Mi is a doboz illúziója? – A Székesfehérvári Művészek Társaságának jubileumi „rendhagyóságai”

Születésnapot ünnepel az idén a Székesfehérvári Művészek Társasága – hiszen 25. esztendeje jött létre ez a közösség. A jeles alkalomra készülve pedig elhatározták: ők ajándékoznak meg bennünket azzal, hogy egyszerre több tematikus kiállításon mutatják be munkáikat. A tárlatot a Borsos Lőrinc alkotópáros, azaz Borsos János és Lőrinc Lilla kis performansszal nyitotta meg. Lőrinc Lilla elmondta, hogy ez számukra külön megtiszteltetés, hiszen a kiállítók közül többen a tanáraik voltak, és reméli, hogy fel tudnak nőni a feladathoz. Míg ő gyufásskatulyát próbált belegyömöszölni egy másikba, Borsos János papírszalagokat húzott elő egy dobozból, és felolvasta őket. Például: „Az emberek jóindulata sokszor úgy beskatulyáz bennünket, hogy egy koporsóban sem lennénk jobban elszigetelve.” Vagy: „A dobozon kívüli élmény a doboz illúziója.” És: „...Szinte bármire lehet hivatkozni fekete dobozként, tranzisztorra, algoritmusra, emberi elmére.” Továbbá: „Duchamp-nak volt egy doboza – belefért.”

Azt, hogy dobozművekkel álljanak elő, Pinke Miklós képzőművész találta ki. Azt mesélte, számára mindez természetes volt, hiszen ő maga is gyakran készít dobozokat, és persze, a társaságból mások is szívesen alkotnak különleges térbeli formákat, objekteket. (Közismert, hogy a társaság elnöke, Ujházi Péter gazdag életművében komoly „fejezetet” jelentenek a dobozművek – időről időre visszatér ehhez a műfajhoz.)

Művészdobozok, objektek – mint valami apró miniszínpadok – gyakorta születnek manapság a kortárs alkotók műhelyeiben: azt hihetnénk, a műfaj kizárólag a 20. századhoz köthető. De Pinke Miklós szerint ez óriási tévedés!

- Amikor a perspektíva már közkeletűvé vált, elkezdtek vele játszani. A 18. században a Németalföldön például kukucskálódobozokat készített egy Hoogstraten nevű holland festő. A fadoboz elöl nyitott volt, de szemből nézve nem derült ki, mi is az. Ám ha az oldalán egy kis lyukon belekukucskáltak, feltárult a néző előtt egy szoba látványa – mesélte Pinke, de hozzátette: persze, az izmusok megjelenése idején – amikor a kollázsok is egyre jobban divatba jöttek – a dobozművek is feltűntek, és a dadaizmus, szürrealizmus idején váltak önálló műfajjá.

A doboznak az az óriási előnye, hogy szabad műfaj – talán ezért vonzotta a mostani megmutatkozási lehetőség a művészek társaságának tagjait is. Sokan kifejezetten új munkával jelentkeztek: nemcsak dobozzal, hanem más „rendhagyó” térbeli formával is találkozhatunk ezen a jubileumi kiállításon. Érdekesség, hogy a legtöbb doboz nagyon jellemző az alkotójára. Ráismerünk arra a világra, amit egyikük-másikuk festészetéban, grafikáiban felfedezhettünk. Csak néhány izgalmas munkát említünk, a teljesség igénye nélkül: Végvári Beatrix Szövegdobozát, Varga Gábor Farkas Feltekert táj című objektjét, Szentes Ottokár „dobozolt kertjeit” vagy Hegedűs 2. László Bakelitfelhőit. Persze, ki-ki október 8-ig találkozhat valamennyi kiállított munkával.