A Videoton SC egykori balhátvédje, Horváth Gábor várja a karácsonyt az unokákkal

Az 58 esztendős Horváth Gábor soha nem szakadt el a futballtól. Jelenleg a Videoton női együttesének edzőjeként és technikai vezetőjeként dolgozik. Komoly céljai vannak még a labdarúgásban.

- A Vidihez 44 éve tartozom, 1973. szeptember 2-án léptem át a stadion kapuját. Kislángról kerültem Fehérvárra, a megye első testnevelés tagozatos osztálya indult a Vasváriban. Válogatott sportolókat neveltek, Fésüs Irén, Disztl Péter, Disztl László, de még sorolhatnám a neveket. Én utánpótlás- és B-válogatottságig jutottam.

- A felnőtt címeres mezt miért nem ölthette magára?

- Voltak jobbak, Varga József, Péter Zoltán, Tóth József is azon a poszton szerepelt. Ráadásul én jobblábasként játszottam balhátvédet, így utólag, nem volt kis dolog. Az első szerződésemet 1977. novemberében írtam alá, 18 évesen. Két évvel később mutatkoztam be az NB I-ben, 1979. június 16-án, az utolsó fordulóban, 3-2-re nyertünk Dunaújvárosban. A tízes skálán 7-es osztályzatot kaptam. Bennragadtam a csapatban.

- A legszebb emléke nyilván az UEFA-kupa döntője.

- Igen, az a sorozat örökké felejthetetlen marad. Remek társakkal játszhattam éveken át. Az itthoni, Manchester elleni meccsre emlékszem legszívesebben, aznap voltam 26 éves. Azon a derbin nyújtottam a legjobb teljesítményt.

- Mai szemmel hihetetlen, hogy egy magyar klubcsapat elbúcsúztatja az angol Manchester Unitedet.

- Hárman játszottunk kezdőként a 13 meccsen, Végh Tibor, Burcsa Győző és én. Erre is büszke lehetek. Én beleszámolom a Paris St. Germain elleni, hazai pályán, a 67. percben, 2-0-s vezetésünknél a hatalmas köd miatt félbeszakadt derbit is. Másnap, a megismételt találkozón 1-0-ra nyertünk. Elképesztő futballhangulat uralkodott a városban, rendlívüli szeretet és megbecsülés vett körül bennünket. Úgy éltünk, mint egy komoly, nyugati klub tagjai. Edzésre jártunk, hétvégén bajnokit vívtunk, hét közben pedig itthon fogadtunk rangos ellenfelet, vagy repültünk valamelyik európai nagyvárosba. Nyáron és télen nemzetközi tornákon vettünk részt, például Afrikában, Ázsiában is. Vigóban a Világkupa-győztes Penarol, Uruguay híres együttese, a spanyolok közül a Betis Sevilla és a Celta Vigo lépett pályára. Ez 1984 augusztusában történt, aztán pályára léptünk Zaragozában és Santanderben. Előbbi helyszínen az uruguayi Defensor, a chílei bajnok Universidad Catolica és a Zaragoza vett részt. A tornát megnyertük. Santanderben három csapat részvételével rendeztek erőpróbát, az Oviedóval és a Santanderrel vívtunk, az Oviedót 1-0-ra vertük, a Racingtól pedig 1-0-ra kikaptunk.

- Azt mondják, élő lexikon, ha a korábbi társainak vitás kérdése van bármilyen futballemlék kapcsán, önt hívják fel, legyen döntnök.

- Valóban gyakran előfordul. Ha a klubnál valami évforduló kapcsán a honlapra felkerül valami, gyakran felhívnak, hogy biztosak legyenek a dologban. Természetesen mindenre nem, de nagyon sok történésre emlékszem. Nemcsak a nemzetközi porondon zajlott csaták részleteire, a hazai meccsekre is. Bajnoki címet nem nyertünk, két bronzérmem van 1984-ből és 1985-ből, félévkor mindkétszer mi álltunk az élen. A végére elfáradtunk. Jó lett volna aranyat ünnepelni, de nincs bennem hiányérzet. Nagyon sok, későbbi történés kárpótolt. Negyvennégy éve tartozom a klubhoz, csak hét évet nem töltöttem piros-kékben. Különböző posztokon szolgáltam, illetve szolgálom a klubot. Voltam játékos, technikai vezető, sportigazgatói asszisztens Mezey György mellett, edzősködtem gyerekekkel, most a felnőtt, női csapatnál dolgozom. A fiammal együtt nyertem bajnoki címet 2011-ben, a klub történetében első sikerét ünnepeltük, én vezetőként, ifjabb Horváth Gábor pedig futballistaként. Ő válogatott lett, az MLSZ által alapított, a bajnokság legjobb játékosának járó Bozsik-díj tulajdonosa. Hollandiába, a NAC Bredához szerződött, később játszott Hágában, az ADO Den Haag együttesében.

- A világhálóra gyakran tesz fel képeket az unokáiról, láthatóan büszke rájuk.

- A lányom négy unokával ajándékozott meg, a fiamnak egy lánya van. Összesen két fiú és három lány, imádom őket. A fiúk természetesen futballistapalánták, a lányom jelenleg Spanyolországban él a családjával. A két fiúunoka 10 és 13 éves, mindegyik tehetségesnek tűnik. Évente háromszor, négyszer találkozunk, a fiam kislánya nyolcesztendős, ő Fehérváron él. Karácsonykor reményeim szerint együtt lesz a család, ahogy a korábbi években is. Örülnék, ha a fiúk futballisták lennének. Én is rengeteget kaptam ettől a játéktól, az egész életemet a foci tölti ki.

- Vannak még tervei a labdarúgásban?

- Örülök, hogy a Vidinél dolgozhatok. Nagyon várom, hogy elkészüljön az új stadion. Az épületben múzeum is üzemel majd, amelyben helyet kapnak a legfontosabb, a klubhoz kapcsolódó emléktárgyak, ereklyék, a nagy meccsek videofelvételei pörögnek a kivetítőkön. Szeretnék tevékenyen részt venni a majdani múzeum életében.