Minden egy reggelivel kezdődött a Pilvax kávéházban!

Nézzük hát, mivel csillapították éhségüket a szabadságharcosok. Úgy tudni 1848. március 15. reggelén is sokan gyülekeztek a Fillinger kávéház előtt. Petőfi, Jókai, Vasvári és még sokan készültek egy kiadós reggelire, mielőtt felolvasták volna a 12 pontot, és elszavalták a Nemzeti Dalt. Mondjuk ki őszintén, a forradalmár is megéhezik, még ha a reggeli fogyasztása közben, talán maguk sem gondolták, hogy nemzeti hősökké válnak, és még a reggeli menü is téma lesz egyszer velük kapcsolatban. Azt beszélik, Petőfi Sándor az előző napi pékárut mártogatta habos, meleg tejbe. Köztudott hogy Petőfinek nem volt sok pénze, ez a menü pedig a legolcsóbb reggeli volt a kávéház kínálatában. Állítólag, a pletykák szerint, a jómódúbb Jókai gyakran fizetett Petőfi helyett is.

A kor legfontosabb társasági gyülekezőhelyeinek számítottak kávéházak! Változatos étlapjuk és itallapjuk volt, napi háromszori étkezést biztosítottak a vendégeiknek. A kávés legényből bérlővé előlépett Pilvax Károly már a korát megelőző kínálattal és reklámszöveggel népszerűsítette az új kávéházat, miszerint „a kávéhoz reggelienkint friss tejföl vagyon”. Reggelire egyébként kávét, csokoládét, tejet, kuglófot és kalácsot is kínáltak a vendégeknek. Petőfi kedvence a deákkenyér volt, egy édes, gyümölcsökkel és magvakkal dúsított, tömény és laktató püspökkenyér.

A Pilvaxban ma is őriznek egy 1848-ból származó kézzel írott étel és bor árjegyzéket – magától a tulajdonostól -, ami bizonyítja, hogy a hajdani kávéházban bőséges választékból lehetett szemezgetni. Levesek, főzelékek, halak, tojásételek, marhahúsok, becsináltak, tészták, csemegék, sültek és saláták, hideg ételek, befőttek, belföldi borok, fehérek és veresek, csemegeborok és palackos „ser” is a vendégek elégedettségét szolgálták. Erről még Petőfi barátja, Lauka Gusztáv is említést tett: “Az italokon kívül a Pilvaxban – mint ahogy akkoriban szokás volt – kolbászt és virslit is lehetett fogyasztani, a kávé mellé pedig kuglófot és kalácsot. A kávén kívül tejet, csokoládét, teát, valamint limonádét, rozslisztet – ez édes likőrt -, borlevest, mandulatejet és puncsot is felszolgáltak” – sorolta.

A reggeli mellett, utána néztünk, milyen emlékek maradtak ránk, a korszak hőseinek kedvenc ételeit illetően, a következő listára bukkantunk: 

– Vörösmarty Mihály kedves étele a marhasült és a töltött káposzta volt, Bajza József pedig a mai vegetáriánusok előfutáraként csak gyümölcsöt és zöldséget evett.

– Görgeyről feljegyezték, hogy teáját cukor helyett gyakran sóval ízesítette, Bem apó pedig a köménymagos levest és a lengyel pecsenyét szerette a legjobban.

– Deák Ferencet igazi ínyencként tartották számon, akinek kuglófjával és tortájával ma is találkozhatunk a szakácskönyvekben. Kedvencei voltak a hurkafélék, füstölt húsok, a szalonna és a rostélyos.

– Széchenyi maga vallotta be, hogy milyen nagy adagot képes különösebb utóhatások nélkül megenni a hagymás babsalátából és hogy fölöttébb szereti a francia pezsgőt.

– Damjanich a malacpörköltnek, Andrássy Gyula pedig a gulyásnak és a mogyorós ételeknek hódolt előszeretettel.

Végül pedig egy vármegyei aktualitás, egészen pontosan egy kimondottan Sárbogárdra jellemző étel, amiről Iker János, a Patkó Csárda vezetője mesél nekünk, azzal a meggyőződéssel, ha a hőseink annak előtte találkoztak volna ezzel a finomsággal, akkor biztos hogy a kedvenceik közé kerül: 

– A sárbogárdi aprópecsenye közel ötven éves múltra tekint vissza, a településen dolgozott egy szakács kolléga, és ő találta ki ezt az ételt! Igazából a brassói aprópecsenyéhez hasonlít, de egy kis csavarral elnevezte sárbogárdi aprópecsenyének. Kell hozzá kolozsvári szalonna, vöröshagyma, fokhagyma, só, bors, illetve sertésszűz pecsenye kerül még bele csíkokra vágva, majd pedig pirított burgonyát keverünk hozzá! Amitől pedig sárbogárdi különlegességgé vált, az a tűz piros bogárdi fűszerpaprika, amit gazdagon adunk az ételhez! Egy paprikás egytálétel, kellően szaftosan készítve, Sárbogárdról szeretettel!