólva is akadnak különbségek. És ezek nem anyagiak..

Georges Leekens menesztése után Marco Rossit nevezték ki. Visszatalálhat a csapat a Dárdai-féle eredményes útra?

– Nem csak egy sikeres út létezik. Rossinak lehet egy másik, jól működő stratégiája. Csak legyen valamilyen.

Mi a helyzet a női válogatottal?

– Sokkal kisebb és könnyebben behozható a nemzetközi elit és a mezőny többi része közötti különbség, de a fejlődés nagyon gyors, ezért észnél kell lennünk.