Visszatért Fehérvárra Farkas Balázs, a Videoton FC kapitánya

Farkas Balázs 2005 és 2011 között 151 NB I-es mérkőzésen erősítette a Videoton FC csapatát, és játékosként minden címet elért, amit Magyarországon lehet. Manapság inkább a civil életben sikeres, de nem fordított hátat szeretett sportágának sem.

– Tisztában van azzal, hogy azon kevés labdarúgók közé tartozik, akik bajnoki aranyat nyertek, kupa-, és Ligakupa-győzelemmel büszkélkedhetnek, a Vidiben pedig a teljesítménye egyedülálló?

– Érdekes, mert mindig azzal szekáltam a régi „nagyokat”, idősebb Horváth Gábort, a Disztl testvéreket, hogy ők sokkal népszerűbbek voltak nálunk, de nem nyertek semmit. Disztl Péteréknek a Honvédhoz kellett menniük, hogy valamit nyerjenek. 2005-ben mindenki megmosolygott bennünket Simek Péterrel, amikor Újpestről ideigazoltunk. Bíztunk abban, hogy tudunk adni valamit ennek a nagy hagyományokkal rendelkező klubnak. Rögtön az elején, 2006-ban megnyertük a Magyar Kupát, harmadikak lettünk a bajnokságban.

– Volt azért részük bőven negatív élményekben!

– Megtapasztaltuk a poklot is, mivel a 2008-as tulajdonosváltásig rendkívül nehéz időszakot élt meg a csapat. Bár igazság szerint 2008-ig ez a gárda alapozta meg a későbbi fehérvári jövőképet és a bajnokcsapat magját is. Mellette pedig nagyon jó közösséget is alkottunk. Káoszban, pénz nélkül a játékosok nyolcvan százaléka baráti kapcsolatban is volt. Isteni csoda, hogy nem estünk ki, és ötödik, hatodik helyet elérve óriási bravúrokat értünk el, sőt a Ligakupában kétszer elsők lettünk.

– Mikortól volt érezhető a változás?

– 2008 elejétől elindult egy olyan folyamat, amikor már mindenki tudta, hogy felfelé vezet a klub útja. Ez be is következett, mert előbb még volt egy elvesztett bajnoki cím 2010-ben – pedig akkor szenzációs csapat jött össze, amely talán jobb volt, mint a 2011-es! Majd 2011-ben jött ki, ami bennünk volt. Azóta eltelt hét év egy bajnoki címmel, ez viszont nagyon kevés. A 2011-es csapat lerakta az alapokat, a mostani bajnoki eredmények engem csalódással töltenek el, bár szerintem idő kérdése, hogy mikor fog nagyot dobbantani a csapat, de az aranyakat folyamatosan, évről évre nyerni kellene.

– Hogy élte meg, hogy távoznia kellett a klubtól?

– Én nem voltam vándormadár, talán a Győrből jöttem el úgy, hogy én idéztem elő. Újpesten három évet töltöttem el, ahol szerettem, és nem a saját döntésem miatt kellett odébbállnom, ahogy a Viditől sem. Ha pusztán szakmailag nézzük, akkor 2011-ben abba kellett volna hagynom a játékot! Elmentem a Vasasba és Kecskemétre, mindkét helyen összevisszaság volt, és a mezőkövesdi szezont sem nevezném sikertörténetnek. Olyan volt ez, mintha a Mercedesből átültem volna a Trabantba...

– Most mivel foglalkozik?

– Nem unatkozom, három éve egy belga auditor cégnél dolgozom, akik a labdarúgó akadémiákat auditálják. Dolgoztam Amerikában, Skóciában, Dániában, 2018-ban pedig magyarországi audit lesz majd. Közgazdászként emellett három cégnek vagyok a vezetője a civil életben, gazdasági ügyekért felelek.

– A labdarúgástól nem szakadt el, ugye?

– Levezetésként az Újbuda FC-nél játszottam NB III-ban, majd a BLSZ I-ben. Nyártól edzője vagyok a csapatnak, igaz, a sok távollét miatt inkább csak papíron, de jól érzem magam ott. Bízom abban, hogy jövőre ismét NB III-ba jutunk.