Gyolcsos Mária Franciaországban köszönt el klubszinten a rögbitől

Véletlenül lett a sportág szerelmese, ez még úgy is igaz, hogy édesapja, Gyolcsos Ferenc, a fehérvári rögbi megteremtője számos mérkőzésre, edzésre magával cipelte kislányát akkoriban. Sprinterként a futás éltette inkább, egy csúnya sérülés miatt azonban nem tudott teljesíteni a rekortánon. A lehetőség, hogy ezt egy másik, sokkal férfiasabb sportban tegye, a véletlennek köszönhető. Egy női csapat segítőjeként azon kapta magát, hogy a létszámhiány miatt társainak már nemcsak a tolmácsolásban, ügyintézésben, de a pályán is szükségük volt rá. A bemutatkozás emlékezetesre sikeredett: Gyolcsos Mária rögtön pontot szerzett. A többi pedig már történelem…

Végleges a döntése?

– Annyira, hogy már el is hagytam Angliát. Jelenleg Svájcban, Lausanne-ban tartózkodom.

Nocsak, külföldön talált magának új egyesületet?

– Dehogy, klubszinten már befejeztem a rögbit. Még aktív játékosként kaptam egy visszautasíthatatlan munkaajánlatot, ezután a nemzetközi sportszövetségnél fogok dolgozni.

Akkor ennyi? Tényleg vége?

– Nem teljesen, a magyar válogatottban még szerepelek idén az Európa-bajnokságon, aztán hivatalosan is visszavonulok a versenysporttól.

Milyenre sikerült a búcsú legutóbbi csapatában, az angol Richmond gárdájában?

– Felejthetetlenre. Többek között egy díjat is kaptam a szezon végén, de a legszebb ajándék az volt, hogy az én nevemet is felvésik majd a falra a többi válogatott játékoséval együtt. Egyébként újfent meghívást kaptam a világválogatottként számon tartott Ramblin Jesters alakulatába, az olimpiai hetes rögbicsapat tagjaként egy nívós tornán vettünk részt Franciaországban a közelmúltban. Párizsban ezüstérmet szereztünk, Nancy városában pedig a negyedik helyen végeztünk. Volt velem még egy magyar, Huszti Katalin is, rajta kívül angol, francia, német, fidzsi származású játékosokkal töltötték meg a keretet. A teljesítményemmel elégedett vagyok, sok célt vittem be és a jutalomrúgásaim is sikerültek.

Maradt önben hiányérzet?

– Azokat a mérkőzéseket felejteném el, amikor nem sikerült a maximumot nyújtanom. Szép emlékekből viszont annál több van: az angol élvonalban hetedikként zártunk a Richmonddal, kilencszer szereztünk magyar bajnoki címet a Fehérvárral, a válogatottal B csoportos Európa-bajnokságot nyertünk. 2016-ban legyőztük az Eb-n a svédeket a csoportmeccsek során, akik addig kapott pont nélkül álltak. majd hazai közönség előtt a románokat is megvertük az 5. helyért. Talán ez az egyik legszebb emlékem, persze Twickenhamben 5000 ember előtt játszani is felbecsülhetetlen érzés. Mindenesetre a hazai szövetségtől sem akarok elszakadni, tovább dolgozom a női rögbiért, és a nemzetközi sportdiplomáciában is vannak terveim.