Piros pünkösd napja: Balajthy Ferenc újabb versei

PÜNKÖSDI SUGARAK

Hull a rózsa, zeng a zöld ág,

Eljött Piros Pünkösd Napja!

Szentlélek most hófehérben,

Száll a templom ablakokba!

Zúg a zöld ág, szól a harang,

Házakba, ne csapjon villám!

Még a Nap is úgy viháncol,

Beleszédül szép szempillám.

S ma, pünkösdi király is lesz,

Királysága, nem három nap,

Mert, mindenik kis leánytól,

Mézbe mártott csókokat kap!

Csokorba szőtt, virág csodák,

Mégis minden szirom szabad.

Varázslat fut, mint a folyam,

Virág tengert, - szív befogad!

Szól a rózsa, - szól a zöld ág,

Itt van Piros Pünkösd Napja.

Rossz kedvünket, eső mossa,

S ragyog a Nap mosolyogva!

***

SZERET ENGEM…

Szeret engem az Isten,

Fél keresztjét cipelem.

Vinném én az egészet,

De megesz az enyészet!

Fentről talpamig átjár,

Jézus sebe bennem fáj.

Fájdalmam versbe írom,

Amíg szeret, kibírom!

***

A SZÉKELY MAGYAR MARAD

(Megkésett üzenet Wass Albertnak)

Ha, elveszik földedet, házad, s hazád,

Csak csupasz szív marad és a becsület.

Remény pókhálóján függ a feszület,

Ősöknek szelleme jár vissza hozzád!

Ha, kifosztanak, gyilkolnak a szavak,

Nem élő semmid, se múlt se a holnap.

S mint olcsó rabot pénzigába fognak,

Nem leszel már igazán sosem szabad!

Csonkítják hited, Sátán hangja hallik,

Világ gyémánttengelye megbicsaklik,

Nem kel már új mag az ősrögök alatt!

Minden múlik, a gondolat még szalad,

De a kő, fa, magyar székely marad hát,

S egyszer a víz is meggondolja magát!

***

AKKOR IS, HA OLY NEHÉZ

(Filofobikus reinkarnáció)

Ez a világ már halni kész, rész és egész,

Ha, senki nem néz az égre, akkor halott!

Megváltani, és megtartani is oly nehéz, -

Mert, mindenki bűnös, ki élt és itt lakott!

Bűnösök ítélik, - ki nem ölt, nem rabolt,

Krisztus bűne talán, hogy Isten fia volt?!

Nem mindenki bűnös, ki élt és itt lakott,

Ha, senki nem néz az égre, akkor halott, -

Ez a világ nem rész és egész, - élni kész,

Valaki megváltja akkor is, ha oly nehéz!

***

VONZÓ ELLENTÉTEK

(Ha, a fák, bokrok futnának)

”és szólok én, mint éjidőn a fa”

Pilinszky János

Szomorú fűz, vidám berkenye,

Vadkörtefa, s szelíd gesztenye.

Savanykás som, édes almafa,

Méz hárs(fa), keserű mandula.

Magas kőris, alacsony nyír(fa),

Rezgő nyár, csendes szőlőinda.

Rücskös eperfa, csupasz platán,

Görbe szilfa, egyenes gyertyán.

Meghajló tölgy, sudár jegenye,

Bodzacsokor, egy szál venyige.

Óriás bükk, s törpe zöldfenyő,

Ebből még mi lesz, mi jön elő?

Fehér akác(fa), s korom éger,--

Álló láncfűrész, futáskényszer!

***

OTT FENN AZ ÉG

JANUS PANNONIUS EMLÉKÉRE

(1434-1472)

Nem veszi észre a balga, hitetlen szó, csak ölhet,

Vagy feledésbe is nyomna a csúf, ha hagyod!

Körbe leülnek a csillagok már és mind figyel rád,

Mert, a te éneked szép, s élteti ott fenn az ég!

***

KERESZTELŐ SZENT VIZEK

(Az Ember és a Tenger)

Búvok, mint egy kis patak, de a sziklát

Is parány kaviccsá morzsolom, ha kell!

Vizet gyűjthetnék, és folyammá innám,

Hiszem, egyszer az Ős tengert érem el!

Szétszakadt földrészeket egybe fonom,

Távolok medremben fussanak össze!

Még a gyöngyös Napot is lépre csalom,

S az embert, földöntúli fény fürössze!

Bújócskát játszom, - rejt az éji homály,

El nem ragadhat semmilyen gyilkos ár,

Ám, ha szeretnéd, - lábad elé szaladok!

Széttépett lelkeket, mind összerakom,-

S Mindenség vízében megkeresztelem,

Legyen a tenger, és az ember végtelen!

***