A székesfehérvári amatőr futó előtt célként lebeg, hogy megkerülje a Balatont

Fülöp Róbert legutóbb egy tizenkét órás versenyen közel 94 kilométert tett meg.

- Pedig csak bő két éve vágtam bele – meséli a középkorú férfi. – Abbahagytam a dohányzást, és mivel függő alkat vagyok, tudtam, hogy kell valami, ami helyettesíti. A futást választottam.

- Volt valami előzménye?

- Sprinter voltam egykor, nem is voltam rossz: 10,98 volt a legjobbam 100 méteren. Ám az a múlt. Amikor újabban elkezdtem az ultrafutást, az első alkalommal ezer métert is csak úgy tudtam megtenni, hogy kétszer is meg kellett állnom pihenni.

- Szép, hogy ilyen gyorsan fejlődött, de miért jó ez? Miért lesz valaki ultrafutó?

- Erre nem tudok válaszolni. Nincs semmilyen különleges vagy éppen magasztos oka. Szeretem és kész. Viccesen azt szoktam mondani: futni nem jó, megállni jó.

Minél többet futok, annál jobb.

- Mit tanácsolna, ha azt mondanám, holnaptól követem önt?

- Óvatosan növelje a távokat. Figyeljen az étkezésre és – főleg – vegyen egy pár nagyon jó futócipőt.

- Most nagyjából száz kilométernél tart. Mi a végcél?

- Azt nem tudom. Amíg kedvem lesz, folytatom a futást. Bár a bal térdem folyton fáj, mégis jobban érzem magam futás közben annál, mintha otthon ülnék.

- Úgy képzelem, nem sok időt tölt otthon.

- Tévedés. A tizenkét órás verseny másnapján már a Veszprémi Állatkertben sétálgattam a családdal. Nem mondom, hogy üdén, frissen tettem mindezt, de ott voltam. Van idő és energia bármire!

- Mi a következő lépés?

- Körbefutom a Balatont! Nem azt mondtam, hogy szeretném, hanem azt, hogy így lesz. Legkésőbb 2020-ban nekivágok a bő kétszáz kilométernek – jelentette ki határozottan Fülöp Róbert.