Táncházi sorozat kezdődött

2024.02.24. 09:00

Hagyományőrzés szívvel lélekkel

Ahogy azt már egy korábbi beharangozónkban is megírtuk, pénteken a Sárszentmiklósi Iskoláért Alapítvány rendezésében a Csoóri Sándor Alap támogatásával, táncházi sorozat vette kezdetét. Az alkalmak célja egy olyan komplex népművészeti esemény létrehozása volt, amely egyedülálló a térségben.

Bokányi Zsolt

Sárréti Csókavirág táncegyüttes

Fotó: BOKA

Mezőföldi Táncház elnevezés alatt került megrendezésre az első táncos délután, amin részt vett a Sárréti Csókavirág népi együttes is, a zenét pedig a hosszú múltra visszatekintő Tilinkó zenekar szolgáltatta. Ezt a táncházat a tanév során még négy fogja követni, ahol különböző tájegységek táncait ismerhetik és tanulhatják meg, alkalomról alaklomra, kicsik és nagyok egyformán, na persze kiváló táncpedagógusok felügyelete mellett. A mezőföldi táncok utána tehát jönnek majd a bukovinai, sárközi, bogyiszlói és a végén pedig délszláv táncok. Nincs könnyű dolga az újságírónak, mikor egy olyan rendezvényen, ahol mindenki táncol és átadja magát a hangulat varázsának, interjúalanyt kell hogy találjon. Persze azért, ha nehezen is, de mégis csak sikerült egy rövid beszélgetésre elrabolnom a táncos forgatagból, két fontos szereplőjét a műsornak. Elsőként Kovács Zoltánné Julikát kérdeztem, aki nem csak szervezője a sorozatnak, de a Sárszentmiklósi Általános iskola vezetője, és az alapítvány kuratóriumának az elnöke is egyben. 

Mi volt az alapötlet az elképzelés, mikor elhatározták, hogy létrehozzák ezt a rendezvényt?

– Mi azt valljuk, hogy a hagyományokat egyszerre kell ápolni és megélni is. Csak akkor fogják továbbvinni a gyerekeink és a következő nemzedék ezt a csodát, hogyha testközelből tapasztalják a népi kultúra hatását, és így maguk is átérzik annak fontosságát. Azért jött el például a Sárréti Csókavirág táncegyüttes is, hogy ne csak mi a pedagógusok mutassuk meg, hogy hogy mi is ez, hanem olyan embereket is lássanak a gyerekek, akiknek ez a természetes életforma a mindennapokban. 

Az iskolába mit lehet ebből a táncházi alkalomból átültetni, továbbadni?

– Nálunk az iskolában, az alsós diákok esetében, a testnevelésórákból heti egy órát kiváltottunk néptáncoktatásra, és fontosnak tartjuk, hogy a népi kultúra ezen szeletét megismerjék a diákjaink az iskolai oktatás keretein belül is. Mondta el az intézmény vezetője! És már dörömböltek is az öltöző ajtaján ahová félrevonultunk a beszélgetésre, hiszen az interjú szereplői nélkül nem folytatódhat a táncház, ezért csak néhány gyors kérdést tudtam feltenni Görög Balázs néptáncoktatónak, aki a táncokat mutatta be.

A generációk találkozásának pillanata a jövő záloga lehet!  Fotó: BOKA

 

Azt látom mindenki lelkesen táncol, korosztálytól függetlenül mindannyian egyformán lelkesen próbálják ellesni az alaplépéseket, ez minden táncházra jellemző? 

– Bízom benne hogy igen, de nagyon sok minden függ a tanártól, aki próbálja szívvel lélekkel átadni amit ő maga is megtanult, függ a befogadó közegtől, a táncolni vágyók akaratától, és nagyon nagyban függ a zenekartól, a zenészek ízes muzsikájától. A mai rendezvényen a Tilinkó zenekar zenél, ők már hosszú évtizedek óta zenélnek együtt, és egy összeszokott régi banda, elengedhetetlen része a táncházaknak. 

A Tilinkó zenekar és a népi muzsika elvarázsolta  a gyerekeket
A népi muzsika és a Tilinkó zenekar elvarázsolta a gyerekeket! Fotó: BOKA

Ez egy mezőföldi táncház. Be lehet mutatni néhány szóban ezt a táncot?

– A mai alkalom bár mezőföldi táncokról szól, mi egy kicsit leszűkítettük az alapi táncokra az idő szűkössége miatt, és a földrajzi elhelyezkedés miatt is, hiszen Alap néhány kilométerrel odébb van csak, így sem lélekben sem fizikálisan nem nagy a távolság, és a ma táncokat gyakorló gyerekek megismerhetik, micsoda kincseket találhatnak a szomszéd településen. A mezőföldi táncok kapcsán, az említett Alap mellett Perkátáról, Mezőkomáromból, Pákozdról is van gyűjtés, és táncolnak eszközös táncokat, kendővel, bottal, üveggel is. Előfordul még a csárdás, és rengeteg polgári tánc is felbukkan a repertoárban. 

Viseletbe öltözött embereket látunk, népzenét hallgatunk, hogyan viszonyulnak a gyerekek ehhez a számukra érdekes világhoz? 

– Én azt gondolom, hogy az első benyomás az mindig döbbenetes számukra, viszont amikor feloldódnak ebből a csodálkozásból, akkor utána minden esetben elragadja őket a népies élőzene, a mozdulatok és a tánc varázsa. Ma az ugrós táncokat is gyakoroltuk, és hát mit csinál egy gyerek első alkalommal mikor meghallja a zenét, ösztönösen ugrál, így ha a pedagógus jól ismeri fel a helyzetet azonnal élményt varázsolhat a gyermekek elé. És ha ezek a benyomások megmaradnak, azt reméljük később maguktól indulnak el ebbe az irányba. De az utolsó szavakat már csak futtában tudta elmondani az alkalom tánctanára, hiszen várta őt a lelkes, fáradhatatlan és táncolni akaró közönség. Búcsúzóul még bepillantottam a táncterembe és különös, szívemet átmelengető érzés futott végig rajtam! Néztem ahogy a gyerekek csillogó szemekkel és végtelen örömmel tanulják azokat a táncokat, amit egy korábbi generáció, itt a mezőföld szívében, örökül hagyott az utókornak. Én úgy láttam és úgy éreztem, a jelenlévők büszkén és boldogan ölelték magukhoz az örökséget, mintha csak mindenki átérezte volna, egyetlen esélyünk a mai zaklatott világban, ha a múltunkat a gyökereinket hűen megőrizzük, és szeretettel hordozzuk a szívünkben. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában