Takács Rupert szerint az igazi művészet improvizáció

Öröm nézni, ahogyan Rupi látja, amit mond. Ezért is nyilvánvaló, hogy nem beszél mellé – sem alá vagy fölé. Rupi mindig „bele”-beszél az „egész”-be. Amikor először láttam „Rprt” monogramos képet, a függöny mögül a ledöfött Polonius hördült föl bennem: őrült, de van benne rendszer – és minél többször jut eszembe, annál világosabb, hogy a hamleti párhuzam érvényes. Takács Rupert világa a szó legegyszerűbb értelmében mozgalmas, és amióta tudjuk, hogy az intelligenciát a középkori latin, Cicero nyomán, a lélek szüntelen mozgásának (motus animi continuus) tartja – amely szüntelen belső mozgás ugyanakkor annyira megterhelő, hogy Thomas Mann Ascenbachja Velence utcáit róva próbált szabadulni tőle – már érthető, miért képesek oly kevesen követni a művészt képzelete zsúfolt főútjain. Takács Rupert képeiben szüntelenül „gondolkodva van” – és ezzel a strapás tulajdonsággal manapság nem könnyű társakat szerezni. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a tulajdonsággal az ember végzetesen eredeti lesz.

Piros ötös

Személyes adalék: Rupi Ausztráliában született. 5-től 10 éves koráig egy melbourne-i templomi iskolába – konkrétan a templomba járt. Innen tértek vissza a szülei, a honvágytól hajtva, a Kádár-kor Magyarországába. Ehhez képest némi kárpótlás volt a jó nevű győri Révay gimnázium, ahol Rupit tanította Cziráki Lajos festőművész is – akinek képeit jelenleg a kápolnásnyéki kastélyban tekintheti meg a nagyérdekű, khm, érdemű. A gimnáziumban egy alkalommal egy lépcsőforduló perspektivikus ábrázolása volt a feladat. Takács Rupert tanuló azonban, a kiszerkesztett képre, a lépcsősor tetejére végül odarajzolt még egy hatalmas, égő gyertyát is, amelyből a forró viasz lávaszerűen ömlött alá a kép aljáig. Cziráki Lajos tárgyilagosan megkérdezte: – miért rajzolta oda azt a gyertyát? – Mert oda kellett – válaszolta Rupi. – Jó – válaszolta Cziráki, és piros tollal egy ötöst írt a rajzra. Ez a piros ötös azóta is ott van a rajzain.

Takács Rupert új kiállítása szeptemberben

Takács Rupert következő kiállítása szeptember második felében nyílik, méghozzá a városi fedett piacon. – A nyüzsgő sokadalomban hagyományos megnyitót mondani „képtelenség” – jelenti ki Rupi, magában somolyogva a tréfán, így egy flash mobbal indul majd a tárlat, amely, már csak a helyszínválasztás okán is, remek mulatságnak ígérkezik. – Az igazi művészet improvizáció – hallom még távozóban Rupit, és ehhez nincs mit hozzátenni.