Hetvenéves lett a legenda: Karsai László, a Videoton kitűnősége

- Tíz éve éljük a feleségemmel a nyugdíjasok életét. Télen Fehérváron, nyáron pedig Balatonalmádiban vagyunk. Tizenegy unokánk van, úgyhogy ők kitöltik minden időnket – mesélte a nyolcszoros válogatott, és a Videotonban korábban 1967 és 1981 között 334-szer pályára lépő középpályás, aki stílusosan a magyar válogatott meggypiros mezében fogadott bennünket.

- Mi volt egy Pongrác-telepi srác álma az ötvenes években egy nyolcgyermekes család legkisebb gyerekeként?

- A válogatottság! Azért merem ezt így kereken kijelenteni, mert mindenem a labda volt. A bátyáim voltak a példaképeim, utánoztam őket – tíz, illetve hét évvel voltak nála idősebbek – a szerk. – és édesapám mindig vitt a meccseikre. Az egyik bátyámat jobb játékosnak tartották, mint Albert Flóriánt. Abban a rendszerben kötelező volt sportolni, a nővéreim röplabdáztak, és kézilabdáztak.

NÉVJEGY

Karsai László, (Budapest, 1947. december 5. ) válogatott labdarúgó, középpályás.

1970 és 1974 között 8 alkalommal szerepelt a válogatottban és 1 gólt szerzett. Háromszoros olimpiai válogatott (1979-80, 1 gól), tízszeres ifjúsági válogatott (1964-65, 1 gól), egyszeres utánpótlás válogatott (1971, 1 gól), egyszeres B-válogatott (1972), 11-szeres egyéb válogatott (1971-80).

Játékos-pályafutását követően egy ideig játékvezetőként is tevékenykedett.

- Mennyire volt kézenfekvő, hogy nem a Ferencváros, hanem az MTK játékosaként indult a pályafutása?

- Apám vitt oda, nem is értettem, bár a pályától ötszáz méterre laktunk. Ott lettem labdaszedő, testközelből láthattam Hidegkúti Nándor, Sándor Károly, Gellér Sándor, Kovács Imre játékát. 17 évesen már bemutatkozhattam az NB I-ben. Világéletemben második Hidegkúti szerettem volna lenni, hétszer bekerültem az első csapatba, aztán csalódásként éltem meg, amikor meghallottam, hogy Sándor Károly, rám sütötte a bélyeget, hogy nem vagyok NB I-es játékos, és „kölcsönadnak” Fehérvárra, hogy erősödjek meg. Ez olyannyira sikerült, hogy itt maradtam! Meg kell jegyezni azonban, hogy az MTK-nak amolyan fiókcsapata volt a VT Vasas, mert több játékos és vezető is innen indult. Ráadásul műszerész volt a szakmám, és a Vadásztölténygyár akkor kezdett el tv-ket gyártani. Megkeresett a Tatabánya is, de nem vonzott a bánya.

- Tagja volt az 1967-ben először az NB I-be feljutó csapatnak, de ez a tagság rövidre sikeredett, mi volt az oka?

- Nem sokon múlott, Kárpáti Béla volt az edzőnk, őt Németh Lajos váltotta, aki „felpumpálta” a társaságot, jobb lett az erőnlétünk, mentálisan is mások lettünk, és csupán két pont hiányzott a bennmaradáshoz.

- Az NB I/B-ben parádés idényt zártak, hiszen nemcsak visszakerültek, de ön minden idők egyik legeredményesebb játékosa lett 34 góljával a másodosztályban. Jött is Sándor „Csikar”, megpróbálta visszaédesgetni az MTK-hoz.

- Az akkori viszonyokhoz képest budai lakást, hatalmas pénzt ígért, de addigra megnősültem, lakást kaptam a gyártól, és már csak azért is visszautasítottam az ajánlatot. A Videoton szurkolók jobban akartak, egy transzparensre az írták, hogy „Karsai a vezérünk”. Ez sokat számított!

- Rendkívüli rúgótechnikáját sokszor megvillantotta, az 1970-es bajnokság helyosztóján a Haladás ellen 7-1-re nyertek Sóstón, és akkor két gólt is érintés nélküli szögletből lőtt, sokat maradt kinn edzés után a pályán?

- Ez egyrészt adottság, mert fontos a gömbérzék, ezen felül, pedig ezt lehet azzal fejleszteni, ha sokat gyakorolunk. Emellett a játék iránti alázatot emelném ki, anélkül nem megy!

- 1970-ben megvalósult az álma, a válogatottban is bemutatkozhatott.

- Hoffer József szövetségi kapitánynál korábban az ifi válogatottban játszottam, és innen több társammal együtt engem is behívott a nagycsapatba. Fejes Gábor barátommal együtt a jugoszlávok ellen léptünk először pályára, majd a lengyelek ellen be is találtam. Utána még hatszor voltam tagja a csapatnak, de lehettem volna többször is, ám a Hoffert követő Illovszky Rudolf sokszor „ültetett”, így nem lehettem aktív részese Brazíliában Pelé búcsúmeccsének.

- Nagy szívfájdalma, hogy nem lett bajnokcsapat tagja?

- Feltétlenül, az 1976-os csapat megérdemelte volna, de akkor a Fradinak kellett nyerni, mert így kívánta a romló gazdasági helyzet, a közhangulat. Juhász István (az FTC fedezete – a szerk.) mesélte később, hogy tizenöt meccset vettek meg a siker érdekében… Ezzel, és az MLSZ vezetésével szemben mi nem tudtunk versenyezni. Az a rendszer olyan volt, talán azért is nyugodtam bele.

- Aztán Verebes Józseffel mindez összejöhetett volna, ha hagyják…

- Verebessel bementünk Papp Istvánhoz, a Videoton vezérigazgatójához, Verebes, pedig kerek-perec kimondta, a csapat reklámértéket hordoz, és ennek fejében nagyobb anyagi dotációt kérne. Papp válasza pedig annyi volt, hogy nem ti reklámoztok, hanem mi. Ezt követően Verebes elment Győrbe, és bajnokcsapatot csinált az ETO-ból...

- Milyennek látja az utódokat, a mostani Vidit?

- Néha beleesnek abba a hibába, amelybe mi. Amikor megy a szekér, akkor lazábbra veszik, és megelégedettek. Ez nem az a profizmus, mint amilyet a Barcánál, vagy a Realnál látunk. Leginkább Lazovics, és Kovács István játéka tetszik. Drukkolok, remélem bajnokok lesznek.