Dalostalálkozó az öröméneklés jegyében Baracskán

„Hogy tudtuk kiválasztani a legmelegebb napot az Első Baracskai Dalostalálkozónak?”, tette fel a kérdést köszöntője után Szőlősy Attila polgármester. Persze költői kérdés volt, hiszen nem tudhatták a szervezéskor, hogy a hőmérő higanyszála a negyven fok felé közeledik ezen az augusztus vége felé járó időben. Klímaváltozás ide vagy oda, Szent István után csitulni szokott az idő, ám ezúttal az ellenkezője történt. A baracskai faluházat Makovecz Imre tervezte még legendássá váló építészi korszakának elején. Az udvarán már megnőttek a fák, s tavaly európai uniós támogatásból és nemzeti forrásból megépült az ide illő Színtér, a három oldalról fedett-védett magas mennyezetű nyitott színpad. Járt a szelíd szél, az árnyékban hallgatta a közönség s a résztvevő nyolc énekkar egymást a koraesti vacsoráig.

A polgármester üdvözölte a fellépőket és a hallgatóságot, Kolumbán Ottília háziorvos és alpolgármester pedig maga vezette a műsort, ahogy gyakran teszi. A dalostalálkozó ötlete sem véletlen, hiszen az alig háromezer lelkes faluban három önálló kórus létezik, saját, ahogy ma mondják, civil akaratból. Elsőként a százhalombattai Muslincák dalárda bordalai keresetlen és őszinte előadásukban az öröméneklésről szóltak. Egyetlen női tagjuk, Damakné Ferenczi Anna karvezetőjük szakmailag irányítja őket. Az érett férfiak éneke megkapó és jókedvre derítő, a magukat önironikusan a részeges embert csúfoló kis bogárról nevezték el tréfásan. A kicsit pajzán dalszövegek is segítették a szüreti vigasságok megidézését, az őszi betakarítások atmoszféráját. Kolumbán Ottília orvosként hozzátette tudományosan, hogy mindenki szabja meg magának, mennyi a számára megfelelő mennyiségű bor, amint a középkorban hívták, az egy heminát. Kinek-kinek több vagy kevesebb.

Szintén Százhalombattáról érkezett a Cselefendi asszonykórus, amelyik ezt a régies szót – fecsegő, kotnyeleskedő – a vidám, önfeledt dalolásukra utalás miatt vette fel. A tárnoki Hajtóka kórus dalos hölgyei magyar és szlovák dalokat hoztak Baracskára, Magyar Fenyves Éva karnagy vezényletével és Lizicska Pál harmonika-kíséretével. Az ercsi katolikus horvátok, azaz a rácok Jorgovani- Orgonák kórusának énekeseit Szili Istvánné Tímea vezeti évek óta, viseletükkel és horvát dalaikkal reprezentálják a magyar kultúrát gazdagító hagyományaikat. Az érdi Rosenbrücke énekkar asszonyai a magyarországi németek tájbéli régi dalait zengték. Ők is viselettel tették teljessé a színpadi élményt, Mainz Ferenc vezényletével és Dósa Attila harmonika muzsikájával.

A baracskai Fehér rózsa dalkör, a Bello Sonos női kórus és az Éppen dalban! férfikórus a hazai meghívó dalosokként alapították meg ezt a dalos találkozót, amit ezután minden évben folytatni akarnak. A nyolc kórus pedig a végén együttesen adta elő az amatőr családi együttes, a JuVerKa Szép Magyarország című dalát. Elfértek a tágas nyitott színpadon csaknem százan. Miként a szép faluház nagytermében, a terített asztalnál is a közös korai vacsora mellett, amire a baracskaiak hívták meg az öröménekeseket. Az asztali áldás mellett dalos invitálásként hangzott fel az Éljen a barátság, szabad a mulatság! énekes köszöntő.